Csoda, hogy nem gyulladtak
fel a lapok helyenként. On Sai méltó folytatást és egyben befejezést írt
szeretett kapitányom, Genius Calderon sorozatához. Tudom, hogy nem a méret a
lényeg, de ehhez a történethez kellett a vastagság. Imádtam kikapcsolódni
rajta!
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2013 Könyvmolyképző Kiadó sci-fi, romantikus öt csillag |
Calderon kapitány
élete pokol: a sajtó árulónak
hiszi, a nemesi körök megvetik, ráadásul még az űrhajón is próbára teszi türelmét a nőkből álló legénység. Calderon el akar jutni a hadgyakorlatra, nehogy merényletet
kövessenek el a császár
ellen, de áldásos tevékenységének hála a Ferrero Ház a bukás szélén táncol. Ami a legbosszantóbb,
Taina körül is felbukkan egy jóképű, szőke szamuráj. Calderon kénytelen
cselekedni, bár nem épp úgy, ahogy mások várják…
Taina élete is kemény. A
nagyapja férjjelölteket válogat, ám a lány megsejti, hogy a szamurájokat nem a
keze érdekli, hanem egy érthetetlen politikai játszma.
Kicsoda ő? Miért irtották
ki a család Tivesgei-ágát?
Barátja vagy gyilkosa a
szamuráj, aki a nyomában jár?
Taina csak két dolgot szeretne:
nyugalmat és Calderont.
A fiatal főnemes és a
makacs japán lány összefog a Birodalom megmentéséért. Azonban most Sexert báró
az ellenség, aki mindenkinél ügyesebben űzi a Játékot.
Vajon sikerül megvédeni a
császárt a merénylőktől? És önmagukat a császártól?
De legfőképpen, ki kerül
ki győztesen abból a harcból, ahol a szerelmi ötszög tagjai rajtuk kívül egy
nemes hölgy, egy szamuráj és egy élő kard?
Történetük szerint…
Calderon kapitány a
Wellstonon nyújtott kiváló teljesítménye és nemesi származása miatt
parkolópályára kerül. Egy jelentéktelen hajó csak nőkből álló személyzetének
kénytelen parancsolni. A kezdeti nehézségeken és aprócska lázadásokon sikerül
felülkerekednie, de egy nagyobb játszma részesévé is válik. A hagyományok elől
menekülő Tainát kapja társul, aki nem akar csak feleség lenni. Ő annál sokkal
többre hivatott a tehetsége miatt, családja azonban nem nézi a katonai
pályafutását jó szemel. Múltjáról kiderülő részletek birtokában sorsát
kénytelen elfogadni, de mindezt nem jó szívvel teszi. Összefogva kiforgatják a
Galaxist mind a négy sarkából.
„Calderon kapitány rendkívül elegánsan tudott lepedőt viselni. Ha az ember félig pucéran járkál, akkor legalább tegye megfelelő öntudattal.”
Nagyon jól szórakoztam az
olvasás közben. Rendszeresen hangosan felnevettem a szereplők megnyilvánulásain.
Ezek a poénok és a nyelvezet. Friss, de mégis benne van minden kultúra jellemző
sajátossága.
A hossza mindenképpen az
előnyére vált, mert sikerült az első rész vakfoltjait teljesen tisztáznia.
Megértettem a kardok működését és kezdem kapizsgálni a Ferrero politikát.
Utóbbit azonban lehetetlen teljesen megfejteni.
Csak egy idő után fonódott
össze Calderon és Tiana cselekményszála, ami jól jött ki. Külön-külön
tanulmányozhattam a viselkedésüket és a reakciójukat, mert ha együtt vannak,
akkor állandóan csak egymás vérét szívják. Geniust egyszerűen imádtam. Minden
helyzetben képes egy hanyagul odavetett mondattal oldani a kínosságot. Talpig
úriember, aki ragaszkodik a szokásokhoz. Tekintélyparancsoló, kiváló kapitány,
nem is értem, miért szökött el otthonról. Ha nem lett volna Tiana, akkor önként
felajánlkoztam volna helyette. Teljesen belezúgtam. Tivesszel viszont
megérdemlik egymást. A japán lányka származásával megismerkedvén, annak minden
terhét a nyakába vette. Bár a kultúrájukat még mindig nem ismerem, ezért
akadtak nehézségeim, de felületesen azért próbáltam megérteni a rendszerüket.
Aki járatosabb a Távol-Keletben, annak biztos nem mond újdonságot, és örömmel
olvassa az ismerős részleteket. Engem inkább a nyugati udvarlás vonz minden
veszélyével és szépségével együtt.
„- Megenged egy megjegyzést?
- Hallgatom.
- Kicsit nyomasztó, hogy Tives és ön…
- Másvalami? – kérdezte hidegen Calderon.
- Igen, nekem illemtani problémám van – mondta nyersen Denejka. – Hogy kell udvariasan azt mondani egy főnemesnek, hogy idióta hülye, aki azt a másik idióta hülyét hergeli, aki harminc gyilkológépnek parancsol? Valahogy szegényesek a nyelvi eszközeim, uram.”
A regény cselekményének
dinamikája jól felépített, a háttérben zajló események, melyekre csak
helyenként kapunk utalást kiszínesítik a lehetőségek tárházát. Szeret
feszültséget kelteni, de a jó fajtából. Csak olvastam és olvastam. Ügyesen
bánik a műfaji elemekkel. Bár kevesebb a csata, végre sikerült megértenem, hogy
miért nem lebegnek az emberek az űrhajókon.
Összességben
On Sai méltón zárta le
Calderon történetét. Nem maradt bennem hiányérzet, mert vagy leírta, vagy a
képzeletünkre bízta az eseményeket. Viszont semmiképpen sem maradtak ki a
sorból. Szórakoztató, mégis bonyolult. Nincs túltolva érzelemmel, de kellő
mennyiségű szikra van a levegőben. Csak ne hogy lángra lobbanjanak az
oldalakkal együtt.
Hogy kinek ajánlom?
Ha szereted a sci-fit, és
megismerkednél egy tehetséges magyar szerzővel.
Aki szerette az Apa, randizhatok egy lovaggal? stílusát, és már elég érettnek gondolja magát egy
komolyabb történethez.
Ha nemesekkel teli
történetre vágysz, de szeretnél elszakadni az Földtől.
Végül had említsem meg a kedvenc idézeteim közül az egyiket.
„- Mi olyan sürgős pár imában?
- Meghalt a másod-unokatestvérének a csecsemője, és ez egy cigány nagycsalád. Ha nem jelenik meg a temetésen, akkor elviszi a devla. Nagyon ideges volt emiatt.- Mi az ördög az a devla?- Nem tudom, uram, de a szavaiból úgy vettem ki, valami terrorista csoport.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése