2016. november 6., vasárnap

Határokon átívelő szeretet | Jodi Picoult & Samatha van Leer

Mi lenne, ha az álmod valóra válna? Akár egy röpke pillanatra úgy éreznéd, hogy te vagy a világ legkülönlegesebb embere. Nekem is valóra vált egy álmom azzal, hogy a könyvek olvasása egy felelősségteljes hobbivá nőtte ki magát.
Jodi Picoult és Samantha van Leer szerzőpárosa már egyszer bizonyította, hogy képesek kislányok tucatjainak kívánságát megvalósítani, de a történetük még nem ért véget a Sorok közöttben. A duológia második része, a Lapról lapra továbbfűzi Olivér és Delila kalandjait, akik immár a valóság kereti között keresik a boldogságukat.


Magyar megjelenés éve: 2016
Atheneum Kiadó
ifjúsági, fantasy
öt csillag
kedvenc

A valóságban Delila és Olivér soha nem lehetne egy pár. Viszont itt vannak a valóságban, és mégis párként élnek. Szembe kell nézniük a ténnyel: a „Boldogan éltek, amíg meg nem haltak” mondatot akár komolyan is vehetik. A sors azonban különös módon üzen nekik, és hamarosan rá kell jönniük: egy mese újraírása kockázatokkal jár.
A Sorok között folytatásában Olivérnek olyan hétköznapi problémákkal kell megküzdenie, amelyekről nem is álmodott: eddig mindenki az ő alattvalója volt, mostantól azonban neki kell alkalmazkodni másokhoz. Ami nem is olyan könnyű feladat, ha az embernek már előre meg van írva a meséje…
Delilának és Olivérnek közösen kell eldönteniük, mennyit hajlandóak kockáztatni az igaz szerelemért, hogy a történetük a való világban is boldog véget érjen. Hiszen a legnagyobb kalandok nem a tündérmesék lapjain történnek…

Varázslat rejtezik a lapok között, ezt tisztán éreztem. Valahogy mindig elérte, hogy foglalkozzak vele, és a benne lévő szereplők is szerettek a színpadon parádézni. Ezért is esett meg az, hogy hamar befejeztem, pedig úgy eltöltötte volna még pár órát közöttük. Imádtam őket.

Történetünk szerint…
Olivér sikeresen kijutott a való életbe, és az eredeti Sorok között könyv írójának fiaként tengeti mindennapjait. Mindezt azonban Delilától távol kell megtennie, ezért eléri, hogy közelebb költözzenek, és így szeptembertől egy iskolába járhatnak. Furcsa szokási ellenére hamar beilleszkedik, de az örömük nem tart sokáig. A könyv ugyanis visszaköveteli a történetét, nem fogadja el az átírásokat. Edgar, az írónő igazi fia kénytelen nyakába venni a felelősséget és kocka mivoltából igazi hőssé válni. Mert az élet sosem fenékig tejfel.

Megesett velem az, hogy egy sorozat második részét jobban szerettem, mint az elsőt.
A szereplők sokszínűek, egy adag mellékkarakter került fókuszba, melyek közül mind-mind egyéniségek. Az amerikai középiskolákra oly jellemző típusok persze jelen vannak, mint a kocka, a stréber, a díva, a művész, de ezen felül kapnak önálló gondolatokat. Minden kiderülhet, még az is, hogy a plázacica titokban érdeklődik a számítógépes játékok iránt.




Olivér nagyon aranyosan próbál hozzászokni az új életéhet, királyi mivoltát viszont nem tudja levetkőzni. Kisugárzása se perc alatt az iskola népszerűségei közé emeli. Nem használja ki a hirtelen jött hírnevet, hanem igyekszik mindenkivel jóban lenni. Igazi hősszerelmes, aki próbál minél több időt tölteni Delilával. Tökéletesen illenek egymáshoz, mert mindketten végtelenül romantikusok.
Mellette Edgar is nagy szerepet kap Oliver „ikertesójaként”. A mesébe belecsöppenve úgy érzi, hogy ez élete nagy lehetősége. A számítógépes játékok világából kitörve a saját maga által feltuningolt világba azonban egy idő után kezdi egyhangúnak vélni a mindennapjait. Nem is értem, miért nem elég izgalmas egész nap űrlovagot játszani úgy, hogy még kis se nyitják a könyvet. Jules-lal a véletlen folyamán botlanak egymásba, és egy érdekes kapcsolat bontakozik kettőjük között. Furcsaságaikban hasonlítanak egymásra, ami nekik is annyira szurkoltam. Csak hát van egy óriási bökkenő: egyszerre nem lehet a két fiú egy helyen.
De a legviccesebb kétség kívül Szerafima, aki a könyvből egy röpke kiruccanást tett a való világba. Hercegnőként viselkedve nem egyszer kivágja a biztosítékot, csak hát olyan ártatlan kis pofikája van. Nem tudtam rá haragudni. És amilyen beszólásai vannak… Csípőből oltja a helyi dívát, amin csak a hasamat fogtam a nevetéstől. Sokat változott a megítélése az előző részhez képest. Ki tud lépni a megmentésre váró hölgyike ketrecéből és egy valódi érzelmeket tápláló és gondolkodó nő lesz belőle. Jó, a saját keretein belül, de hát az is több a semminél.

Tetszett a szemszögek elosztása. A részek kellően hosszúak voltak, nem kellett villámsebességgel egyik gondolkodásmódról a másikre váltanom, és volt elég idő a beleélésre is. Az előttük lévő oldalnyi kommentárok dobnak ki a cselekményből. Tökéletes hely a morfondírozásra, gondolkodásra, na meg a következő fejezetek előkészítésére. Igazságokat fogalmaz meg, kérdéseket tesz fel, kiszól az Olvasóhoz.
Egy érzelmi hullámvasutat jártam be a könyvvel. Belőlem örömöt, bánatot, dühöt, csalódottságot is kiváltott. Képes volt megríkatni, értetlenkedésre kényszeríteni. És a legjobb az volt benne, hogy nem tudtam a végkimenetelét. Bármi lehetett, és így még izgalmasabb volt. Az előre nem látható fordulatnál csak téptem a hajamat, hogy ezt meg miért kellett?

Igazi tündérköntösbe bújtatott tanmese, melyet minden tizenéves lánynak olvasnia kéne! Annyi minden megtalálható benne, az elengedés, a szeretet, a csalódás. És nem kell feltétlenül hozzá olvasni az elsőt, mert röviden úgy is megtalálható benne az összegzése. Ha régebben olvastad, akkor sem kell aggódnod.

Kinek ajánlom?
Mindenkinek! Lehet akár idős vagy fiatal. Egy kis varázslat nem árt meg senkinek sem.

Ti olvastátok már?
Nektek hogy tetszett?

Köszönöm szépen a lehetőséget az Athenaeum Kiadónak!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése