Biztos mindenki ismeri az Éhezők
viadalát. Ha nem is olvasta, akkor legalább a filmet látta. Én azok közé
tartozom, akiket megjelenésekor nem hozott lázba. Az első részt ajándékba
kaptam, így mit volt mit tenni, el kellett olvasnom, és ezt egyáltalán nem
bántam meg. A sorozat további köteteivel viszont vártam. Nagyrészt anyagi
megfontolásból, mert még senkitől sem sikerült kölcsönkérni. Ilyen esetekre
azonban ott a könyvtár, mert így újra elmerülhettem Suzanne Collins Panemjeben.
 |
| Magyar megjelenés éve: 2010 Agave Könyvek Kiadó disztópia, ifjúsági három csillag |
A Kapitólium dühös.
A Kapitólium bosszúra éhes.
A Kapitólium vért akar látni.
És az igazi harc csak most
kezdődik.
Katniss és Peeta megnyerték az
Éhezők Viadalát, így ők és a családjaik megmenekültek az éhezéstől, de a
fiatalok nem ülhetnek nyugodtan a babérjaikon. Vár rájuk a hosszú Győzelmi
Körút, ismét csak a tévénézők árgus szeme előtt.
A kötelező udvariaskodás unalmát
azonban döbbenet és félelem váltja fel, amikor hírét veszik, hogy lázadás
készül a Kapitólium ellen. Snow elnök sosem habozott lesújtani az
engedetlenekre, és most is ott csap le, ahol senki sem várja. Emberek halnak
meg, családok lesznek földönfutók, Katniss és Peeta pedig újabb küzdelemre
kényszerülnek, ahol a tétek még nagyobbak, mint korábban.
A 74. viadal megnyerése utáni
végeztével minden visszatért a rendes kerékvágásba. Jó, a győztesek falujában
költöztek Everdeenék, és Katniss évjáradéknak annyi pénzt kap, hogy másoknak is
adva is bőven elélnek. Ez az anyagi jólét és biztonság kényelmessé tenné, ha nem
járna újra az erdőt és nem térne be a fekete piacra. De aztán jön a kampánykörút,
és az addig csak a háttérben szerveződő ellenállás látható alakot ölt. Ezt már
csak az tetőzi, hogy kihirdetik a 75. jubileumi Nagy Mászárlás résztvevőit. A hangulat
pattanásig feszül, és elkerülhetetlen, hogy robbanjon. Már csak az a kérdés,
hogy mikor.
Végre nem csak Katnissnek volt
annyi vér a pucájában, hogy fellázadjon az elnyomó diktatúra ellen. Bár ő akaratlanul
keveredik bele a helyzetbe, és nem is mindig a saját malmára hajtja a vizet, de
a népnek ő kell. Nem a mézesszájú Peeta, aki akármekkora lyukat beszélhet az
emberek hasába, akkor is egy mákvirág marad. Továbbra is a reménytelen szerelmespár
szerepben tetszelegnek, de Katniss inkább Galelel tölti az időt, az „unokatestvérével”.
Haymitch továbbra is egy részeges
barom, de kezdem megérteni, miért merült a piálásba. Másképp nem lehet kibírni
azt a tényt, hogy 23 ember haláláért vagy felelős. A kapitólium sem mászik rá,
hanem hagyják a fenébe, vagyis az italába…
„Elég
törékeny lehet a rendszer, ha egy marék bogyótól is összeomlik.”
Megtudtam, hogy minden győztes választ
magának egy talentumot, amivel élete hátralévő részében foglalkozik. Peetánál
ez természetesen a festés, mert sütni már amúgy is nagyszerűen tud. Katniss a
ruhatervezést választja de csak abból a megfontolásból, hogy több időt tölthessen
a stylistjával, Cinnával. Ó, hogy ő milyen csudálatos ruhákat kreál… Mind eléri
a kívánt hatást. Úgy szeretnék én is ilyenekben járni. Talán le tudnám velük küzdeni
a tűziszonyomat.
Utálatom tárgya a rendszer Snow elnök
képviseletében. Köszöni szépen megvan. Legszívesebben egy kanál vízbe fojtanám.
Miért kell neki állandóan arra játszania, hogy kinyírja Katnisst? Ha épp nem ő,
akkor a családja kerül a célkeresztbe. Elég egy rossz lépés. Olyan döntésekbe
kényszeríti, amihez nem fűlik a foga. Snow keménységének magyarázata a félelme,
hiszen lázonganak a körzetek és a kapitóliumi hangulat sem épp a legnyugodtabb.
Rengeteg teher van a vállán, remélem, összeroppan alatta.
Nem árulok el nagy titkot azzal,
hogy Katy és Peety párosa ismét bekerül a szerencsések közé, akik élő adásban végezhetnek
egymással. A Nagy Mészárlás forgatókönyve szerint a 24 versenyzőt az eddig és
még elő győztesek közül sorsolják ki. Nem gondoltam volna, hogy az első rész
hosszadalmas küzdelme után ilyen gyorsan haladnak a viadallal. Nem teketóriáznak,
sem a Játékmester, sem a Hivatásosak. Idén azonban nem egyedül vágnak neki, hanem
szövetségesekkel. Már az előzetes kiképzés alatt összehaverkodik velük, így még
rosszabb helyzetbe kerül. Mert oké, hogy csapatban nagyobbak az esélyeik, de csak
egy ember nyerheti meg a viadalt. Tuti nem engedik meg azt, mint tavaly. Míg
Peeta a menőkhöz húz, Katniss első ránézésre esélytelen alakokkal ismerkedik
össze. Végül azonban egyikük sem szólhat bele, hogy ki fog mellettük harcolni.
Bábjáték az egész. Mindenkinek van egy szerepe, és felülről irányítják őket.
Finnicket legszívesebben
lecsaptam volna már az elején. Igazán leállíthatta volna magát. Aztán később
rájöttem, hogy mégis jó, ha van egy igazi férfi is a csudás párosunk mellett.
Mert hát Peeta és a nyers erő két külön dolog. Nála jobban csak Johannára
pikkeltem. Előszeretettel gúnyt űz Katyből. Fura egy nőszemély, volt egy olyan
érzésem már az elején, hogy valami nem fog stimmelni vele, de semmi. Csak egy
tudatlan szereplőt játszott. A csapat különcei Beetee és Weeress. Mindketten
zseniális elmék megérzésekkel és szaktudással. Kellettek a racionális
gondolataik, különben elvesztek volna a többiek az érzelmek viharában.
A regény nem is annyira a külső, inkább
a belső folyamatokat boncolgatja. Karaktercentrikus. Pedig úgy megnéztem volna
az események sűrűjét. Ehelyett Katniss határozottá válásának folyamatát
figyelhettem. Hogy hogyan birkózik meg az érzelmeivel.
A filmet hagyjuk… Bár a kezdete odavágott,
teljesen olyan volt, mint a könyv. Tetszett, hogy beleláttam az események mögé,
de ennyi. A kiegészít funkcióját tudom egyedül értékelni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése