Ki állította, hogy a történelemben kutatós
kalandregények csak külföldön hódítanak. Kétség kívül Dan Brown ennek a
koronázatlan királya, de miért ne lehetne hasonló izgalmakkal a magyar
helyszíneket feltölteni?
Pierrot és Szélesi Sándor könyve, akik között
nem tudom, milyen együttműködés volt, létrehozott egy sorozatot, melyben a New
York Times (mert az USA-tól képtelenek vagyunk elszakadni) híres újságírója,
Jonathan Hunt nyomoz Jumurdzsák gyűrűje után.
 |
| Első megjelenés éve: 2011 Alexandra Kiadó kaland, időutazás négy csillag |
Egy hold és körülötte öt apró csillag…
Egy talizmán, amelynek bűvös ereje van…
A múlt és a jövő titkai…
Egy New York-i újságíró, aki e titkok nyomába
ered…
Jonathan Hunt, a New York Times riportere a
családi hagyatékban megtalálja az Egri csillagok egyik első kiadását, s a
kötetben két furcsa levelet, melyben egy bizonyos Ábray professzor indulatosan
magyaráz az időutazás lehetőségéről s arról, hogy bizonyítékai is vannak…
Jonathan Hunt a levelek nyomán
Magyarországra, Egerbe indul, ahol egyre rejtélyesebb dolgok történnek vele.
Mivel úgy tűnik, nem mindenki örül a felbukkanásának, elhatározza, mindenképpen
a végére jár, hogy valóban létezett-e a gyűrű, amely Gárdonyi regényének is
egyik kulcsmotívuma… Miközben a múltból hátrahagyott titkos üzeneteket próbálja
megfejteni, a gyűrű évszázados legendája őt is megbabonázza…
A magyar származású újságíró a messzi Amerikában
úgy határoz, hogy Magyarországon tölti kényszerszabadságát. Egerre esik a
választása, ugyanis édesanyja hagyatékában dédöregapja egyik levelében érdekes
dolgot talál, amit egy magyar tudós címezett. A városkába megérkezve összeismerkedik
a helyi turinformos lánnyal, Julival, aki készséggel segít neki a nyomozásban.
A titokzatos Ábray professzor egy időgépen dolgozott, aminek valamiért köze van
Gárdonyi Gézához. A nyomok egyre közelebb viszik a céljához, ott azonban ki
tudja, hogy mi várja?
– Az egri regényedben akadtál el?
– A Gergő diákban. Vagy miben…
– Mondtam mindig, hogy válassz valami becsületes kétkezi munkát. Ácsmunkában ritkán akad el az ember. Jók azok a könyvek, de nem írni, hanem olvasni kell őket.
– Ha mindenki olvasna, és senki sem írna, nem lenne mit olvasni – válaszolta az író szelíd derűvel.
Erre a címre azonnal felkaptam a fejemet.
Vajon tényleg köze van a híres Gárdonyi műhöz, amit a történelmi mivolta miatt
már először is örömmel olvastam. Ki akartam deríteni, és milyen jól tettem. Viszont labdába se rúghat külföldi társi mellett,
mert kevésbé élő. Inkább mesélős-magyarázós hangvétele van, mint lendületes. A
fordulatok se elég hatásosak. A tér is korlátozott. Egerben azért mégsem lehet
annyi mindent csinálni, mint Európa nagyvárosaiban. A karakterek is egysíkúak,
bár mint láttam nem is rájuk volt kiélezve a történet.
A középpontjában ugyanis egy jól felépített
rejtély áll, mely akár igaz is lehet. Ezért i szerettem annyira olvasni, nekem
is megdolgoztatta a fantáziámat. Titokzatos üzenetekkel találkozhatunk, melyek
mind Gárdonyinak segítettek volna, hogy megtalálja rég elveszett barátját, ám
ehelyett száz évvel később, Jonathan Hunt ered a nyomába. Ezalatt pedig szépen
bejárjuk a várost, ahol még gyerekként voltam. Nem sokra emlékszem belőle, de a
Gárdonyi portából való kilátás élménye, a minaret és a vár megmaradtak.
Tetszett, ahogy az Egri csillagokat
felhasználta. Jumurdzsák egy elgondolkodtató alak, és itt most kaphattunk egy
érdekes alternatívát karaktere születésére.
Mert a regény két idősíkon játszódik. A
2005-ös keresgélés mellett Gárdonyi Géza tevékeny mindennapjaiba is
bepillanthatunk, mikor azok összefolynak Ábray professzoréval. A századforduló
hangulatát megint szerettem. Ígéretesnek indult az eleje, csak aztán belefeledkezett
a sok magyarázásba.
Összességében
Sajnos beleesik a magyarnak jó kategóriába. A
Gárdonyis szálat szerettem benne a legjobban, mert fikcióként sokat hozzátett.
A jelen kicsit laposra sikerült, de az időutazás módja legalább logikus volt.
Hogy kinek?
Aki szeretni egy alternatív keletkezési
történetet olvasni Jumurdzsákról.
Ha egy egri kirándulásról hazatérve
visszavágysz a városba.
Történelmi kaland, illetve időutazós
történetek kedvelőinek.
Ti olvastátok már?
Vagy egyáltalán hallottatok róla?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése