2017. szeptember 9., szombat

Valaz vendenator! | Kae Westa

Az olvasási válság szörnyű egy dolog. Amikor csak erővel tudod magadat olvasásra kényszeríteni, és akkor sem élvezed. A szavak üresen és érzelemmentesen csengnek. De én próbálkoztam, hátha Kae Westa A démon és a papnő című regénye megtöri-e a jeget. Nem jött össze neki.

Megjelenés éve: 2014
Könyvmolyképző Kiadó
romantikus, high fantasy
három csillag
Mortua egy vidám, szeleburdi papnő. A szellemek kegyeltjeként mindene megvan, amire vágyik: sikeres küldetések, igazi barátok és harcostársak, és úgy tűnik, lassan az első szerelem is rátalál
Ám ekkor váratlanul berendeli a vezetőség, és olyan események sűrűjébe kerül, melyekre álmában sem számított volna. Ráadásul egy szemtelen démon lesz a társa. A kalandok egyre sötétebbé válnak. A szellemek egész életében mellette álltak – de mi történik, ha most nekik van szükségük őrá?

Valian, az ifjú démon önmagával és múltja rémségeivel küzd, és bármit megtenne a lelke nyugalmáért. Úgy tűnik, a szellemek követői között végre megnyugvásra lelhet, de a múlt berögződései itt is tovább kísértik. Vajon tényleg hiába próbálja megtagadni vérszomjas természetét, vagy alattomos csapdába csalták? Mit akarhat tőle a Szárnyas Korona Lovagrendjének nagymestere, és mit a vörös köpenyt viselő, tiltott mágiát űző varázstudók? Mire megy ennyi ellenséggel szemben, ha az oldalán csupán egy idős rendházfőt, egy gyanúsan viselkedő lovagot, és egy éretlen papnőt tudhat?

Emlékszem, hogy a Karvalyszárnyonnál is voltak problémáim, de ott a karakterek és a cselekmény fenntartotta az érdeklődésemet. De az a második megjelent regénye, ez pedig az első. A fejlődés természetes velejáró. Meg attól még, hogy fantasy, nem biztos, hogy tetszik.

Történetünk…
Mortua, egy harcos papnő kalandját meséli, aki azt a feladatot kapta rendháza vezetőjétől, hogy erősítsen meg egy pecsétet. Ez egy hírhedt mágust hivatott börtönében tartani, de miért is ne lenne vele galiba. Valiant kapja testőréül, és rendesen el is kél a segítsége.
A szellemek támogató közelsége nélkül csak a fizikai erőnlétébe lehet bízni. Arra pedig igen nagy lett hirtelen a szükség. Marammor városában ugyanis megszakad mindenkinek a kapcsolata felsőbb hatalmakkal. Mortua és Valian együttesen indulnak fényt deríteni az éjszakába. Útközben népes kis csapatot szednek össze, akik feltétlenül megbíznak. Vajon visszatér a mágia?

~~~

Bonyolult nevek.
Eleve nem jó a névmemóriám, inkább arcokat és karaktervonásokat jegyzek meg. De tény és való, hogy Gizi, Béla, Józsi és Pista előbb rögzül, mint a kitalált fantasy nevek. Főleg, ha azonos betűvel kezdődnek. Ascovado, Asto, Amoril. Sokáig kevertem őket. Az elején még könnyű volt, bár kétség kívül bonyolultak, azért elboldogultam velük. Ahogy azonban nő a tömeg, egyre jobban szétesett a figyelmem. Most ki kinek a kije? Pap vagy lovag? Nagyon bele tudtam keveredni.
A nevek mellett sokszor a motiváció sem volt tiszta. Ugyanaz az ember különböző közegekben másképp viselkedik. És nem szívlelem a sokarcú embereket. Sosem tudhatod, mikor fordul ellened.
Végig mozgásban vannak, ezáltal hiányoztak nekem a biztos pontok. Folyik a cselekmény, mindig történik velük valami, ha nem akkor csinálnak maguknak kalandot.

A világépítésnél úgy éreztem, hogy hiányzik az előismeretem. Belecsöppentem két tábor közötti rivalizálásba, de nem ismertem az okát és a feleket sem tudtam felmérni. Összetett, ami egyrészről jó, de személy szerint mégis egyszerűsítettem volna rajta, vagy legalább mellékelek egy világbemutatási gyorstalpalót. Nem volt időm beleszokni, mert kapásból elindították a követ a hegy tetejéről a szakadék irányába. Szívesen belemélyednék a világ tanulmányozásába, mert amúgy meg érdekelne.
 
Egy lehetséges borítóterv, mely jobban tetszik, mint a megjelent
(Forrás)
Nem ragad le a címszereplő párosnál, aminek nagyon örültem. 
Mortua egy csitri, aki a mágiája nélkül egy nagy nulla. Kiállását csak az biztosítja, hogy állandóan ott érzi maga körül a szellemek biztosítékát. Mindent megúszhat kiválasztottként, magára maradva azonban életképtelen. Valian ösztönlénye távolságtartásra késztetett. Egy méregzsák, akit ha bepöccintenek, akkor kegyetlen gyilkossá válik. Nem mellesleg démon. Én hallgattam a tanácsaira, és távol tartottam magam tőle. Mint láthatjátok, nem nyertek meg maguknak, viszont megtaláltam azokat, akikért érdemes volt szorítanom.
Brietta, a lovagnő egyszerre Brienne-t jutatta eszembe a Trónok harcából. Nő létére a nagymester jobb keze. Életét szentelte a hivatásnak. Egyenes, hűséges, kiváló katona. Tévedtem Ő Brienne ikertesvére, aki egy párhuzamos univerzumba kényszerült.
Lyrrel kezdetben voltak fenntartásaim. Thor 2-s Loki effektus volt, mert hol ide húzott, hol amoda. Kívülről fura egy alak, kiismerhetetlen, de amint beleláttam a fejébe, megértettem motivációját. Nagyszerű stratéga és egy jószívű ifjú.
A béna Sharduk élettörténete gondolkodtatott még el. Róla nemigen szeretnék többet elmondani, mert szeretném, ha ti is a könyv alatt jönnétek rá, hogy miért olyan amilyen.

Néhányszor azt éreztem, hogy a regény túlvállalja magát. Sokat akart egyszerre véghez vinni, és ez az én fejemben inkább káoszt idézett elő. A harcokat érzékletesen és durván ábrázolja. Elgondolkodtam azon, hogy ha ilyeneket képes kitalálni az írónő, akkor milyen veszélyes lehet élőben.

~~~
Összességében
Keményebb fantasy, borító alapján nem ezt vártam el tőle. Cselekménydús, pörgős, bár néha nekem ez sok volt. A világ bonyolult első és második ránézésre is, szívesen megismerném jobban. Mortua és Vali párosa nem igazán kötött le, de megtaláltam a kedvenceimet. Viszont nagyon lassan haladtam vele.

Hogy kinek ajánlom?
Akik szeretnének egy bár Vörös Pöttyös címke alatt megjelenő, de mégis annál komolyabb fantasyt olvasni.
Ha szereted a könyv végi nagy csatát.
Ha nem zavar egy kis bonyolutság a világépítésben.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése