„ Ne félj a Tűztől:
engedj a csábításnak, lépj be a Kapun,
egy szívdobbanásnyi
távolságra van Misztéria.”
 |
| M-érték Kiadó, 2011 fantasy, ifjúsági négy csillag |
Niko, aki egy titokzatos könyv
segítségével utat talált MISZTÉRIÁBA, és alwe társnője, Ayani új
sorscsapásokkal néz szembe: A MISZTÉRIÁBA visszatérő király, Nelwyn, Rhogarr
von Khelm aljas csapdájába esik, és a Sötét Hold Ünnepén máglyán kell
elpusztulnia. Niko és Ayani immár nem várhat tovább: fel kell vállalniuk a
kétségbeesett küzdelmet Helmenkroonért. És amikor már minden veszni látszik,
csak egyetlen dolog tartja bennük a lelket: a jóslat értelmében varázserejű
kardjuk, Sinkkálion lesz az, ami eldönti MISZTÉRIA sorsát.
Az előző rész kifejezetten jól
zárult, hiszen Nivland törvényes uralkodója, Nelwyn király visszatért. Sokak
örülnek ennek, Saga azonban holtan kívánja látni. Már az elején nehézségekbe
ütköznek hőseink, mivel Nelwyn királyt elrabolták és tömlöcbe vetették, ahol
halálos ítéletére vár a Sinkkâliont pedig megfosztották erejétől. Így most
hogyan vonuljanak Rhogar ellen, hm? Ezért Niko és Ayani útra kerekednek, hogy
visszaszerezzék a kard erejét a Felismerés Fényében. Út közben találkoznak
Lykassal, a farkasfival, aki többször jó szolgálatot tesz az ügyük érdekében.
Párhuzamosan a Démon Erdőben is folynak az előkészületek Helmenkroon ostromára.
Szövetségeseket és harcosokat próbálnak szerezni, de ez nem olyan egyszerű egy
félelemmel teli lakosság sorai között. Egy valamire azonban nem számítottak: a
Láthatatlnok erejére.
Ez Freundosan nagyszerű volt.
Ahogy csűri csavarja a szálakat, mindig tartogat meglepetéseket. Viszont azt
sem akarja, hogy az olvasót csalódás érje, ezért minden jóra fordul a végén. De
előtte végigizgultatja a könyvet.
A beleszőtt történelmi szálak,
vonatkozások megint jól működtek. Megjelenik Attila, hun vezér Nagy Atla néven,
mint a mióták vezetője. A lovas nép kulcsfontosságú szerepet kapott hiszen ők
taszítják kilátástalanságba a történetet illetve mentik meg. Csak említés
szintjén, de Dzsingisz Kánnal is összefuthatunk. Az én kis történelemszerető
szívemnek kellemes csemege volt.
Legjobban a valóságban haladó
szál tetszett. Ahogy Rieke megtudja, mi is történt vele valójában tizennégy
évvel ezelőtt, és hogy miért nem emlékszik rá. Nagyon jó volt a puzzle egyes
darabkáit felfedezni, majd összerakni. A Karin Seikel utáni kutatás is végig
izgalommal töltött el. Kíváncsi voltam, mi is történhetett vele valójában
kétszáz évvel ezelőtt.
Összességében
Szerintem ez a sorozat nem
azért egyedi, mert valami újat tett le a fantasyk asztalára, hanem azért,
ahogyan megoldotta.
Hogy kinek ajánlom?
A korhatárt mindenképpen szem előtt kell tartani, mert magamat ismerve, kiskori önmagam imádta volna, minden csavarjával együtt. Nagyobb fejjel már több helyen kiszámítható, de mégis szerethető történet.
Egy ifjúsági fantasyt keresőknek.
Más világba kalandozni vágyóknak.
És mindenkinek, aki szerette a szerző Laura könyveit.
Zárásként pedig kedvenc
idézeteimet szeretném megosztani veletek:
– Nos, szóval, ha kitalálok és leírok egy történetet, akkor az egy bizonyos módon valósággá válik, legalábbis nekem. Minél többet foglalkozom ugyanis az általam kitalált világgal és a benne szereplőkkel, minél mélyebben részt veszek az életükben, annál konkrétabb formát öltenek a számomra. Végül olyan plasztikussá és elevenné válnak, hogy alig tudom megkülönböztetni őket a valóságtól.A fantázia véleményem szerint életünk szilárd alkotóeleme, és mint éppen annyira reális, mint maga a valóság.…a fantázia és a valóság egyazon érmének két oldala. És ez az érme nem más, mint az életünk.Csak az visz tovább az életben, amiért megharcolsz, és amiért erőfeszítéseket teszel – nem pedig a rosszul értelmezett „támogatás”. –
Maradok továbbra is,
Babó Buca
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése