Imádtam az Edenbrooke-ot, mely a 2016-os Év Olvasmánya volt. Beleszerettem
Philipbe, és a mai napig azt várom, hogy lépjen ki a lapról, de a valóság nem
olyan, mint a Sorok között. És engem se Delilának hívnak. Az Edenbrooke örököse
felidézte bennem, miért is vagyok én érte annyira oda. Rövid volt, lehetett
volna hosszabb, de akkor oda a varázsa.
 |
| Magyar megjelenés éve: 2017 Könyvmolyképző Kiadó romantikus, chick lit öt csillag |
Philip
Wyndham sohasem irigyelte a bátyját, Edenbrooke leendő örökösét. Inkább lenne a
maga szerencséjének a kovácsa, mint hogy a cím és a rang szabta korlátok között
éljen. De amikor a bátyja váratlanul meghal, Philip élete is fenekestül
felfordul, mivel a körülmények azt követelik tőle, hogy feladja addigi életét.
Philip felölti új szerepét, és London legkörülrajongottabb agglegényeként
felváltva vergődik a berzenkedés, az unalom és a düh fogságában. Az események
azonban váratlan fordulatot vesznek, mert egy este a sors egy fogadóba vezeti,
ahol hősünk megismeri a páratlan Marianne Daventryt.
A
fordított szemszög nem biztos, hogy jól sül el. Nagy a rajongók nyomása, de
igazán ők sem tudják, mit szeretnének. Inkább olvassák újra, minthogy
folytatásokért ácsingózzanak. Mondja minezt az, aki azonnal lecsap az
austeniekre, de semmi gond.
A
regény a fő mű előzménye. Marianne és Philip első találkozásáig, az ominózus
fogadói jelenetig meséli el a történetet. Nem rombolja le az úriemberről
felépített képet. Jó volt látni a túloldalról is az érzéseket. De ennyi pont
elég is volt. A romantikus nyáladzást hagyjuk meg a lányoknak.