2016. június 28., kedd

Pörsenés pudingja | Mary E. Pearson

Azokkal a csudálatos borítókkal csak a baj van. Szemkápráztatóan mutatnak a könyvesboltok polcain, és még böngészés közben is csábítanak nagy felbontásukkal. Mert ha nem lenne elég jó könyvet tartalmáért venni, azért a külcsíny is sokat dob latba, főleg a tudatlan lézengők körében. Egyszer megpillantod, akarva-akaratlanul kézbe veszed, hogy megnézzed, mi is rejthet ez a csoda.
Mary E. Pearson Az árulás szíve című könyve is ilyen szemgyönyörködtető szépség. A Fennmaradottak krónikájának második kötete egy puding elkészítéséhez hasonlított leginkább. Viszonylag hamar elkeverjük a kezdeti csomókat, aztán sokat kellett várni, míg felmelegszik a cselekmény, mely a végére szabályszerűen bugyog.

Első megjelenés éve: 2016
GABO Kiadó
ifjúsági, romantikus, high fantasy
négy csillag
EGY HERCEGNŐ KERESI A HELYÉT AZ ÚJJÁSZÜLETETT VILÁGBAN.
A Venda barbár birodalmában foglyul esett Lia és Rafe számára alig van esély a menekülésre. Kaden, hogy megmentse Liát, akit korábban meg kellett volna ölnie, most azt állítja, hogy a hercegnő különleges adottságot birtokol – ez pedig felkelti a vendai komizár érdeklődését.
Semmi sem fekete vagy fehér többé. Rafe hazudott Liának, ám feláldozta a szabadságát, hogy megvédje. Kaden az életére tört, most mégis megmenti. A vendaiakról pedig, akiket Lia világéletében barbárnak hitt, kiderül, hogy távolról sem azok.
Liának meg kell küzdenie a neveltetésével, az adottságával és saját érzéseivel, miközben veszedelmes játékba fog az ellenséges főváros szívében… és döntései mindörökre megváltoztatják hazája, Morrighan és a saját sorsát.

Na ezt aztán húzták, mint a rétestésztát. De meg kell nyugtatnom titeket, hogy az előző rész idegtépő várakozása nélkül is jó könyv lett. Jobban élveztem, mert tudtam mindenki múltját, legalábbis azokét akiket eddig ismertem. Szóval ez a bejegyzés erősen tartalmaz sorozat első részére vonatkozó elszólásokat, ami biztosan másfajta olvasmányélményt eredményezne. Én előre szóltam.

Kaden, az orgyilkos fogságában érkezik meg Lia Vendába Rafefel együtt. Mindkettőjüknek holtan kéne egy árok alján feküdniük, de élve talán nagyobb hasznukra lehetnek. Még a komizár is meglátta a bennük rejlő lehetőséget. Hatalmának eszközeként felfogadja a dalbrecki ajánlatát, és a hercegnőt is sakkban tartja. Azonban a gerlepár máson sem agyal, mint hogy megszökjenek az ezerarcú sárkány karmai elől. Vajon sikerül nekik?
~~~
Mintaregény felépítésű lassú cselekményfolyással és vége felé sűrűsödő izgalmakkal. Ez nem rossz, mert így legalább megismerhettük Vendát, a keleti országot, ahol nagy szegénység tombol. Egyedül a komizár és közvetlen legyezői környezete részesül némi kényelemből, de ezért még nekik is hálát kell adniuk. Kemény törvények uralkodnak, minden falatért meg kell harcolniuk az embereknek. A gyerekek ezáltal igen hamar felnőnek, és gyakran katonának állnak. Mindezt azért teszik, mert országuk nem olyan termékeny, mint szomszéd birodalmaké. Barbároknak hívják őket, holott ők is ugyanolyan emberek, mint a puccos kastélyokban lakók.
Venda katasztrofális szociális helyzete mellett működésébe is belelátunk. Az ország uralkodója, a komizár, aki elődje megölésével került hatalomra. Nincs öröklési rendszer, a rangokat ki kell érdemelni. Belső körét alkotják a rahtanok, akik feltétel nélkül teljesítenek minden parancsot. Legfontosabb közöttük az orgyilkos, aki a piszkos munkát végzi. Ez regényünkben Kaden. Aztán vannak még a chievdarok, a katonai vezetők, akik az egyes tartományokat igazgatják, de nagyon sok időt töltenek Venda szívében, a Sanctumban. Aztán ott vannak a háttérben fel-feltűnő tudósok, akik körül csak puhatolózunk. Az elfeledett katakombákban felhalmozott tudását tanulmányozva a birodalom felemelkedését szorgalmazzák.

Többet tudhatunk meg az Ősökről és a Fennmaradottakról. Az már világos számomra, hogy valószínűleg egy meteortámadást élhettek túl az emberek. Azt is tudom, hogy három nővér játszott igen nagy szerepet a múltban, Gaudrel, Venda és Morrighan. Ezeket az információkat apró cseppekben adagolja az írónő, na meg a vagabund könyv, amit Lia olvas. Nagyon érdekelne az ő történetük is. Tele van titkokkal, melynek következményében élnek szereplőink.
Aztán ott vannak a meurasik is, akik a toronyból leugró Venda lányának leszármazottjai. Örömmel fogadják Liát, hiszen egy jóslat kering náluk egy ilyen nevű lányról. Úgy hírlik, hogy a vezetőjükké fog válni, ezért a törzs viseletét készítik el neki ajándékba.

Lia nagyszerű politikussá vált. Sokat tanul azért, hogy csípőből vissza tudjon vágni. Ehhez az is hozzájárul, hogy férfiak tömkelege veszi körül. Valahogy csak el kell érnie, hogy tiszteljék és ne csak egy szórakozási lehetőséget, más szóval cafkát lássanak benne. A harctudása bár hagy némi kivetnivalót maga után, de a meglepetés erejét jól fel tudja használni, ugyanis senki sem nézi ki belőle, úgy mint a kártyázási profizmusát. Egyre többször gyötrik a látomások, ami alapjáraton nem rossz, mert jobban megismerkedhetünk a hellyel szellemein keresztül, de álmodozóvá teszik.

– Úrnak nevezed magad? Nem vagy más, csak egy visszataszító, gyáva alak! Gyerünk, üss meg újra! Az orrod abban a pillanatban leesik az arcnak mondott feledről!
A történet mozgatórugója, Venda tüzetes megismerése mellett, a szerelmi négyszög. Előre éreztem a negyedik csúcs kialakulását, mert hát azért mégis uralkodói csatározásokról van szó. 
Rafe kétségekkel küzd. Egy idegen országban kell álcáznia magát, de ezzel a lebukás veszélyét is kockáztatja. Lia belé szerelmes úgy igazán, és amikor együtt vannak, akkor én is egymásnak szánom őket. De hát már nem az ő esküvőjükre készültünk az elején is? Ha nem egymás szájában vannak, akkor mindent felhánytorgatnak a másiknak. Liának muszáj megvédenie őt a komizártól, így szerepjátékba kényszerülnek.  Na pont ez az, amitől Rafeben felmegy a pumpa, és önmagát marcangolja, hogy most jaj, mit is érez a hercegnő igazán.
Aki felé meglepő módon több szimpátiával fordultam, az Kaden volt. Ezt leginkább annak köszönheti, hogy sok időt töltenek együtt Liával, és egy szobában szállásolták el őket. Semmi komoly nem történt közöttük, de hát azért mégis. A külvilág számára ő a hősszerelmes, de Lia képes őt mégis elnáspángolni egy egyszerű fakarddal. Én végig szurkoltam neki, tudva azt, hogy valószínűleg úgysem ő lesz a befutó. A látomások azonban némi reménnyel töltöttek el.
És a nyálcsorgató trió harmadik tagja nem más, mint a komizár. Na jó, az ő érdekei nagyrészt politikai megfontoltságúak, de ne mesélje be nekem senki sem azt, hogy csak ez motoszkál csavaros gondolatokkal teli fejében. Ahol világuralmi terv van, ott kell lennie érzelmeknek is. De ha nincsen, akkor meg kell hagyni, profi játékos. Olyan szenvedélyt is képvisel, ami az idősebb nőolvasók szívét is megdobogtathatja. Mert hát a többiek azért mégis csak gyerekek.
Mellettük még két szereplőt szeretnék kiemelni, akik nem meglepő módon lányok. Az udvari férfiak nem igazán nyerték el a tetszésemet a három díszpintyet leszámítva.
Calantha, a kalózformán bekötött szemű lány láthatóan az egyedüli befolyással rendelkező nő a Sanctumban, másokat nemigen lehet látni. Az elején furcsállottam, nem is értettem igazán a viselkedését, egy idő után azonban elkezdett érdekelni a sorsa. Vajon egy elveszett hercegnő, aki megmentőre vár? Vagy a komizár szeretője? Sokat gondolkodtam rajta, eközben pedig egyre kevésbe idegenkedtem tőle.
A másik pedig Aszter, a szolgálóleány, aki három testvér között a legidősebb. Felébresztette mind Liában, mind bennem a szunnyadó anyai ösztönt. Mint írtam, hogy a gyerekeknek hamar fel kell nőniük, mégis órákig meséltem volna neki és játszottam volna vele. Mindenhova könnyedén bejut, ezért is a legjobb szövetséges Lia számára ebben az ellenséges országban.

És a végjáték...
Rendesen buborékozott. Végig reménykedtem, de aztán az újabb és újabb akadályok után kezdtem elbizonytalanodni. Mi van, ha Liának az a sorsa, hogy Vendában maradjon, és a népet vezesse. Jó királynő lenne belőle, de mit szólnának hozzá otthon?


Összességében
Tipikus második rész, inkább olyan átvezető kötet, mintsem önálló alkotás. A cselekmény lassabb, de helyette teljes betekintést kaphatunk Vendába. A szerelmi sokszög pedig kellő feszültséget ad. Kíváncsian várom, hogy mit fog belőle kihozni az írónő.

Hogy kinek ajánlom?
Aki szereti az erős női karakterekkel rendelkező történeteket.
Nem mindig az evidens párosításnak szurkolóknak.
Ha idegen világokat akarsz megismerni a regények olvasása során.

A harmadik rész még külföldön sem jelent meg, így biztos várhatunk rá itthon még egy darabig. Idén januárban azonban kiadtak elektronikus formában egy előzménynovellát, melyben Morrighan és családja történetét követhetjük figyelemmel. Érdekesnek hangzik.


Ismered a sorozatot? Vagy már olvastad is? 
Nektek hogy tetszett?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése