A sárkányok nagy és ijesztő
lények, akik óriási birtoklásvággyal őrzik kincseiket. Gondoljunk csak Smaugra,
aki egy hegyben trónol mindezért évtizedekig. Misztifikálás lengi körbe őket,
de mi van, ha nem is különböznek sokban az emberektől, és alakjukat lemásolva
igazán értelmes beszélgetésbe keveredhetünk? Rachel Hartman Seraphina című
regényében pontosan ilyen alakváltoztató képességgel áldotta meg
fenevadjainkat, akiktől azonban még így is félnek.
 |
| Első kiadás éve: 2013 Scolar Kiadó ifjúsági, high fantasy, kaland négy csillag |
A négy évtizednyi béke alig-alig
enyhítette a goreddi királyságban élő emberek és sárkányok közötti
bizalmatlanságot. Bár a magukat emberi alakba préselő sárkányok racionális
agyukkal tudósokként és tanárokként hajtanak hasznot az egyetemeknek, nem
lehetnek teljes értékű polgárai a királyságnak – kivéve akkor, ha eltitkolják
sárkány mivoltukat… Ahogy közeledik a két faj közötti egyezmény évfordulója,
melyre a sárkányok legfőbb vezetője is ellátogat Goreddbe, a feszültség tovább
fokozódik.
A tizenhat éves Seraphina
Dombegh okkal tart mindkét oldaltól. A rendkívüli tehetségű muzsikuslány épp
akkor szegődik el az udvarba, amikor a királyi család egyik tagját gyanúsan a
sárkányokra valló módszerrel megölik. A Királynő Őrségének kapitánya, a
veszélyesen éles szemű Lucian Kiggs társaként bevonja a nyomozásba Seraphinát.
Miközben nekilátnak a béke lerombolására irányuló aljas összeesküvés
leleplezésének, Seraphina azért küzd, hogy megóvja gyermekkora óta hordozott
titkát – amely olyan szörnyű, hogy felfedése az életébe kerülhetne.
Mosolyogva csuktam be a
könyvet. Annyi jó érzés töltött el, hogy egyszerűen képtelen voltam mást
csinálni, csak magamhoz szorítani. Ez aztán szívmelengető történet volt
önmagunk elfogadásáról, természetesen fantáziakörnyezetbe bújtatva.
Seraphina félsárkány. Ezt bátorkodom
már az elején elmondani, mert igazából igen hamar kiderül. Különleges lány,
kinek anyja sajnálatos módon belehal a szülésbe, így ember apja kénytelen
felnevelni. Ösztönösen a zenébe menekül, és rendkívül tehetséges. Így kerül be
a goreddi királyi udvar fő komponistájának segédje lesz. Éppen készülnek a
negyven éve megkötött békeegyezmény évfordulójára, mikor váratlanul
meggyilkolják a trón első számú várományosát. A sárkányokat gyanúsítják, de nem
találnak bizonyítékokat. Seraphina azonban édesanyjától kapott emlékeinek
segítségével a rejtély nyomába ered. Vajon sikerül megmentenie a békét? Vagy
visszatér a régi viszály a két nép közé?
 |
| Az angol kiadásban található térkép |
A történet egy kitalált
világban játszódik, mely ugyan mágiától mentes, de hát a sárkányok azért ott
vannak. Több szomszédos királyság él békében egymás mellett. De mindez csak
látszat. A sárkányokkal, azoknak is az emberi alakjával, a saarantrasokkal
szemben táplált előítéletek élnek és virulnak. Ezért is szerencsések azok a
tudósok, akik mentesülnek a csengőhasználat alól. Megkülönböztetés hiányában
már viszonylag nyugodtan el tudnak vegyülni a többiek között, és csak igen
kevesen tudnak a titkukról. A felsőbb szervek azonban állandó megfigyelés alatt
tartják őket, főleg a rebellis egyéneket. A sárkányok ugyanis eredeti
alakjukban nem képesek érzelmekre. Racionális gondolkodásuk teszi lehetővé,
hogy koruk kiváló matematikusai, orvosai és mérnökei legyenek. Ám páran mégis
beleestek az érzelmek csapdájába, melyet azonnal kiirtanak, ha fény derül rá.
Ezért s alakoskodnak sokat, hogy ne lehessen észrevenni a bensőjükben zajló
háborúkat. De ez egy alkalmazkodási kényszer volt számukra, hiszen régen
szabadon és sértetlenül vadászhattak. Az emberek betelepülése azonban nagyon
lecsökkentette az életterüket. Lenézték őket, de ez az utálat kölcsönös,
ugyanis mindkét faj megfertőződött a felsőbbrendűség tudatával. És igazából ez
vezetett a "kinek van joga szabadon élni"- vitájukhoz.
Maga a helyszín, Lavondaville,
egy középkorias királyság fővárosa, olyan tipikus high fantasys világ. Vannak
benne hős lovagok, céhek és egy hatalmas vár tele zegzuggal. Leginkább ezt
ismertük meg, de alig várom a kirándulásokat Porphyriába, Ninysbe, Samsamba,
Tanamootba vagy esetleg Zizibába. Biztosan érdekes helyek lehetnek.
De ami igazán megfogott mindez
mellett, az a zeneisége. Mert nem elég, hogy dallamos "idegen" szavakat
talált ki az írónő, melyek közül nem egyet rosszul ejthettem ki. Seraphina
zenész, kedvenc hangszere a fuvola. Bár ugyanúgy játszik a spinéten (középkori
zongorán), mégis az a hangszer, ami a lelkéből szól. Gyerekkoromban úgy
szerettem volna én is fuvolázni. Emellett még karmesterként remekel, mely
igazan nagy segítség Viridiusnak, a főkomponistának. A táncok pedig a szolfézs
tanulmányaimat idézték fel bennem. Na, az jó egy könyvben, ha sokszínű.
Egyszerűen öröm volt olvasni.
„(…) alig vártam, hogy végre olvashassam a zizibai szinuszénekekről szóló könyvem, (…).”
Ezek után nem kérdés, hogy ki
volt a kedvenc szereplőm. Seraphina, vagy ahogy a barátai hívják, Phina furcsa
látomásokkal küzd, mióta kisarjadtak a félsárkányokra jellemző pikkelyei.
Sokszor váratlanul elájul és emlékekben találja magát, ha nem ismeretlen
emberek társaságában. Ezt egy idő után tanulja csak meg kezelni, melyre a
mestere egy jó módszert talált ki. Felépítette belső kertecskéjét, ahol a
groteszkjeinek kijelölt egy-egy helyet, ahol azt csinálhatnak, amit akarnak. Az
igazi nevüket nem tudja, ezért tulajdonságaik alapján nevezte el őket. Van
Gyümölcsember, Lármás Legény, Háklis kisasszony, csupa furcsa szerzet,
melyekről egyáltalán nem tudja, miért ostromolják elméjét. Velük küzd, na meg
egy dobozba zárt anyai emlékeivel, amik egy idő után igen hasznosnak
bizonyulnak. Végtelenül szerény, nem gondolja magát szépnek, holott csak a
pikkelyei zavarják, melyekről csak ő tud. Remek nyomolvasó, jobb mint a saarok
emberi alakjukban, ezért is rejlik benne nagy lehetőség. És még azért, mert a
legkétségbeejtőbb helyzetekben a legvakmerőbb. Míg mások elbujdosnak
félelmükben, ő szembeszáll mindennel. Profin hazudik, amin nem csodálkozom,
hiszen egész életében gyakorolta.
 |
Emellett nagyon szerettem még
Lucian Kiggs herceget, Glisselda hercegkisasszony vőlegényét. Jók a meglátásai,
érzéke van az igazság felderítéséhez. Tiszteletreméltó, segítőkész és jó barát.
Bajban segítőkész, bár kevesebb ver van a pucájában, mint Phináéban. Olyan kis
közvetlen, igen hamar megkedveltem. Bár nem táncol észbontóan, de térdrogyasztó
megjegyzései vannak.
A hazamentő trió harmadik tagja
Glisselda, a királynő unokája. Harsány teremtés, de a mega módján aranyos.
Mindent megtesz a hazája érdekében. Bár nem klimpírozik olyan gyönyörűen, mégis
van türelme gyakorolni. Igazi tyúkanyó módján rendez az eseményeket, mindennek
úgy kell történnie, ahogy ő azt eltervezte. Fantasztikus királynő lesz egyszer
belőle.
Megemlíteném még Larsot, a
megaharmónium készítőjét, akinek igazi falusi kiejtése van. Esetlen, de végtelen
jószívű. Dame Okra, hirtelen és terebélyes asszonyság, emellett nagykövet, nem
gondoltam volna róla.
Összességében
Szerethető történet az
elfogadásról, mert attól hogy különbözünk egymástól, még egyikünk se jobb vagy
rosszabb. A zenei utalásokért egyszerűen oda voltam, zenész lényem tapsikolt
örömében.
Hogy kinek ajánlom?
Ha szereted a sárkányos
történeteket.
Komolyzenekedvelő fantasy rajongóknak.
És a legjobbat hagytam a
végére. Megkeresésemre a kiadó örömteli információkat osztott meg a második rész
megjelenéséről. 2017-ben tervezik kiadni. Az még igen messze van, de legalább
nem kaszálták el.
Ti olvastátok már?
Nektek hogy tetszett?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése