Horgonyt fel! Zászlót
feszíts! Munkára, csürhe banda! Száguldani akarok a szél szárnyán. Hová
tették a térképet?
- A kabinjában biztos
megtalálja, kapitány.
- De kapitány, hisz ez csak egy regény. Honnan
tudjuk, merre kell menni?
Ösztön, matróz, az vezérel
minket. Na meg a jó szerencse.
 |
Magyar megjelenés éve: 2017 Ventus Libro Kiadó fantasy, alternatív történelem négy csillag |
Kell az egyik utolsó
vérmágus, aki képes utazni a London varázslatos városa által összekapcsolt
párhuzamos világok között. Négy hónap telt el azóta, hogy egy rejtélyes
obszidián kő a birtokába került, és találkozott Szelina Barddal. Négy hónapja,
hogy Fehér London uralkodói, a Dane ikrek elbuktak, és a követ a haldokló
Holland testével együtt visszaküldte Fekete Londonba.
Kell álmait most baljós
mágikus események kísértik, ébren pedig folyton Lina jár az eszében. Mialatt
Vörös London az Elemek Viadalára – egy háromévente megrendezett nemzetközi,
barátságos mágikus vetélkedésre – készül, egy bizonyos kalózhajó egyre közeledik.
Időközben egy másik London lassan új életre kel. A mágia egyensúlya kényes és
veszélyekkel teli; és ahhoz, hogy az egyik város felvirágozzon, egy másiknak
vesznie kell…
Tavalyi év nagy kedvence
V. E. Schwab Egy sötétebb mágia című regénye, mely kellő mennyiségű Londont,
mágiát és kalandot tartalmaz. Megvett kilóra, ezért is vártam oly nagyon, hogy kézhez kapjam a folytatást, a Gyülekező árnyakat. Eltolódott benne a
hangsúly, de így is van rendjén. Ugyanolyan élvezhető regényt kaptam, csak már
lehullott a szemem elől a rózsaszín köd. Ez a fránya blogolás kritikussá tesz…
Történetünk…
Négy hónappal később veszi
kezdetét. Azt hinnénk, hogy Szelina bajba került, mert feltűnési
viszketegségben és vakmerőségben szenved, de csak tengerre szállt. Beteljesedett az egyik kívánsága, és bár nem ő lett a kapitány, annak
jobbkezeként magas polcon tartózkodik. Járja a tengert, miközben mágiát tanul
Alucard kapitánytól. Meg akarja ismerni a képességeit és ki akarja aknázni
őket, amihez jó mestert talált. Örökké azonban nem rejtezhet el a hajón a saját
gondjai elől. Alucardot kiválasztják az -Éhezők- Elemek Viadalára, így
kénytelenek Vörös London felé venni az irányt. Igen, Szürke London kisegere itt
maradt ebben a pezsgő világban, mert otthon már nem várta semmi.
Eközben Kell szenved a
saját maga által teremtett béklyótól. A testvérével összekötött élet nem fenékig
tejfel. Mindenki félti, de más indokkal. Ki akar szabadulni, elmenekülne, de
mindig hazatér. Önszántából továbbra is marcangolná önmagát, de Rhy kirántja
onnan úgy, hogy benevezi a Viadalra. Álnéven ugyan, de versenyez. Így botlik
bele Linába, és nagyjából erről szól a könyv. Na meg a Fehér Londonos
machinációkról, de azt itt még fedje homály.
Az elején nagyon átvezető
kötet szagú volt, és ezt a tulajdonságát hosszan meg is tartotta. A bemutatott
szereplők karaktereit építette tovább. Tetszett az a húzás is, hogy utalgat a korábbi eseményekre, mely maratonozáskor felesleges, ám idő
távlatában igen hasznosnak bizonyult. Nekem is kellett az emlékeztető. Olaj a
tűzre, ami előhívja az emlékeket. De egy dolog nem volt világos. Mit keres
Holland az élők sorában. Nem úgy volt, hogy meghalt? Hát sosem lehet tőle
megszabadulni? Aztán Kell elszólja magát, hogy Holland tényleg elpatkolt, és
akkor már kezdett összeállni a kép. Hát mégsem vagyok annyira hülye…
Nagyon szeretem a kalózok
ábrázolását, főleg a kapitányukét. Bár ők magukat partizánoknak nevezik, és a
királyság engedélyével tartanak rendet a tengeren, de távol állnak a tisztes
tengerész mivolttól. Tisztelem Alucardot, aki nemes létére a tengert járja.
Laza, de nem felvágós. Mágus, de nem mindenható. Büszke éleslátására, de
Linából csak nagy nehezen és akkor is inkább akaratlanul szedett ki
információkat. A főváros sármőrje, szívek összetörője. Ő a kedvenc, de emellett
nem száll el magától. Mindent megtesz a legénységéért. Ó, és olyan cuki, mikor
el akarja csábítani az embert, főleg egy bizonyosat. Nagyon aranyosak voltak,
én szurkolok nekik.
Területtel nem bővíti a
történetet, népekkel viszont igen. Megismerkedhetünk két szomszédos országot
Vesk és Faró lakosságával. Míg az előbbiek robosztus testalkatukról, földhöz
ragadt mágiájukról híresek, addig az utóbbiak a bőrükbe ültetett kövekről. Igen
puccosan néznek ki tőle. Sajnos egy idegenlégiós karaktert se helyez a középpontba az
írónő, pedig Corára, a veskiek hercegnőjére kíváncsi lettem volna. Rhy mesélt róla egy
s mást, és vártam, hogy legalább egy picit rámásszon Kellre.
Kell letargiáján úszott el
az eleje. Csak gyűlik benne a feszültség, amit muszáj lenne levezetnie, azonban
nem csak egy életért felel. Elővigyázatosabb, az udvar is jobban félti.
Állandóan Szelina jár a fejében. Irigyli a szabadságát, mindenhol őt keresi,
még egy csóknál is az ő hangját hallja. Szerelmes a lelkem, csak nem tud róla.
A rossz kedve átragadt rám is, Rhy azonban mindkettőkkel jót tett. Kellt
kizökkentette a monotonitásból a Viadalra való benevezéssel, engem pedig a
puszta jelenléte dobott fel. Még mindig ugyanaz az, sármos energiabomba, aki
tökéletesen kompenzálja homlokráncoló őnagyságát.
Rájöttem, hogy Lina
személyiségének éle beszéd közben jön elő. Mert lehet akármilyen vakmerő,
gondolatait olvasva nem találnék benne különlegességet. Ha viszont kinyitja a
száját és összeütközik egy másik elmével, akkor sziporkázik. Ambiziózus, mindig
minden körülmények között megszerzi, amit akar. Várom, hogy mikor lesz egy
saját hajója. Megízleli a szabadságot, a mindennapi betevőkkel biztosított
életet, de ne veszíti el a tolvaj énjét sem. Továbbra is mesteri cseleket eszel
ki. Láttam rajta, hogy nagyon készül, és sejtettem, hogy mire mehet ki a dolog,
de csak reméltem, hogy lesz annyi sütnivalója, hogy a hátsóján marad. Bár nem
láttam a képességeinek fejlődését, így kishitű lettem. A regény folyamán
bepillanthatunk egyes gyakorló jelenetekbe, ami alatt tudatosult bennem, hogy
mégsem olyan zöldfülű, mint azt én eddig hittem. Nem antari, az üvegszem viszont
sántít.
Mindig izgalommal tölt el,
mikor bajnokok mérik össze tudásukat. Látványos csatákat kapok, nem csak
sárdobálást. Az Elemek Viadala, vagy ahogy ők hívják az Essen Tasch egy
többfordulós, logikusan felépített párharc sorozat, ahol csak és kizárólag
mágiával győz az ember. Egy speciális vértezeten kell eltörni az egyes
lemezeket, és ezek jelentenek egy-egy pontot. Vicces volt, hogy tudtam mindkét
csínyről, ők viszont nem. Látszik, hogy a tudás hatalom. Rhy ért a
rongyrázáshoz, filmbeillő megnyitót rittyentett. Aztán az arénák is magukért
beszélnek. És azok a látványos harcok…Kérem szépen, kitett magáért, mindenki.
Tetszett, hogy Kell képességeiben korlátozva ugyanúgy kimerül, mintha nem is ő
lenne A Mágus az országban. Lina pedig megdöbbentett. Mint már írtam, nem
néztem voltam ki belőle, de meglepett. Jól, de nem hibátlanul uralja az
elemeket. Alucard még mindig messze a legjobb. De felcsillan valami az Igazi
képességéről. Már eleve az is abszurd, hogy szürke Londonból származva mágiával
rendelkezzék.
Apropó városok. Kezd úgy
tűnni, hogy nem Szelina az egyetlen kivétel. Szürke London egyik rajongója a
látványos erődemonstrációt tart Kellnek. Fehér London is kezd éledezni,
feltűnnek a növények és az élet látható jelei. Ez azonban Vörös London
monopóliumára fenyegetést jelent. Nem elég a saját világukban a
lehetséges támadások ellen az országukat felvértezni, hanem a dimenziókon túl is veszély
fenyegeti őket. Mert ki tudja milyen mágia éled fel?
Összességében annyit
mondanék el róla, hogy ugyanaz történt itt is, mint A Mímes rendnél. Az első
magával ragadott, a második nem ugrotta azt meg, és bár ugyanolyan jó, mégis
gyengébbnek tűnik mellette. A fene érti ezt a logikát, de bennem ez zajlott le.
Szerettem a kalózokat, Linát és a morcos Kellt is, a Viadalt, a puccparádét, a mágiát és várom a zárókötetet.
Pár idézet a végére
„Mindenki halhatatlan, egészen addig, amíg végül mégsem.”
„…helyeselni és megengedni valamit – az nem egy és ugyanaz.”
„A várakozás túl sok teret enged a kérdéseknek és kétségeknek. Gyengíti az ember elszántságát…”
„A mágia egyszerre minden és semmi. Látás, ízlelés, illat, hang és érintés, de ugyanakkor valami egészen más is. Az erő minden erőben, ám egyszersmind saját magáé, semmi és senki másé.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése