2017. február 12., vasárnap

Tűzhozó | Sarah J. Maas

Mire jó a vizsgaidőszak? Arra, hogy féltéglányi könyveket olvassunk el pár nap alatt. Mert a tanulás még várhat, hallatszódott a fejemben a negyedik ismétlésnél.
Nehéz egy sorozat harmadik részéről úgy beszélni, hogy ne mondjak el mindet róla. Mert feltehetőleg csak az érdeklődik iránta, aki olvasta az elsőt vagy esetleg a friss befejezés után rajongó barátnős kibeszélés helyett megnyugvást. Mert Sarah J. Maas A tűz örökösénél van min nyammogni. Az első magával ragadott, a második megrázott, a harmadik pedig…

Magyar megjelenés éve: 2015
Könyvmolyképző Kiadó
ifjúsági, high fantasy
négy és fél csillag

A bűntudattól és haragtól gyötört Celaena képtelen lenne Adarlan királyáért egy csepp vért is kiontani. Nincs más választása, fel kell vennie ellene a harcot…
A Tündérkirálynő talán segít neki elpusztítani a királyt, de ennek ára van. Celaena egyszerre küzd sötét emlékeivel, és a szíve is majd' megszakad egy kilátástalan szerelem miatt. Tudja-e így teljesíteni az alku ráeső részét, és képes lesz-e az egykor erős és hatalmas terraseni királyság élére állni? Talál-e segítőtársakat?

Mivel „tapasztalt” (egy fenéket vagy az) olvasóként (de én igenis az vagyok!) fel tudtam készülni (nem, nem tudtál, csak álltatod magad) a legrosszabbra (legrosszabbra?! Hercegnő, az még messze van ettől a cukorhabos tortától), így kevésbé tudott összetörni, megtaposni és ugrálni rajtam az írónő. Elképzeltem, ahogy kaján vigyorral az arcán ül a klaviatúra felett, és tervezgeti a végünket. (Még semmit sem láttál belőle!)

Történetünk szerint…
Aki nem szeretné lelőni az előző részek fordulatait, az most nézzen jobb elfoglaltság után, vagy hallgasson örökre. Én szóltam.
Celaena Sardothien veszélyes küldetést kap, meg kell ölnie Wendlyn királyát. Ám Adarlani őfelsége nem számít arra, hogy unokatestvérei földjénél nem is tudott volna jobb helyet találni neki. Kipihenheti a nagy fáradalmakat, és végig gondolhatja, hova tovább. Nagynénjét felkeresve azonban bizonyítania kell, hogy méltó a válaszokra és méltó önmagához. Résvárban eközben Dorian küzd a saját varázserejével és Chaolt sem hagyja nyugodni a lány búcsúüzenete. Keresi a varázslat eltűnésének okait, miközben érdekes emberekkel találkozik. És a Fehéragyar hegység kopárságába is élet költözött.

Féltéglányi kaland, mely újabb szereplőkkel és helyszínekkel bővül. Be kell vallanom, hogy éppen ezért bődületesen untam az elejét. Mivel három helyen folyt az expozíció, így hosszan el lett nyújtva. Nem értettem, hogy minek jöttek a boszorkányok a képbe, azokat a részeket szívesen átugrottam volna. De igazi könyvmolyként ilyet nem teszek. Bár már volt olyan, hogy csak azt vettem észre, hogy indokolatlan dolgok történnek. Sikerült elbambulnom az előző fél oldalt és még észre sem vettem. 
Manon belső csatározásai nem igazán kötöttek le, de amikor ott is megindulnak az események, akkor megváltozott a véleményem róla. A feketecsőrüek trónörököse egy kegyetlenségre nevelt, törtető leányzó, aki vezető szerepre született. Nem véletlenül ő a szárnyparancsnok. Imádtam a repüléshez használandó pótszemhéjat. Abraxosszal alkotott párosáról az Így neveld a sárkányodat jutott az eszembe. Már alig várom, hogy milyen szerepe lesz a későbbiekben. Mert hogy nem mehetünk el szótlanul mellette, az biztos.

Az udvarbéli indítás is langyira sikerült. Talán mindez a hasbavágós befejezésnek köszönhető, na meg, hogy nem vártam sokat a kettő rész között. Dorian mágiakeresése apró lépésekben ment, és Chaol se haladt hatékonyan. Aztán jött Aedion Ashryver, észak rettegett kapitánya és felrázta a bulit. És milyen jól tette. Lobbanékony természetével Chaolt is "felrázta", már amennyire a kapitány ezt megengedte neki. Kétség kívül mindketten nagy szerepet játszanak a lázadóknál, ahogy ezt a frissen megjelent úriemberről a legelső említésénél sejtettem.
Celaena ismételten kiképzésen vesz részt, mintha az elsőt másolná, csak itt kevesebb sikert tud felmutatni. De aztán beindul, és rendesen felpörög.

És ha már Celaenánál hagytam abba, akkor folytassuk is vele. Vagyis nevezzük már nevén a gyereket. Aelin Ashryver Galathyus, Terassen királynője makacsul ellenáll új tanárának, Rowannek, ő azonban sokkal erősebb nála, így helyben is hagyja párszor. Kegyetlen módszereivel próbálja levetkőztetni a rossz tulajdonságaiból és felszabadítani igazi énjét. Mert Aelin egy tündér, és emberi teste csak amolyan állati alakja. Tíz éve szunnyad ez a képessége, mert Adarlanban mágia sincsen. Először csak a férfi iránt érzett dühöt felhasználva képes átváltozni, amivel inkább pusztít, mint védené magát. A belé nevelt félelem csak lassan engedi ki karmaiból. Wendlynben teljesen egyedül van, és ez még inkább nyomasztja. De ahogy egyre jobb összebarátkozik Rowannel, kezd elviselhetővé válni számára a hely. És te atya ég, mekkora varázsereje van! Bár még van mit gyakorolnia, de ha így halad, akkor reszkessen Adarlan királya. De egyáltalán van neki neve?


Chaol miatt világ tört össze bennem az előző részben, és Celaena most sem könnyítette meg a helyzetet. Sajnos nagyon érzem a végüket, de nem akarok még beletörődni. Rowannel viszont jobban szívják egymás vérét, mint anno a kapitánnyal. Az elején brutális irányt vett fel, de amint egyre közelebb kerültek egymáshoz, mely alatt szigorúan csak a barátságot értem, olyan kis cuki lett. Ő is rendesen körbebástyázta magát tündélete folyamán. A szópárbajok pörgős csipkelődéssé alakulnak át, és amit a végén művel a tündérkirálynővel... Megérdemli az a némber, amit kapott.

És a vége...
Már előre féltem, aztán az utolsó harminc oldalon beütött a krach. A harci jelenetek még nem voltak olyan vészesek. Kellett Celaena karakterének megismeréséhez a múltjában való áskálódás. Megismerjük Terassenbeli életét, mielőtt az végleg véget ért. De az a jelenet... Kapaszkodtam a lapokba, mintha azzal meggátolnám a rossz dolgokat. Féltettem őket, de nagyon.

„Nem engedi többé kihunyni a fényt!
A saját fényével tölti meg a világot – ez lesz az ő ajándéka.” 

Összességében
Kibővítette a szemszögpalettát, ami miatt számomra döcögőssé vált az eleje. Élvezhető folytatás, de nekem még mindig az Éjkorona viszi a kikészítési prímet. Lazábbra sikerült, ez azonban nem ment meg minket az írónő kegyetlenségétől.

Ti olvastátok már?
Nektek elnyerte a tetszéseteket?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése