Nem gondoltam volna, hogy
ennyire megsokasodnak a teendőim. Pedig olyan ártalmatlan dolognak indult ez az
egyetem. Nem értettem a felsőbb évesek félelmét, csak mosolyogtam, mert alig jártam be órákra. De eljött az október, és minket, németeseket, is bedobtak
a mély vízbe. Gyűlik a tananyag, jönnek a zh-k, és már most alig látok ki
magamból. Mi lesz így velem decemberben? Most az a szerencsém, hogy kitört az
őszi szünet, így minden mást a sarokba dobva álltam neki tanulni.
Még a hónap elején volt
szerencsém ellátogatni életem első Molytalálkozójára, ami egy privát könyvtártúrába
torkollott. Egyedüli megjelentként bejárhattam a Széchenyi gyűjteményt, és
megnézhettem a könyvkötészetet, a könyvtári könyvek kórházát. Érdekes, bár
számomra kevésbé új információkat tudtam meg, mert ha jól emlékszem, az
osztályommal is jártunk itt anno. De semmi gond. A hely atmoszférája megfogott, így biztos vissza fogok menni a közeljövőben.
Az egyetemi élet nagyban
zajlik. A heti rendszerességgel beiktatott tanszékezés lehetővé tette,
hogy új embereket ismerjek meg. Nem hagytak időt unatkozni. Sikerült felkérnem
egyszersoha FIRMA szüleimet is, aminek kivitelezésében rendesen odatettem
magamat. Csak a tipikusan rám jellemző maximalizmust vetettem be. Nagyon
örültem, hogy mind a ketten elfogadtak, ezzel kaptam egy újabb családot.
Így esett meg az is, hogy
sikerült elhanyagolnom titeket, amit utólag is sajnálok. Csökkentett
aktivitásom ellenére ugyanúgy törődök veletek és gondolok rátok, de osztódni még nem tanultam
meg. Pedig olyan jó lenne… Nem ígérek semmit, de igyekszem.
Amiken októberben rágódtam: (1458 oldal)
Sajnos ez a leterheltség
meglátszik az olvasmányaimon is. Nekiültem a mikrökonómia dolgozatomnak, így ha
volt egy kis szabadidőm, akkor gazdasági szakkönyveket olvasgattam. Pedig úgy
kikapcsolódtam volna…
- Virág Emília:
Boszorkányszelídítő (Sárkánycsalogató 2.)
- Ruzsinszky László: Tempus
- Gerald Braunberger – Benedikt
Fehr: Crash
- Joachim Brunner: Finanzkrise
2008
- Wolfgang Münchau: Vorbeben
- Max Otte: Der Crash kommt
Novemberben szeretnék:
Végre levegőhöz jutni. Nagyon
jó lenne gondtalanul olvasgatni, nem figyelni a külvilágra, de tudom, hogy ez
lehetetlen. Valószínűleg amint kész leszek a gazdasági világválsághoz olvasott
könyvek emésztésével, újra kedvet érzek az ilyesfajta örömökhöz is.
- Chanda Hahn: Tündérkönyv
(Bűbájtalan 3.)
- Lilian H. Agivega: A Bermudák
királynője (Második Atlantisz 3.)