Hamupipike a zűrben

Kegyetlen nevelőanya, szemétkedő mostohatestvérek, felesleges munkák? Ez tipikusan egy mese jellemzője, melyet mindannyian igen jól ismerünk gyerekkorunkból. Ma Marissa Meyer Cinder című regényét fogom bemutatni, amellyel már vagy két éve szemezgetek, de csak most jutottam el odáig, hogy beszerezzem. A külföldi Booktubeon igen népszerű az ezt a könyvet is magában foglaló Holdbéli krónikák sorozat, melyről ódákat zengett Jessie és társai. Így igen magas elvárásaim voltak.

126 évvel a IV. világháború után emberek és kiborgok népesítik be Új Peking utcáit. A népességet halálos járvány tizedeli. Az űrből kegyetlen holdlakók figyelnek és várnak a megfelelő alkalomra… Senki sem sejti, hogy a Föld sorsa egyetlen lány kezében van…

Cindert, a tizenhat éves kiborgot a társadalom nagy része technológiai tévedésnek tartja, mostohaanyja pedig ki nem állhatja. De a kiborglétnek is megvannak a maga előnyei: Cinder szinte mindent meg tud javítani (robotokat, lebegőjárműveket, sőt még a saját meghibásodott alkatrészeit is), ezért Új Peking legjobb műszerészének tartják. E hírnevének köszönheti azt is, hogy Kai herceg személyesen keresi fel, hogy hozza helyre meghibásodott androidját. A megbízás „nemzetbiztonsági ügy”.

Vajon tényleg Cinder kezében van a Föld jövőjének kulcsa? Vagy a holdbéli királynőnek sikerül varázserejével és más fondorlatokkal meghódítania Kai herceget és vele az egész világot? A Holdbéli krónikák első könyve Hamupipőke klasszikus meséjét kombinálja a Terminátor és a Star Wars elemeivel. Az eredmény egy fantasztikus, magával ragadó történet.

Nem tudom, hogy miért, de megesik velem az, hogy sikerül kiszúrnom könyveket még a népszerűvé válásuk előtt. Sokat vártam a Cindertől, lehet, ezért vagyok egy kicsit csalódott.

Kiskoromban rengetegszer láttam a Hamupipőke Disney feldolgozását, és egyszerűen imádtam. Melyik lány ne szeretne titokban hercegnő lenni, akár csak egy napra is. Kezeket fel, én is magasra tartom.

Szóval a fülszöveget elolvasva egy izgalmas, akciódús történetre készültem, melyből a második nem igazán teljesült. Kicsit kiszámítható volt a végkifejlet, bár én végig drukkoltam, hogy másképp legyen. Azért ennyire tálcán szervírozni nem kellett volna.

De ami mégis megfogott benne az maga a környezet. A szerszámok állandó jelenléte, lebegők és különféle elektronikai kütyük, robotok használata igazi futurisztikus élményt kölcsönöznek neki. Az embereknek viszont még mindig vannak a technikával szemben merev előítéleteik. Azt hiszik, hogy ez a pestis terjesztője. A szokatlan helyszín, Új-Peking is szokatlan, nem áll be a tucat USA, Anglia könyvek közé. Én nagyon imádtam.

Linh Cinder

A szereplők vizualizálásával egy kicsit meggyűlt a bajom, hiszen európaiként hozzánk hasonlónak képzeltem el, amely egyedül Cindernél nem akkora probléma, hiszen Európából származik. A talpraesett műszerész nem áll be a magukat többnek gondoló, nyálcsorgató tömegbe, inkább reálisan látja kiborg életét.

Kaito herceg

De ki is az, aki után a lányhad oly megbabonázva kajtat? Kaito herceg, a haldokló császár fia, akinek nagy nyomás nehezedik a vállára. Nem elég, hogy fel kell készülnie az uralkodásra, még a veszélyes külpolitikai nyomás is a vállán csücsül a Holdbéli királynő, Levana személyében. Igazán szerethető fiú, közemberként végtelen laza, és látszólag nagyon kötődne Cinderhez.

A történet tartalmazza az eredeti mese további elemeit is: jóságos tündérkeresztanya egy orvos személyében, tökhintó mint egy narancssárga, benzines autó, és segítő „egérkék". De egy sorozathoz hűen tartalmaz egy mindenek felett álló gonoszt is, akit legszívesebben seggen billentettem volna úgy, hogy negyedik kozmikus sebességgel elhagyta volna a galaxist. Utálom Levanát minden fondorlatosságával, beképzeltségével és manipulációival együtt.

A mellékszereplők közül kettőt szerettem meg igazán. Linh Peony, magunk között csak szegény Póni, a második számú, kevésbé beképzelt mostohahúg. Olyan kis aranyos, hogy nemegyszer megölelgettem volna, de az írónő kegyetlen. Ikót, a kis androidot én C-3PO és R2-D2 keverékének képzeltem el. Mindig a lehető legjobb időben jelent meg és mentette a helyzetet, tartotta Cinderben a lelket. Bár ahhoz képest, hogy mesterséges intelligencia, mégis képes érzelmekre.

Összességében

Nem valami akciódús, mégis végig olvastatta magát. Szerethető szereplők, impresszív helyszínek, technika minden mennyiségben. Igazi függővéggel zárult, mely képzelgésre kényszeríti az olvasót, és egy könyvesbolt mihamarabbi felkeresésére.

Hogy kinek ajánlom?

Mesekedvelő ifjaknak és örökifjaknak.

Nemtől függetlenül olyanoknak, akiket egy kicsit is érdekel a technika fejlődésének lehetséges iránya.

Vagy csak egyszerűen szereti a távolkeleti helyszíneken játszódó történeteket.

Remélem sikerült ezzel egy kis kedvet kapnotok ahhoz, hogy belekezdjetek a Holdbéli krónikák sorozatba, melynek utolsó része, Winter címmel novemberben jön ki külföldön. Bár Magyarországon még csak a második rész jött ki, és nem lehet tudni, hogy tervezi-e a kiadó a további részek kiadását. E petíció kitöltésével te is adhatsz egy esélyt a sorozat magyar megjelenésének.

Maradok továbbra is hű könyvmolytársatok,

Babó Buca