Kristin Hannah történetei
a lelkemhez szólnak, és minden egyes regénye után megfogadom, hogy sokkal
többet fogok olvasni tőle. Ugyan a Repülj messzire! olvasása közben nem bőgtem
pufira az arcomat, mint a Szentjánosbogár lányok vagy a Fülemüle esetében, de rendszeres
elérzékenyülés nem maradt el. Méltó folytatásnak bizonyult, amely összesodorja
a szétcsúszott szálakat, illetve egyaránt rendezi a jelen és a múlt
konfliktusait.
![]() |
| Eredeti megjelenés éve: 2013 Magyar megjelenés éve: 2022 Könyvmolyképző Kiadó női sors, barátság öt csillag |
A Szentjánosbogár
lányok további megindító története.
Tizenévesként, a hetvenes
években Tully Hart és Kate Mularkey elválaszthatatlanok voltak. Tully volt a
sminkjével és nyakba akasztós felsőivel a legmenőbb lány az iskolában. A
szemüveges Kate pedig, a bokalengő farmerével, a stréber kívülálló. Ám a
véletlen és a körülmények összehozták őket, és évtizedeken át kitartottak
egymás mellett. Így kezdődött Tully és Kate története. Barátnők mindörökre.
De néha véget érnek a
történetek, és lehetetlennek tűnik újrakezdeni őket.
Most, évekkel később,
Tully életét fenekestől felforgatta a gyász. Szeretné betartani a Kate-nek tett
ígéretét – hogy Kate gyermekei számíthatnak rá–, de fogalma sincs, hogyan
csinálja. Mit tud arról az arrogáns, ambiciózus Tully, aki soha nem volt házas,
hogy mit jelent családhoz tartozni?
Kate lánya, a tizenhat
éves Marah Ryan ugyanolyan elveszett, mint Tully. A magányos és sebezhető lány
megismerkedik egy fiatalemberrel, aki kézen fogja, és bevezeti az ő veszélyes,
kétes világába.
Tully anyja, Dorothy Hart
megbízhatatlan asszony, számtalanszor elhagyta a gyermekét, és végül összetörte
a szívét. Ám most Tullynak szüksége van rá. Dorothy még egyszer visszatér,
kétségbeesetten keresi a második lehetőséget, hogy jó anya legyen. De szembe
kell néznie a legsötétebb félelmeivel, és elárulni múltja rettenetes titkát –
csak akkor lehet az az anya, akire sérült lányának szüksége van.
Egy tragédia összehozza
ezt a három gyászoló nőt, és felfedezőútra indítja őket. Mindhárman utat
tévesztettek, és szükségük van egymásra – és talán egy csodára is, hogy
átalakítsák az életüket, és újra higgyenek az életben.
Míg a nyitókötet a női
barátságra koncentrál, a második rész a családot helyezi a középpontba, amely
nem csak a vér szerinti kapcsolatokat takarja. Nekem tetszett ez a fókuszáthelyezés,
amely egyértelműen Tullyt teszi meg főszereplőnek. Mindenki valamilyen szinten
kapcsolódik hozzá, és jó volt látni a kötet során a dinamikák alakulását. A
legfőbb tanulsága pedig, hogy mindenki hibázik, de fontos a megbocsátás és hogy
mindenki megérdemel még egy esélyt.

