Havas Meira a nagyvilágban | Sara Raasch

Sokat vártam rá. Sokáig is olvastam. Bár ez utóbbi inkább a lustaságomnak és az elfoglaltságomnak tudható be. Mert ha kinéztem az ablakon, az alant elterülő mindig Télországot juttatta eszembe. Megérte Sara Raasch Jég mint tűz című regényére várni, és bár helyenként döcögött, továbbra is imádom magát a világot.

Magyar megjelenés éve: 2017
Twister Media
ifjúsági fantasy
négy csillag

Három ​hónap telt el azóta, hogy Télország lakói felszabadultak, Tavaszföld királya, Angra pedig eltűnt. Minden nagyrészt Cordell segítségének volt köszönhető.

Meira királynő csak azt akarja, hogy a népe biztonságban legyen. Amikor eladósodásuk Cordell országa felé arra kényszeríti a télországiakat, hogy adósságukat ásványkincseik bányászatával egyenlítsék ki, nagy erejű és feltehetőleg veszélyes tárgy kerül elő a földből: Primoria elveszett mágiasztere. Amikor a világnak legutóbb ilyen varázslathoz volt hozzáférése, az nagy pusztulást hozott. Így amikor Cordell királya parancsot ad, hogy Meira és Theron induljon küldetésre, hogy felfedezzék a mágiaszter titkait, Meira azt tervezi, hogy szövetségesek toborzására használja az utazást. Célja, hogy a mágiaszter elzárva maradjon, és Télország biztonságban lehessen… akkor is, ha ez szakítást jelent Theronnal. De vajon sikerülhet ez úgy, hogy közben ne veszélyeztesse szeretett népét?

Mather csak szabad akar lenni. A télországiak által elszenvedett borzalmak még frissek és fájók Jannuari lakóinak életében. Olyannyira, hogy ettől Télország sebezhetővé válik Cordell agressziójával szemben. Amikor Meira elindul szövetségeseket keresni, Mather úgy dönt, a saját kezébe veszi Télország biztonságát. Vajon vissza tudja építeni lerombolt királyságát, és képes lesz megvédeni népét az új veszélyektől?

Ahogy egyre szorosabbra szövődik az árulás és a hatalom hálója, Theron a mágiáért harcol, Mather a szabadságért… Maira pedig rádöbben, hogy talán nemcsak Télországért, hanem az egész világért kell harcolnia.

Meglepetésként ért a könyv kinyitásakor, hogy a Jégcsap mint szikra előzménynovellával indul. Tudtam, hogy már hamarabb lefordították és hogy szeretnék papír formátumban is megjelentetni, de teljesen elfelejtkeztem róla. Jól vette ki magát ez a falatnyi kis szösszenet, mely tökéletes egy bögre teához. Segített ráhangolódni, mert olyan régen olvastam az Hó mint hamut. Meira itt választja ki a jellegzetes fegyverét. Megtudtam, hogy gyerekként egyáltalán nem kapott kiképzést, hanem csak Mathert képezte ki Sir. Táboruk egyik tagjának halála után azonban eldönti, hogy hasznos akar lenni. Ha már nem ő a trónörökös, akkor legalább hadd tegyen valamit az országuk visszaszerzésének érdekében. Akkor még nem tudja, hogy miért is kímélik ennyire.

Fő történetünk…

Hónapokkal a nagyszerű győzelem után veszi fel a hógolyót és gyúrja tovább. Romjaiból építik fel Télországot, és mindezt Cordell segítségével. Mert Noam olyan kedves, hogy önzetlenül bocsátja rendelkezésükre a védelmet. Egy nagy jégesőt. Ki akarja nyitatni a Bűvösség Barlangot, ami korlátlan varázserőt biztosítana mindenkinek Primoriában. Meg is találják a bejáratot, ám hiányoznak a kulcsok. Meira és Theron felkerekednek, hogy megkeressék azokat, de a herceg mást is forgat a fejében. Össze akarja fogni egész Primoriát, és ehhez szövetségeskeresési akcióba lendül. A tiszta szívű Meira viszont nyugalmat akar, de úton útfélen csak a rosszat látja meg, mert Télországban nem éppen rózsás a helyzet.

Télország

Nem szerencsés rosszal kezdeni, mert az kihat az egész bejegyzés hangulatára. Viszont szeretném minél hamarabb letenni a terhet, hogy aztán felszabadultan írjak arról, hogy miért is szeretem még mindig ezt a történetfolyamot.

A legelső hibát magának a magyar kiadónak rónám fel, ugyanis maradtak benne elírások. Az elején nagyon feltűntek, mert bántó volt a jelenlétük. De ez tényleg csak egy apróság. A másik a párbeszédek szerkesztésmódjára vonatkozik. Alapjáraton jó dinamikával dolgozik, de helyenként nagyot döccen. Volt olyan, hogy csak a párbeszéd közepén tűnt fel, hogy új szereplő tűnt fel a színen. Csak úgy becsatlakozott a beszélgetésbe, semmi hatás. Egy kijelentő mondatnak örültem volna, hogy amúgy ő is itt van. Néha ettől elment a varázs. Kidobott a történetből, és össze kellett szednem magamat, hogy újra nekiálljak. És ezért is olvastam lassan.

A végére még megjegyzem, hogy a télországi brancs neveivel is adódtak gondjaim. A főhősökön kívül nem tudtam se arcot, de karaktert csatolni, de ez az én hibám. Két év hosszú idő. Berozsdásodtak az emlékeim.

Most viszont térjünk rá arra, hogy miért is szerettem hibái ellenére a regényt. Politikai hazárdjáték szövi át. Különböző nézetek és álláspontok ütköznek a karakterek segítségével. Ott van például Theron, akit legszívesebben megfojtanék egy kanál vízben. Cordell kémjeként legyeskedik Meira körül. Ahelyett hogy apja utasításait követné, saját kis üzelmeket folytat. Mindig ott van, ahol nem kéne. Hiába szerelmes Meirába, ez is inkább csak unszimpatiussá tette. Látványosan megváltozott. A könyvmoly herceg egy eszme megszállottja lett. Jobbá akarja tenni a világot, de eddig akárki próbálkozott ezzel, sosem lett jó vége. Egyre inkább láttam, hogy nem illik Meirához, és ez az elengedés jót tett a királynő karakterének.

A legjobb módja egy ország csendes leigázásának, ha felajánlod nekik a segítségedet, őket meg újjáépítésre ösztönzöd. Tavaszföldről kiszabadulva a télországbeliek most Cordell igája alatt robotolnak. Nem munkatáborokban, ez tény, de ugyanúgy felügyelve vannak, ugyanúgy nem lehet hadseregük és ugyanúgy idegenek lábai tapossák az országokat. A Bűvösség Barlangon kívül is kell lennie ott valaminek, amiért ennyire kell a hódítóknak. Eddig se bírtam Cordellt, ezután se fogom.

Nyárföld

Tetszett Mather makacssága. Látszik rajta, hogy királynak lett nevelve. Érett döntést hoz, és a tiltások ellenére nem hagyja abba a kiképzést. Egy kisebb önkéntes csoportot vesz a szárnyai alá és velük edz. Ők már az új generáció tagjai, aki már nem emlékszik arra, milyen is volt Télország. Egy álomképként lebeg előttük, de nem találják a helyüket. Csak a munkatábort látták egész eddigi életükben, ezért is gyűlik fel bennük annyi düh, félelem és szorongás. Végtelenül hűséges a hazájához, ha mindenkinek ilyen mentalitása lenne, akkor megállíthatatlanok lennének. Nem tudja kiverni a fejéből Meirát még úgy sem, hogy tudja, Theron ellen nincs esélye. Drága Matherom, higgy magadban és Meirában. Ti egymásnak vagytok teremtve. Nálad jobb embert nem kaphatna a királynő.

Meira rengeteget tanul és fejlődik a regény alatt. Különböző kultúrákkal megismerkedve döbben rá, hogy mennyire sokrétűen lehet használni a mágiát. Magányos harcosból csapatjátékossá válik, aki méltó a királynői posztra. Biztonságot akar Primoriában és a népének megadni a vágyott szabadságot. Utazásai során felkeresi a többi királyságot. Szerettem az új helyszíneket, mert így kezdett egyre jobban kitágulni a világ. Már csak egy ország burkolódzik homályba, de azt majd a harmadik rész fogja bemutatni.

Yakim

Nyárföldön elviselhetetlen a hőség a télhez szokottaknak. Kietlen pusztaság, homokvihar és óriási távolságok. A városokban van egyedül élet. A lakosok az élvezetek hajszolása mellett nem is törődnek mással. A boldogságuk azonban nem szívből jövő, hanem az uralkodó a mágiaszterével erőlteti rá mindenkire ezt az érzést. Ebből a hedonista társadalomból egyedül a király húga, Cerdiwen és annak kísérője lóg ki. Benne barátnőre talál Meira, olyan volt mint Caelenanak Nekemia… Nem ért egyet országa rabszolgapolitikájával, de egyedül kevés ahhoz, hogy változtasson rajta. Pedig igazán érdemes lenne az uralkodásra.

Yakim tudásközpontú társadalmában látszólag minden rendben van. Az emberek elégedettek az életükkel, de hatalmas a szakadék a kiváltságosok és a köznép között. Az itteni királynő nem hisz az egyenrangúságban. Az embereknek be kell bizonyítaniuk, hogy hasznosak, és akkor felemelkedhetnek. Hidegnek és számítónak tűnik, de ez az ország működik a legigazságosabban. Ha megunnám Őszföld kényelmét, akkor ide költöznék át. Korlátlan tudás a tenni akaróknak, nagy lehetőség lenne.

Ventralli

Zsigeri utálatom tárgyává Ventralli vált. Királyuk tesze-tosza, királynéja ördögi, és emellett csak a látszattal törődnek. Nem bírtam a maszkos mániájukat, mert ezzel meggátolják az érzelmek láthatóságát. Fejlett ország, ami miatt nem is lenne velük olyan nagy baj, ha nem az vezetné őket, aki. És ő meg nem azokkal szövetkezne, akikkel.

Összességében

Nem váltotta ki rajongásomat, de még mindig szeretem a világot. Ezért tudok haragudni a könyvre és ezért is nézek el neki sok mindent. Meira fejlődik, Theron roncsolódik, Mather meg csak Mather. Élveztem, hogy más országok is bemutatásra kerültek, melyek közül legjobban Yakim tetszett a maga racionalitásával.

Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget a Twister Media-nak!