Rengeteg külföldi író tollából
származó könyvet olvasunk, megszámlálhatatlanul sokat. Így a fordítóknak
rengeteg munkájuk van. Nagy felelősség is nyugszik a vállukon, mert
feljavíthatnak és el is ronthatnak történeteket. De mi van akkor, ha eredeti
nyelven, közvetlenül az író tollából kapjuk meg a történeteket? Mai regényem
Varga Bea, On Sai Apa, randizhatok egy lovaggal című ifjúsági regénye.
 |
| Könyvmolyképző Kiadó, 2015 ifjúsági, fantasy öt csillag |
Mia Anne tizenhat éves, és nem
túl lelkesen Pestre költözik apja munkája miatt.
Egyik éjjel azonban különös
fantasy világgal álmodik, ahol ő egy mágus, és onnan kezdve álmában egy helyes,
pimasz lovagot bosszant.
Bele lehet zúgni valaki állába?
Kósza csavargó kölyökből lett
lovag, semmi kedve egy lányba beleszeretni, és feladni a nehezen kiküzdött
életét. Ám nyugtalanítja a szemtelen varázslólány, túl sokszor kalandoznak felé
a gondolatai.
Legszívesebben sose látná őt
viszont, de a lány hatalmas veszélyben van, két világ akarja holtan látni.
Mitől férfi a férfi, és lovag a
lovag?
Amon, az apa, világhírű
agykutató zseni, ám nincsenek érzelmei, és a gyereknevelést is könyvekből oldja
meg. Budapestre rendelik, Közép-Európa legnagyobb titkos laborjába, a négyes
metró alá, ahol a katonaság kétségbeesetten próbálja megakadályozni a két világ
között lévő mágikus Fal átszakítását.
De ki lehet az ellenség? Mi
erősebb, a mágia vagy a tudomány?
Csodálatos. Ez a legjobb szó, ami
eszembe jutott róla, és itt meg is torpantam. Olyan sok érzelmet váltott ki
belőlem. Voltak részek, mikor együtt nevettem a szereplőkkel, vagy éppen bosszankodtam
a cselekedeteiken, de az is előfordult, hogy potyogó könnyekkel nem akartam
elhinni a történteket. Éppen ezért volt nagyon jó. Emellett még annyi jó
karaktert is felvonultatott, hogy nem volt nehéz megszeretnem/megutálnom őket.
Először röviden a cselekményről
és a helyszínekről.
Mia Anne a távoli Vancouverből
a budapesti Weckerle telepre költözik édesapjával, aki egy kész zseni. Nehezen
illeszkedik be az iskolába, de ez nem zavarja igazán. Álmában ugyanis egy
lovaggal hozza össze a sors. Egy idő után azonban kezd kiderülni, hogy ez a
képzeletbeli világ igen is valóságos.
Fordulatos, sokszor nem tudtam
mi fog történni, de ez így volt rendjén. Mindig tartogatott meglepetéseket, de
én végig bíztam abban, hogy boldog befejezése lesz.
A budapesti történetek a
szívemhez nőttek, ugyanis nem kell ahhoz feltétlenül nagy, külföldi város, hogy
működjön a történet. Bár még nem voltam a Mondoconon és a Weckerle telep
környékén sem jártam, mégis könnyű volt elképzelnem a dolgokat. És az a 4-es
metrós elmélet is nagyon érdekes elgondolás volt.
Örökhon, a fantasy nem is
annyira álomvilág középkori mintán alapul. Bár nincsenek királyok, lovagi várak
annál inkább megtalálhatók. Találkozhatunk bátor lovagokkal, szépmozgású
fátyoltáncosokkal és mindenre elszánt mágusokkal, idegesítő dólényekkel, na meg
csillagfattyakkal, akiken áll vagy bukik minden.
Ami legjobban megfogott: a
karakterek.
Igazi egyéniségeket kaptunk,
melyek kilépnek a sablonszereplők sokasága közül. Mondjuk itt is van gonoszkodó
lány, akit Rékának hívnak. Rögtön felkaptam rá a fejemet. Az elején nagyon
nehéz volt úgy olvasnom, hogy ne magamra értsem. A „Réka hülye” kijelentésen
már csak egy jót nevettem. Na de térjünk is át a kedvenceimre.
Mia Anne egy átlagosnak alig
mondható lány. Egy baleset következtében, ahol édesanyja meghal, súlyosan
megsérül, és csak apja hidegvérének köszönheti azt, hogy normális életet tud élni.
A térde miatt nagyon is együtt tudtam érezni vele, hiszen tudom, milyen érzés.
Végtelenül segítőkész, aranyosan játssza az értetlent, és ahhoz képest, hogy
mindkét világban új lánynak számít, remekül megállja a helyét. Együtt nevettem
vele. Jó szervezőkészsége van, és nagy szíve, amit megdobogtat…
Kósza lovag. Ó, te jó ég. Ilyen
jóképű és egyben szégyellős lovaggal rég találkoztam. Megvan benne az erő, a
kitartás, de emellett olyan ártatlan. Egy egyszerű boka látványától is zavarba
jön, nem hogy egy térdétől. Pimaszsága az egeket veri. Hogy mit megenged
magának, holott Lovagi esküt tett. Mindezért, na meg az önfeláldozásáért is
nagyon megszerettem.
Az igazi hős számomra Amon
Dollond professzor, Mia Anne édesapja. Asperger szindrómában szenved, ami azt
jelenti nála, hogy képtelen kimutatni az érzelmeit. Izgalomba se tud jönni, és
nagyon zavarja mindennemű fizikai kontaktus. Eszméletlen agya van, melyet fel
is használ egy szupertitkos kutatás során. Mindent megtesz a lányáért, melyet ő
pusztán fajfennmaradási ösztönnek nevez. Emögött azonban sokkal mélyebb és
tisztább érzések húzódnak. Nem egy mintaapa, de a hibáival együtt nagyon is
szerethető.
A mellékszereplők közül még
Tomot, a francia srácot emelném ki. A két anyás háztartás egyedüli gyerekeként
igen furcsa lehetett neki felnőni, Sosem látott közvetlen környezetében
követendő férfi példaképet. Szülei hatására pedig egy csöppet lányosan mozog.
Ezért is állítják róla, hogy meleg, de ő köszöni szépen, a szebbik nemért van
oda.
A legjobbat pedig ki is akartam hagyni... Bo, a ló eszméletlenül laza. Nagyon okos négylábú, aki rettentően hűséges Kószához.
És a vége…
Nem akarom lelőni, ezért csak
annyit mondanék róla, hogy feltette a koronát a regényre. Az érzelmi
hullámvasút a tetőpontjára hágott. Nem is tudtam, hogy sírjak vagy nevessek.
Összességében
Egy igazán erős „standalone”,
ami egyszerre szívmelengető és érzelemfacsaró. Jó világfelépítése mellett az
ismerős magyar helyek is értékesek voltak. A dólények mechanikája különösen
tetszett. De a gonoszról se feledkezzünk meg, aki tökéletes rejtőzködési
mester.
Kinek ajánlom?
Egy nagyszerű magyar ifjúsági
regényt keresőknek.
Még nem olvastál On Saitól, de
szereted a könnyed fantasyt? Tüstént vedd a kezedbe. Ezután égető vágyat fogsz
érezni, hogy többet is olvass az írónőtől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése