Sok varázslat semmiért? | Naomi Novik

Épp a napokban gondolkoztam el azon, hogy milyen jó lenne kitörnöm az ifjúsági fantasy világából, és egy fokkal komolyabbat olvasni. Bár szeretem a gyermeki bájjal átitatott történeteket, azért engem is el kezdett foglalkoztatni egy s más.
Naomi Novik Rengeteg című regényét pont jókor vettem a kezembe. Egy varázslattal teli világba kalauzol el bennünket, ahol az emberek az állandó rettegés mellett is békésen élnek, és eszük ágában sem költöznének máshová.

Magyar megjelenés éve: 2016
GABO Kiadó
dark fantasy, mesefeldolgozás
négy csillag

Agnyeska szereti csendes faluját a völgyben, az erdőket és a csillogó folyót. Kis világának peremén túl azonban a gonosz varázslattól sötétlő Rengeteg burjánzik, melynek árnyéka a lány életére is rávetül.

Népét egy szigorú varázsló oltalmazza a Rengeteg hatalmától, a Sárkányként ismert mágus azonban szörnyű árat követel a segítségéért: tízévente egy hajadont. Ahogy közeleg a kiválasztás ideje, Agnyeska félelme egyre nő, mert tudja, hogy legjobb barátnőjére, a szépséges és bátor Kasjára fog esni a Sárkány választása, és senki sem mentheti meg a rá váró rettenetes sorstól.

Amikor azonban a Sárkány eljön, nem Kasja lesz az, akit elragad.

Sötétbe burkolózott minden. Az ég, a szoba, a lapok, a képzeletem. Így éreztem magam, mikor először beleolvastam a könyvbe. Nem elég, hogy fekete-fehér a borítója, de a történet színe is ugyanilyen. Helyenként hátborzongató, ezért se volt sok kedvem másodszor leülni hozzá. Taszított a komorsága, mivel nem rajongok a gót történetekért. Semmiképpen sem szerelem első látásra, de nem is arra vágyott a könyv. Csak gondoltam, szólok.

Történetünk szerint...
Polnia és Rosszia (Lengyel- és Oroszország alternatív megfelelői) háborúban állnak egymással. Közöttük egy Rengeteg terül el, mely egyszerre védi és fenyegeti a lakosokat. E varázslattal teli erdő őreként él Sárkány, egy nagy hatalmú mágus, aki tízévenként egy lányt vesz magához a tornya körül elterülő völgyből, hogy ezzel is enyhítse magányát. Amikor újra eljött, nem a falu által várt szépséget viszi magával, hanem a szeleburdi Agnyeskát. Ezt előre sejtettem, mert gondoltam, hogy nem a távolból fogja főhősnőnk figyelni az eseményeket. De vajon mi áll a döntése hátterében? Miért ilyen ellenséges és türelmetlen vele? Mindenkivel ezt szokta csinálni, vagy csak Nyeskát tünteti ki utálatával? Ilyen és ehhez hasonló kérdések tömkelege fogalmazódott meg bennem rögtön az elején, melyekre nem siette el a válaszadást az írónő.

Az eleje lassan indul be, a toronybeli események kevés párbeszéddel vannak tűzdelve. Meg bele is kellet szoknom a furcsaságokba. Aztán az első idegen megjelenése után derült futószalagon jönnek az események. Onnantól már élvezhető, mert nem csak belső elmélkedéseket hallottam, hanem cselekménnyel is találkoztam. A végére pedig egyszerűen faltam a sorokat. Fogalmam sem volt, hogy mi fog történni a következő lapon, vagy hogy mi lesz a zárás.

Agnyeska egy szerencsétlen favágóporonty, aki világ életeben összekoszolta és elszakította a ruháit, még a díszöltözéket is. Ezért sem tartják őt a kiválasztottnak, így nem is készíti fel édesanyja a feladatra. Az elején nem értettem, mi a fenének őt vitte magával. Toronybeli bukdácsolásán is sokat mosolyogtam. Hiába akarja Sárkány merev varázslatait beleverni a fejébe, csak szenved tőle. Nem érzi magáénak, holott mutat hozzá tehetséget. Mikor azonban ráérez az ösztönös boszorkányságra, szárnyal benne. Átjárja egész lényét, kitölti a réseket. Jaga könyvét használja, mely inkább kuriózum, mint hatásos mágia. Ő azonban képes mögé látni és uralni. Olyan ismerős volt ez a név, sokáig nem is tudtam, hogy honnan. Aztán a teljes nevet meghallva egyszerre beugrott Muszorgszkij műve, az Egy kiállítás képei. Mindent érzelemből csinál, és ez sokszor vakmerővé teszi.

Kasjával igaz barátság alakul ki, mely a kölcsönös szereteten és odafigyelésen alapul. Lehet, hogy az elején pusztán az együtt tölthető kevés idő hozta őket össze, és gonosz háttérgondolataik kavarogtak a fejükben, de őszinteség fejlődött ki belőle. Falu szépeként mégsem lett a torony lakója, de a sors nem kíméli meg a viszontagságoktól. Nyakig bele kell merülnie az eseményekbe, hogy túlélő legyen. Igazán élő és szívbemarkoló a kapcsolatuk.
Sárkányt, azaz Szarkant nem bírtam az elején. Semmi vonzót nem találtam benne. Visszataszítóan és hűvösen viselkedik. Nagy hatalmú varázsló, de ez sem hozta közelebb. Munkamániásként állandóan szipolyozta Nyeskát bugyuta igékkel. Aztán amikor átszakad a gát és végre össze tudnak dolgozni... Az tény, hogy együtt erősebbek, de huncutságok is történnek a közös alkalmakkor, vagy legalább gondolnak rá.

A mágia megjelenési formája is más volt mint amit eddig olvastam. Nem nagy hókuszpókuszokat hajtanak végre, hanem lengyel szavakat kántálnak. Nyeska egy erdőként éli meg, melyben bolyongva talál rá egy-egy megoldásra. Eszméletlen erőről tanúskodnak mindketten, akár a sarkából is ki tudnák fordítani a völgyet. Az illúzió kézzelfogható, elmerülnek a varázslatban. És az a rózsa. Aki olvasta, az tudja, hogy mire gondolok.
Az egész a szláv mesevilágon alapul, melyet nem ismertem, de örültem, hogy nem a tipikus nyugati szereplők jelennek meg benne. Ijesztőbbnél ijesztőbb lények futkosnak fel-alá. A rontás központja a Rengeteg, melyet sok rémtörténet leng körbe. Aki oda betéved, nem jön ki élve, de vannak olyanok is, akikek erővel hurcolnak el a bestiák. Mindenki azt hiszi, hogy maga az erdő veszélyes, holott csak a benne lakó árnyak mérgezik meg a tudatot. Fokozatosan ismerjük meg a történetét, ezáltal az irtási lehetőség is körvonalazódik. A gonoszság mögött mindig sértettség áll, amit kezelni kell.

Összességben

Lassan beleszokós, szláv mesekörön alapuló fantasy ifjú felnőtteknek. Amennyire ódzkodtam tőle az elején, annyira magával ragadott. A végén le sem akartam tenni. Sötétebb hangvételű, kalandos történet, mely ha egyszer beindul, akkor nincs megállás. Nem is értem azokat, akik a második felét mondtak szenvedősnek. Én azt jobban élveztem. Nyeska és Szarkan maguknak való párost alkotnak.

Hogy kinek ajánlom?

Aki szereti a komorabb, sötétebb fantasykat.

Mesefeldolgozások kedvelőinek, akik valami újat szeretnének kipróbálni a sok Hamupipőke és Csipkerózsika-történet után.

Ha tetszett a Grisa-trilógia világa, akkor ennek is nyugodtam adhatsz egy próbát.

Ti olvastátok már?

Nektek bejött a komorsága?