Egy sassenach és egy kilt kalandjai | Diana Gabaldon

Bárhol találkoztam Diana Gabaldon Outlander című sorozatával, mindig dicséretbe ütköztem. Ódákat zengtek a könyvekről és a belőle készült sorozatról, melybe nekem is sikerült belebotlanom. Nagy lélekjelenlétemnek köszönhetően nem néztem bele, mert nem szerettem volna lerombolni az élményt, ha már ilyen vastag a könyv. Végül is egyszer lehet első benyomást szerezni. Magas elvárásokkal indultam neki.

Első kiadás éve: 2010
Könyvmolyképző Könyvkiadó
történelmi romantikus
négy csillag

1945-öt írunk. Claire Randall, a volt hadiápolónő éppen a második nászútját tölti a férjével a háború után. Egészen addig, míg óvatlanul keresztül nem sétál a brit szigetek rengeteg ősi kőkörének egyikén. Hirtelen „sassenach” válik belőle, vagyis idegen – a háborútól és portyázó klánoktól sújtott Skót Felföldön Urunk… 1743. évében.

Számára ismeretlen erők visszasodorták az időben. Claire olyan intrikák és veszedelmek között találja magát, amelyek az életét veszélyeztetik… és összetörhetik a szívét. Mert találkozik Jamie Fraserrel, egy lovagias ifjú harcossal, és innentől úgy érzi, kettészakítja a hűség és a szenvedély, amely a két teljesen különböző férfihoz köti két egymással összeegyeztethetetlen életben.

Szeretni akartam a könyvet és lehet ennek a görcsös vágynak köszönhető, de nem vett le teljesen a lábamról. Nem állítom, hogy nem tetszett, csak megmagyarázható okoknál fogva nem sikerült teljesen belesüppednem a történetbe. Bár ebben az olvasás hosszúsága is közrejátszott, mert lehet akármilyen gyorsolvasó az ember lánya, 900 oldal testvérek között is soknak számít.

Az időutazás alapkoncepciója jól felépített, nem egyik pillanatról a másikra kerülünk bele főhősnőnk élete legnagyobb kalandjába, hanem rövid környezet és korszakbemutatáson keresztül az olvasó is rendelkezhet némi helyismerettel. Ez alatt a Clairet is bemutatja nagy vonalakban, na meg a 1940es évekbeli életét. Ha a történelmi alaphelyzet nem lenne elég az embernek, ezt helyi szokásokkal babonákkal szőtték át, mely mágikussá teszi a cselekményt.

Legjobban az élő történetmesélése tetszett, hogy keményebb erőfeszítés és magyarázás nélkül lelép a lapokról a történelem. Jó volt egy másik országról olvasni az átlagemberek szemén keresztül. Hogy lehetnek az angolok akármilyen kedves, aranyos, szerethető emberek, ha katonáknak állnak, Isten mentse meg a skótokat tőlük. Főleg, ha egy kicsit is britanniaellenes nézeteket vallanak. A klánok, az Őrség, a dezertőrök és szökevények a mindennapi életüket képezték. A folytonos elnyomás ellenére is hűek tudtak maradni vallásukhoz, nyelvükhöz és szokásaikhoz. Már ez az egyveleg is sokaknak elég lenne, de ott van még mellette a táj, ami megér egy külön misét. Gyönyörű helyeken játszódó valóban élő és kitalált szereplők mindennapi életébe nyerhetünk bepillantást.

Sokrétű karakterekkel találkozunk, amik igazán élvezhetővé teszik a cselekményt. Nem ragad le a jó és a rossz tipizálásánál, hanem megcsavarja őket, hogy jobban fájjon nekünk. De még mennyire.

Claire Beuchamp Randallban egy szókimondó, talpraesett, alkalmazkodó nőszemélyt tisztelhetünk, aki nagy belső vívódáson megy keresztül. Régi életét hátrahagyva az akarva akaratlanul előtör belőle, miközben egy forrongó helyzetben találja magát. Idegenként kell érvényesülnie egy olyan világban, ahol ellenszenvet táplálnak az angolok iránt. A fafejű skótok azonban gyógyítói képességei miatt nem nyársalják fel az első adandó alkalommal, de nem bíznak benne.

Jamie Fraser egy rendes fiú, aki ha összekerül Clairrel egymáson köszörülik nyelvüket. Igazán makacs kisfiú, a szememben nem sikerül felnőnie. De meg kell hagyni, van humora. Végtelenül tisztelem és nagyra tartom, de ennyi. Egy csöppet megborzolta szívemet vörös hajzuhatagával, de egyszerűen nem az én esetem.

A történet az ő kapcsolatukat kíséri figyelemmel, ami dinamikusan felépített, egyáltalán nem erőltetett. Mert sokszor esnek bele az írók abba hibába, hogy görcsösen első pillanatra egymásba szerető emberekről szóló történeteket találnak ki, holott a való világ nem teljesen ilyen.

Mellettük megemlíteném még Doughal MacKenziet, aki egy igazi don juan. Minden nőt levesz a lábáról, vagyis legalább szeretne. A klán vezérhelyettesi posztját viselve óriási felelősség hárul rá. Jenny Fraser igazi kedvencem lett a kiállásával.

De akit legszívesebb nyársa tűzve adnék a farkasoknak, az nem más mint… Várjunk csak. Nem, nem adom meg neki azt az örömöt, hogy lealacsonyodok a szintjére. Aki már olvasta, az ismeri, aki nem, az pedig félje Jonathan/Jack Randall nevét. Hánynom kell tőle, a módszereitől, a motivációjától és mindentől, amihez hozzányúl. Jó, egyet kivéve mindentől.

  

A könyvet befejezve egy kicsit csalódottan, de neki álltam a sorozatnak is. Úgy gondoltam, adok neki még egy lehetőséget, és de jól tettem. Hűen követi a cselekményt, pár apróbb eltérést, kiegészítést alkalmaz, melyek csak színesítik a történetet. Ezért is ajánlom mindenkinek a KÖNYVET először! 

A képi minőség közel van az általam oly kedvelt BBC feldolgozásokéhoz. Azok a tájak és helyszínek magukért beszélnek. A zene egyszerűen fantasztikus, és tudom, ennek nem sok köze van a cselekményhez, de nekem elhihetitek, hogy rengeteget számít. Még sosem hallotta élőben skót dudát, de most más juszt is fogom keresni a lehetőséget. Kijavítottak pár dolgot a könyvhez képest. Jamie nem néz ki olyan fiatalnak, így jobban társa tud lenni Clairenek. Azok a szemek, és akkor az akcentusról nem is beszéltünk. A magyar fordítás ezért is torzít a könyvekhez képest, de az eredeti nyelven való nézés kárpótolt mindenért. A MacKenzie testvérek szerintem egy kicsit idősebbre sikerültek a kelleténél és Jenny sem annyira karakteres, de ezt megbocsátom nekik. Semmi sem lehet tökéletes. De Murtaght, Rupertet és Angust igazán megszerettem. 

Egymás mellett jól megférnek a könyvvel. Kiegészítésként kaptunk részeket, hogy mi is lehet drága Frankkel, amelyek még komplexebbé tették.

Hogy kinek ajánlom?

Akik szeretik a történelmi romantikus könyveket és ki mernek mozdulni a csinos felöltő takarásából. A kiltek világa is lehet olyan izgalmas.

Akik szeretik a Skóciai történeteket.

Vagy csak egyszerűen egy romantikus könyvre vágynak. De figyeljetek oda, nem véletlenül áll a hátulján a figyelmeztetés!

Ha pedig úgy érzed, hogy 900 oldal túl sok lenne, de sikerült felkeltenem ez érdeklődésedet, akkor meleg szívvel ajánlom a sorozatot. 

Ti olvastátok már? Vagy láttátok a sorozatot?

Nektek hogy tetszett?