A vég nélküli sorozat | Veronica Rossi

Nem illik külső alapján semmit sem megítélni, legyenek azok emberek vagy akár könyvek. Sokszor én is beleestem ebbe a hibába, de ezúttal inkább a kíváncsiságom hajtott. Veronica Rossi Végtelen ég alatt című regénye egy borítóra szabadult kabátmodell esete. Külföldön egy trilógia nyitókötete, Magyarországon azonban muszáj önálló regényként kezelnünk. Khmm… Köszönjük Alexandra.

Alexandra Kiadó, 2013
disztópia, sci-fi
három csillag

A bioszféra falain túli világot Halálzónának hívják. Odakint millió arca van a halálnak. Aria soha nem hitte volna, hogy egyszer ilyen közel kerül hozzá.

Aria egészen eddig a külvilágtól elszigetelt, biztonságot jelentő Reverie-ben élt. Elképzelni sem tudta, mi lehet a város határain túl. Amikor azonban édesanyja eltűnik, tudja, hogy meg kell találnia. Még akkor is, ha ehhez át kell hágnia a szabályokat.

A vad Perry a külső világból való, nem ismeri a kupolák nyújtotta biztonságot, s nap mint nap meg kell harcolnia az életben maradásért. Ariához hasonlóan ő is kitaszított, és talán ő az egyetlen, aki segíthet a lánynak… a lány pedig neki.

Az éterviharok által sújtott Halálzónában Aria és Perry csak egymásra számíthatnak. Minden ellenszenvük ellenére együtt kell működniük, ha le akarják győzni a rájuk leselkedő ezernyi veszélyt, és válaszokat akarnak kapni a kérdéseikre.

Nem is tudtam, hogy kezdjek hozzá. Disztópia, de olyan kis rusnya szegény. Nem baj, nekiállok. Bár még nem olvastam Az éhezők viadalát (ejnye-bejnye), de azt mondják, ők szerették. Meg hát filmet is akartak forgatni belőle…

Aria éppen eltűnt anyja után kutat, mikor a vele együtt kiszökő gyerekek tüzet gyújtanak, de az elpusztítja az egész Agrikultúrát. Ő azonban szerencsésen megmenekül, de éppen ezért a konzul parancsára kirakják a semmi közepére, a Halálzónába, hogy odavesszen. Arra azonban ők sem számítottak, hogy a lány kitartása és alkalmazkodóképessége nagyobb lesz a vártnál, így teljes mértékben hozzászokik a kinti élethez. Anyja keresését tovább folytatja, amiben segítségére lesz Perry, a dagályok törzsfőnökének fivére. Célja unokaöccsének felkutatása, akit miatta raboltak el a Belsősök. Ebben talán Aria anyja is tud segíteni, ezért mindent megtesznek azért, hogy megjavítsák az e-szemet.

Disztópia és sci-fi keveréke, ugyanis az Egység felbomlása után éterviharok pusztítanak a földön. Az emberek ezáltal bioszférákba kényszerültek, de ezek csak a tehetősebbeknek adatott meg. Sokat kint ragadtak, így az ő életszínvonaluk nagyot zuhant. Kunyhókban laknak, és vadászó-gyűjtögető életmódot folytatnak. A bioszférákban azonban teljes kényelemben éli mindennapjait, de vajmi keveset tudnak ott csinálni. Ezért kifejlesztették a Világokat, amik olyan virtuális valóságok, ahova az e-szemek segítségével jutnak el. Így első hallásra nagyon jónak tűnhet, hogy bárhol lehetünk, bárhogyan kinézhetünk és bármit megcsinálhatunk, és még meg se kell mozdulnunk. De ennek is megvan a hátulütője a sok kecsegtetőlehetősség mellet.  Hogy mi? Bár vannak illatok és különböző más ingerek, mégsem olyan, mint a külvilág. Hiányzik belőle az egyediség, a tapintás. Minden olyan mű. Ezért esik meg az esik meg az is, hogy Aria mindenen elcsodálkozik, és a legapróbb dolgokra is felkapja a fejét. Rengeteget kérdez, ami egy idő után nem csak Perryt, hanem engem is kezdett idegesíteni, de amint már nagyjából otthonosan mozog az új környezetében, megváltozott. Felnő a feladathoz a maga 17 évével.

Perry, a kemény fiú, törzsének kitaszítottja, ugyanis állandóan csak bajt kever. Áldott, ami kiemeli a Külsősök közül, ugyanis kevés ember mondhatja el magáról. Kiélesedett szaglás, látás vagy hallás jellemzi őket, mellyel a törzs legértékesebb tagjai közé tartoznak. Ő mindent illatként érez, még az emberek érzéseit, gondolatait is így képezi le, ezért egy kicsit szótlan.

Nagyon aranyos volt a civakodásuk, hogy egymás ellenségeként mégis muszáj volt eltűrniük egymást. Lassan alakult ki közöttük a kölcsönös elfogadás, mert az elején egyik sem bízott a másikban- Ebből aztán később vonzódás is lesz.

Kedvenc mellékszereplőm Roar, aki halló. Be nem áll a szája, végtelenül jókedéjű és hűséges társ.

A sorozat kötetei szebb borítóval

Összességében

Egyedülálló könyvként is megállja a helyét, hiszen a vége nem kellően idegtépő. Minden megvan benne: finom kidolgozottságú szerelem, környéktől elzárt életközösség, vad külvilág, és fejlett technika. Elgondolkoztatott, hogy ideje lenne nekiállnom a "híres" disztópiáknak. Az viszont kár, hogy ezt a sorozatot sem folytatta az Alexandra. Nagyon értenek ahhoz, hogy történeteket vágjanak el.

Hogy kinek ajánlom?
Disztópiákat kedvelőknek és azoknak, akik szeretik az ibolyákat.

Mindenkinek jó téli szünetet, az egyetemistáknak pedig kitartást kívánok!
Maradok,

Babó Buca