Az elcsábulás kilenc szabálya

Mint már tudjátok, imádom a régi korokban játszódó történetek, főleg az olyanokat, melyek egy kis romantikával vannak fűszerezve. Ezalól mai regényem, Sarah MacLean A csábítás kilenc szabálya sem kivétel. Csak olvastam a fejezeteket, és a lapok meg egyszer csak eltűntek. Te jószagú mézesbödön?! Ezek meg merre csámborogtak el?

Egy igazi lady nem szivarozik, a lovat nem férfimódra üli meg, nem foglalkozik vívással és nem is párbajozik. Ezenkívül nem lő pisztollyal és nem kártyázik férfiklubban.

Lady Calpurnia Hartwell mindig betartotta ezeket a szabályokat, de végül is mi értelme volt ennek? Még mindig nincs férjnél és enyhén szólva elégedetlen a helyzetével. De most megfogadta, hogy megszeg minden szabályt és végre élvezni fogja az életet!

De ahhoz például, hogy végigtáncoljon egy bált vagy szenvedélyesen csókolózzon, kell egy megfelelő partner is. Egy olyan férfi, aki mindent tud a szabályszegésről. Például az elbűvölően vonzó Gabriel St. John, Ralston márki, akinek épp olyan rossz a híre, mint amilyen bűnös a mosolya.

Ha Lady Calpurnia nem vigyáz, akkor éppen a legfontosabb szabályt fogja megszegni: akik az élvezeteket keresik, azoknak soha nem szabad reménytelen szerelemre lobbanniuk.

Lady Calpurnia Hartwell

A történet hősnője, Lady Calpurnia Hartwell egy begyöpösödött, helyzetével tökéletesen tisztában lévő, ám mégis romantika után vágyó vénkisasszony. Egy véletlen során rajtakapja a környék leghírhettebb nőcsábászát, Raltson márkot, hogy olyat tesz, amely legkevésbé sem méltó egy úriemberhez: megcsókol egy nőt. A férfi szenvedélye szerelemre lobbantja Calliet, aki titokban róla álmodozik, figyeli élete minden egyes fontos eseményét, de ennek beteljesülésére még várnia kell tíz évet.

Húga, Mariane eljegyzésének híre döbbenti rá, hogy a jó hírén kívül nincsen mása, ami boldoggá tehetné. Felállít egy kilenc pontból álló listát, melyen csupa olyan dolog szerepel, melyre úrihölgynek még csak gondolnia sem szabad. Ennek segítségével sikerül kibújnia szürke kisegér mivoltából, és felfedezi a kalandok során, hogy milyen is igazi nőnek lenni.

Akik segítenek neki ezen az úton:

• Anne, a komorna. Tudom, hogy látszólag a legjelentéktelenebbel kezdtem, de azért mégse becsüljük alá. Az ő állhatatos segítsége nélkül sose mentek volna olyan zökkenőmentesen végbe az éjszakai kiruccanások. Tartja a száját, senkinek sem árulkodik, mégis kifejezi nemtetszését, és a helyzetek veszélyességét.
• Benedick Hartwell, Allendale grófja, akiről a mai napig nem tudom eldönteni, hogy a bátyja vagy az öccse. Egyszer így említik, másszor úgy. Ezért inkább maradok ennél a megnevezésnél. Ő bátorítja először Calliet, hogy éljen már át egy kis kalandot, de arra még ő sem számított, hogy szeretett húga/nővére ilyen vad dolgokra képes. Igazán segítőkész és megértő fivérként ismerjük meg, bár nem bukkan fel sokszor.
• Mariane Hartwell, a kishúg. Mint már említettem, az ő eljegyzési mulatságán kezdődött minden. Sokban hasonlít nővérére, mármint ami a rózsaszín romantikus látásmódot illeti, de ő tudatában van saját vonzerejének, és sokkal talpraesettebb. Többször Callievel a kar tartani, ez mutatja makacsságát, de végül ezt egyszer sem engedi meg neki.

Juliana Fiori

• Juliana Fiori, az ikrek féltestvére. Vad, temperamentumos, igazi olasz lány, aki mindig is vágyott idősebb testvérekre, viszont nem szívesen akar Angliában maradni. Hogy be tudják vezetni a társasági életbe, kellő mértékben fel kell készíteni rá. Ebben nagy segítséget nyújt neki Callie,aki ezálta rengeteg időt tölt a Raltson-házban.
• Nicholas St. John, a márki ikeröccse, vagy hogyan is mondják ezt. Lelkesen támogatja Juliana náluk maradását, igazi mintabáty. Bár a nők őt mondják sármosabbnak, mégsincs annyira eltelve magával.
• Rupert Oxford, a tejbetökvigyorú szerencsejátékos. Bár meglepő, de igen, még ő is hozzásegített. Raltson vele kötött fogadása még jobban megerősítette benne az elhatározást, hogy kell neki a lány, ezért felgyorsítja a tempót.

De már ha annyit beszéltünk róla, akkor jöjjön az, aki miatt Callie levetkőzi régi szokásait, és teljesen megújulva indul el a jobb élet felé. Ő nem más, mint:

Gabriel St. John, Raltson márkija. Róla ódákat lehetne zengeni, de azért igyekszem visszafogni magamat, és a legfontosabbakra redukálom a tudnivalókat. Hírhedt nőcsábász, aki anyja szökése után menekül a szerelem elől. Kitűnően zongorázik. nem véletlenül vagyok oda a zenész pasikért, ők valahogy érzékenyebbek. Naszóval, ő egy olyan báty, aki mindent megtesz a húgáért, mondjuk van is miből finanszíroznia. De szerintem legszívesebben senki sem a húga akarna lenni, hanem inkább… Nagyon ért a nők nyelvén, teljesen leveszi Calliet a lábáról a viselkedésével. Először magának sem hajlandó beismerni, hogy szerelmes a lányba, de aztán hujujujujj…

~~~

Akármilyen habos-babos, teljes mértékben rózsaszín cukormázzal borított történetről van szó, tár elénk egy tanulságot, amelyből érdemes levonni a következtetéseinket. Merjünk belevágni új dolgokba. Nem kell hirtelen nagy dolgokkal kezdeni (Callie egyáltalán nem ezt követi, de mindegy, ezt hagyjuk inkább rá). Elég egészen apró, számunkra merész dolgokat végrehajtani, mert a abból váratlanul akár jó dolgok is kisülhetnek, melyek befolyásolhatják későbbi életünket. Nem szabad megelégedni a szürke kisegér mivolttal, mert akkor talán sohasem tapasztaljuk meg, milyen igazán élni.

Összességében nekem nagyon tetszett a könyv. Jó volt elolvasni, jó volt írni róla. Újabb kedvencet avattam. A legjobb benne az, hogy kedvet csinált a sorozat többi kötetének elolvasás mellett más, viktoriánus korabeli történetek elolvasására, melyet mai szerzők írtak. 

Hogy kinek ajánlanám?

Akit a fülszövege lázba hozott, akkor annak mindenképpen. Magam is hasonló helyzetben voltam, és nem csalódtam benne.

És olyan romantikus könyveket szeretőknek, és Jane Austen és társai rajongóknak, akik nem rökönyödnek meg a picit szókimondóbb leírásoktól sem.

Remélem felkeltettem párotok érdeklődését a könyv iránt :)

Maradok, mint mindig,

Babó Buca