Szabadság, szerelem | Julianne Donaldson

Julianne Donaldson nálam már bizonyított a romantikusok terén. Edenbrooke című regénye nagy kedvencemmé vált, ezért is vártam annyira a Blackmooret. Ott csücsült viszont a polcomon egy fél évig. Mindig nézegettem, és álmodoztam róla, hogy milyen jó lenne elolvasni. Most eljött az idő, és te jó ég, mennyire szerettem ezt is.

Magyar megjelenés éve: 2016
Könyvmolyképző Kiadó
romantikus
öt csillag

Kate ​Worthington jól tudja, hogy soha nem mehet feleségül kiszemeltjéhez, ezért elhatározza, Indiába utazik, hogy megzabolázza nyughatatlan lelkét, és megszabaduljon kellemetlen családjától. Kotnyeles édesanyjának azonban más tervei vannak. Az asszony alkut köt Kate-tel: elutazhat Indiába, de csak akkor, ha egymás után három házassági ajánlatra is nemet mond.

Kate, hogy teljesítse a megállapodást, az impozáns Blackmoore-i kastélyba utazik, és kedves gyerekkori pajtásához, Henry Delafieldhez fordul segítségért.

Ám ha szívügyekről van szó, nincs helye alkudozásnak, és a legalaposabb tervek is dugába dőlhetnek. A zord, szeles észak-angliai partvidéken Kate végül kénytelen szembenézni az igazsággal, amit még saját maga előtt is titkolt.

Lehet, hogy éppen az a házassági ajánlat szabadítja meg a szenvedéseitől, amit feltett szándéka elutasítani?

Az 1820-as években játszódó Blackmoore igazi romantikus regény, egy fiatal nő magával ragadó története, aki komoly áldozatok árán tanulja meg, hogy a szívére kell hallgatnia.

„A szabadság néha nem az, hogy elmegyünk,

hanem hogy maradunk.”

/Barbie, a hercegnő és a koldus/

Történetünk szerint…

Kate – és szigorúan nem Kitty – Worthington ledér anyja árnyékában él, aki azon ügyködik, hogy végre kiházasítsa középső lányát. Kate azonban makacsul ragaszkodik hajadonságához, mi több Indiába készül vénlány nagynénijével. Vonzza a kaland és a függetlenség. Előtte viszont még egy régóta vágyott helyre látogat el, Blackmooreba. Gyerekkori ábrándjainak színhelyére barátai hívják meg, de édesanyjától feladatot is kap erre a kiruccanásra. Három lánykérést kell visszautasítania, különben búcsút inthet Indiának és élete végéig anyjának kell engedelmeskednie. Mindent megtesz ennek eléréséért, de vajon ez szíve vágya?

~~~

Potyogtak a könnyeim. Megsirattam a végét. Érzelmeim viharában elég furcsán nézhettem ki, ahogy ott hüppögök egy könyvet szorongatva mosollyal az arcomon. Túlságosan szurkoltam Kate boldogságáért, hogy elhagyjon a remény. Az írónő azonban kegyes volt.

Nem tett jó benyomást rám a Worthington család. A hisztiző húgot, a férjvadász anyát sőt még a makrancos hölgyeményt is ferde szemmel néztem. Nem értettem mélyről jövő ellentéteket, amikbe hirtelen belecsöppentem. Egyszerű túlkapásnak gondoltam a viselkedésüket. Jobban megismerve azonban rá kellett jönnöm, hogy Kate magatartása az elejétől kezdve teljesen jogos.

Anyja egy úrinőnek öltözött céda. És még finoman fogalmaztam. Láttam én már mástól, hogy vakbuzgón házasítja ki a lányait, viszont ő maga a háttérbe húzódik. Nem akarja férjes asszonyként túlcsillogni a jövő nemzedékét. Igen, itt Mrs. Bennetre gondolok. Mrs. Worthington viszont látványosan csavarja el a férfiak fejét, és mindezt arcpirító módon. De könyörgöm. Már révbe ért, visszavehetne magából. Botrányosan viselkedik, nem csoda, ha legidősebb lánya ezt a példát követi. Eleanor mindenben utánozni akarja anyját. Bár csak a visszaemlékezésekben láthatjuk, nem lett jó benyomásom róla. Maria is függ a mama szaván. Legkisebb lány lévén még mentesül az intrikák alól, de már előre látom sanyarú sorsát, amit viszont ő élvezni fog. És mindezt egy basáskodó anya miatt, aki rossz példát mutat neki. De örültem, mikor végre eltűntek a színről.

Kate különbözni akar tőlük. Pallérozza az elméjét és a természetet járja kaland után kutatva. Fafejűen kitart az álláspontja mellett, amint fennhangon hirdet. Már csak azt nem értettem, hogy minek. Ha már nem akar férjhez menni, akkor azt tegye csendben. Senki sem szólja meg miatta, maximum az, aki enne ellenére megkéri a kezét.

A szomszédok se tűnnek jobbnak. Teljesen elidegenültek egymástól, holott a gyerekkort együtt töltötték. Kedves ismerős rangra minősültek vissza. Talán Henry az, aki még jobban törődik Katetel, de ő sem mutat nagy érdeklődést. Aranyos meg kedves és biztos jóban voltak régem, de idővel változnak az emberek. Levegőben lóg az eljegyzése Ms. St. Clairrel, akinek műmájer mosolyától és szende alakoskodásától megannyiszor felhúztam az orrom. Miért viselkedik úgy, mintha már Blackmoore úrnője lenne. Ameddig nem hivatalos, húzódjon csak vissza a csigaházába és bazsajogjon ott. Mrs. Delafield sem osztott Katenek lapot, így jobb, ha minél hamarabb letudja a látogatást.

„A férfiak azt hiszik, ők választanak téged, de végül úgyis te csavarod el a fejüket.”

Ha valami után nagyon erősen vágyakozunk, megesik, hogy megtapasztalva csalódást fog okozni. Hiába minden szépítőábránd, a valóság mindig zordabb. Ez történt Blackmooreral is. A láp és a tenger között elterülő rezidencia komoran állja az idő sarát. Regényesnek mondható, de semmiképpen sem szépnek. Henry öröksége azonban napról napra otthonosabb lesz. Kate felfedezi azokat a helyeket, ahol szívesen tölti az idejét, a zeneszobát, a sziklát a lápon és a kolostort. A kalitkába zárt madár bontogatja a szárnyait.

Aztán eljött az a pont, mikor Kate akcióba lendül és elkezdi begyűjteni a lánykéréseket. Azt se tudtam, hova legyek gyönyörűségemben. Egyedül Mr. Brandon cuki viselkedése rondít bele a képbe, de szerencsére hamar kiszáll. Ó, Henry, nem is néztem volna ki belőled, hogy ennyire vonzó is tudsz lenni. Levetkőzte minden kisfiús báját, pedig féltem tőle, hogy képtelen lesz. És lábremegtető vallomást tud tenni. Érzelmekbe bonyolódnak, holott barátságukat nem kéne ezzel kockára tenni. Nem gondoltam volna, hogy érzeni fogom a kettejük közötti kémiát. Olyan kis ártatlan játéknak indult.

A múltbeli jelenetek ezerszer jobbak, mint a hosszú leírások. Ezekkel a betekintésekkel feltárulkozott kapcsolatuk fordulópontja. Hogy kisgyerekként mennyi időt töltöttek egymással, hogy mennyi közös van bennük, és hogy már akkor látható volt közöttük valami. Mindig egyre jobban vártam ezeket, szerettem volna megismerni Kateet. Mert Henryn az elejétől fogva átláttam. De Kate titokzatossága piszkált a fantáziámat.

~~~

Összességében

Kiszabadított a négy fal közül a cselekmény. Elhitette, hogy van remény. Kezdheti a regény akármilyen rosszul a pályafutását, kellő csavar után elfeledkeztem mindenről. Gyerekkori barátság, ha átlép egy határt abból lesz ám csak a hűséges szerelem.

Hogy kinek ajánlom?

- Akik olvasták az Edenbrookeot, ne hagyja ki ezt a regényt sem. Bár lassabb és helyenként az agyára tudnak menni a szereplők, én szerettem.

- Ha a Jane Austen regények közül hasonlítanám valamelyikhez, akkor az az Értelem és érzelem lenne. Ha szép emlékkel viseltetsz a regény iránt, akkor ennek is adjál egy próbát.

- A "kosztümös" romantikus regények kedvelőinek. Nem tudok rá jobb kifejezést találni, ezért a filmvilágból kölcsönöztem a régi korban játszódó, de időben sokkal később forgatott filmektől.

- Ha nem szereted az erősen felnőttes tartalmat a 19. századi események között, akkor ez a te eseted.