2017. január 28., szombat

És még hol a fele?! | Sarah J. Maas

Sorozatokról szokás azt álltani, hogy a második rész nem ér fel az első szintjéhez, és hogy annak árnyékában cammog mellette. Maas kisasszony ezen megállapításra fittyet hányva ontja magából a jobbnál jobb köteteket, én legalábbis ezt hallottam. No de most már végre sorra került az Éjkorona. És te atya ég! Úgy érezem, hogy ez a sorozat ki fog készíteni.

Magyar megjelenés éve: 2014
Könyvmolyképző Kiadó
ifjúsági, high fantasy, romantikus
öt csillag
A tizennyolc éves, gyönyörű lány, Celaena a király, Adarlan legveszélyesebb orgyilkosa. De vajon a szíve is egy gyilkosé?
Szabadságát azzal nyerhetné vissza, ha a király ellenségeinek vérét ontja, de nem képes rá, hogy a koronáért öljön. És minden, látszólag végrehajtott megbízatásával, minden hazugságával azok életét teszi kockára, akiket szeret.
A lány a szíve mélyén őrlődik a kapitány és a koronaherceg között, miközben a királynál is jóval sötétebb erővel kell megküzdenie. Döntenie kell, hogy miért fog harcolni: a szabadságáért, a szívéért vagy pedig a királyság sorsáért.

Á, dehogy. Barátnőm szavaival élve, csak kifacsar, visszaöklendez és bevág ezek után még a turmixba is. Van benne valami.

Történetünk szerint…
Három hónap telt el a próba óta, ennyi ideje szolgálja a veszélyes Celaena Sardothien a még veszélyesebb Adarlani uralkodót. Orgyilkosként a birodalomra csak bajt hozó embereket teszi el láb alól, de mellette lehet már saját élete. A reggeleket edzéssel tölti, Nehemiával való barátságát ápolja, és próbál tovább kutatnia falak mögött húzódó titkok után. A király elleni összeesküvés azonban egyre csak ott lebeg a feje felett, nem elég neki a kastélyban bóklászó csuklyás alak. Vajon ki húzza a rövidebbet: a király, a lázadók, vagy az árnyak?

~~~

Forrás
Kész, én nyugdíjba megyek. Szegény szerény személyem ennyi izgalmat már nem tud elviselni. Főleg nem ilyen töményen. Mert Maas asszonyság jó történetmesélő, ez tény. Az elején idillbe ringat, hogy az egy teljesen ártatlan világ, az udvari intrikákon kívül egy könnyed szerelem kibontakozását kísérhetjük figyelemmel. Ez az, Celaena végre el kezdett hasonlítani egy lányra is, nem csak egy katonára. De aztán… Én értem, hogy a drámaiság eléréséhez elengedetlen a halál, de miért?! Megszakadt a szívem, és ha ez még nem lett volna elég, akkor tovább zúzták a szavak, a mondatok, a cselekedetek.

Élveztem belesüppedni a regény világába. Lassú folyásának köszönhetően minden apró részletre figyelhettem. Így esett meg az is, hogy a „nagy” csavart már a kétötödénél sejtettem. A felismerés után viszont nem akartam, hogy az legyen, hiszen túlságosan előre látható. De aztán kellő magyarázat után végül belenyugodtam. Izgi lesz!
Fontos szerepet játszanak az emberi kapcsolatok, összefonódásukat és széthullásukat figyelhetjük meg. Dorian kezdetben nem érti, miért viselkedik Celaena olyan hűvösen irányában. Nem veszi észre, hogy reménytelen lenne a kapcsolatuk? Soha nem egyezne bele a király. Próbálja visszaszerezni, de egy idő után rájön, hogy esélytelen. A lány szíve ugyanis személyes kedvencemért, Chaolért dobog. Bár az úriember nem akarna többet érezni iránta, hiszen kötelessége az élete. Csipkelődés mögé bújik, ami mindig mosolyt csal az arcomra. Már az előző részben is láttam, hogy nagyszerű párost alkothatnának. de most ki is teljesedik mindez. Én meg a könyvet szorongattam örömömben.
„– Ha olyan arcot fogsz vágni, mintha azonnal el akarnál valakit verni – zümmögte a férfiba karolva –, akkor garantáltan észreveszi, hogy valami nincs rendben. És még egyszer kérlek, hogy egy szót se szólj hozzá.  Hagyd, hogy én beszéljek és hízelegjek neki!
Chaol felvonta a szemöldökét.
– Akkor én csak dísznek vagyok itt?
– Örülj neki, hogy méltó kelléknek találtalak.”

Forrás
Sokat tanulmányozhattam Celaena emberi oldalát, hiszen küldetések szűkében udvarhölgyként kell viselkednie. De amikor átkattan orgyilkosba, akkor mentsen meg tőle mindenki, főleg ha mérges rád. Eszméletlen erő birtokosa, nem véletlenül ő a legjobb. Olyan mint egy időzített bomba, csodálom, hogy a király nem tart tőle. A helyében én nem lennék annyira nyugodt.
Imádtam, hogy igazam lett, és a mágia tényleg jelen lesz a sorozatban, csak győzzem kivárni a kiteljesedését. Tíz évvel ezelőtt Adarlan királya ugyanis varázslatmentessé tette az egész országát, legalábbis ő ezt hiszi. A gonosz boszorkányok még mindig lánykákat rabolnak el, és mágikus töltetű tárgyak is élik boldog mindennapjaikat. És a tündérek… Várom őket.
„Két különböző dolog, amikor az ember akar valamit, és amikor szüksége van valamire.”

Összességében
Elsőre egy kedves, nyugodt hangvételű folytatásnak tűnik, utána viszont tornádóként söpör végig a káosz, és nem hagy boldogságot maga után. Nagyon drukkoltam Chaolnak, de amit tett vele az írónő…
Az a baj, hogy minden lépés logikus érvekkel van alátámasztva. Hiába kapálózok a reménytelenségért, a végén úgy is belátom, hogy Maasnak volt igaza.

Ti olvastátok már?
Nektek hogy tetszett?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése