2019. augusztus 24., szombat

Hogyan találd meg önmagad | Kimberley Freeman


Szóval hol is kezdjem. Talán a találkozásunk történetével. Az jó bevezető lesz, hiszen minden ott kezdődött. Egy döntés, amelyet futtában hoztam meg. Már jó ideje nem néztem meg a leveleimet, főleg nem a kiadóktól jövőt. Minek, hisz úgyis lefoglal az egyetem. Ezer meg egy más dolgom van, nem hogy olvassak. Vagyis nem olyat, amit puszta szórakozásból tennék. De egy nap – nem is emlékszem, talán a nosztalgiától vezérelve – úgy határoztam, megnyitom mégis azt az elfeledett fület. Rendet rakok, gondoltam, nem árthat. A régiek között válogatva láttam, hogy nem maradtam le sok mindenről. Viszont nem szerettem volna egybe kitörölni az egészet. És aztán – már az újaknál nézelődve – rábukkantam Kimberley Freeman Csillagok az óceán felett című regényére. Nem is tudom, mi fogott meg benne először, a borítója vagy a fülszövege, melyek ugyan – véleményem szerint – nem illenek egymáshoz, mégis elérték azt, hogy kézbe vegyem. És milyen helyesen is tettem, hisz egy csodálatos utazással lettem volna szegényebb, vagyis inkább két egybefonódóval, anya és lánya életével.


Magyar megjelenés éve: 2019
Atheneum Kiadó
női sors, romantikus
négy csillag
1874-ben a vadóc és akaratos Agnes Resolute végleg elhagyja az észak-angliai lelencházat, ahol felnőtt. Távozása előtt tudja meg: édesanyja apró emléktárgyat, egy egyszarvú képét ábrázoló gombot hagyott hátra neki. Agnes abban a tudatban élt, hogy az anyja nem tudta eltartani, és ezért került lelencházba, csakhogy felismeri a gombot: a fenséges és gyönyörű Genevieve Breckby, egy helybeli nemesi család lányának kabátkájáról való. Agnes ugyan csak egyszer látta őt, de soha nem tudta elfelejteni. Kideríti, hogy Genevieve Londonban van. Agnes követi, és London nyomornegyedében tengődik, amíg megtudja, hogy Genevieve továbbutazott Párizsba. Agnes követi édesanyját, de egyre több mindenben kell csalódnia, mire végül Melbourne-ben rátalál Genevieve-re. De képes-e a nő olyan anya lenni, amilyennek Agnes szeretné?

~~~

Kezdetben nemigen értettem meg a történet logikáját. A változó szemszögek, különböző idősíkon történő cselekmények kusza egyvelege viszont a végére megvilágosodott minden. A jelenben játszódó cselekményszálat ugyan nem éreztem a jogosnak, a végén sem. Egyszerűen számomra felesleges volt a történész professzorasszony és főleg lánya életének ismerete. Annyit nem adott hozzá magához a fő történethez sem. Értem én, hogy keresik a levéltöredékeket, de azoknak tálalása másképp is megoldható lett volna. Így a történetük idegennek tűnt. Külön könyvben lett volna a helye.
A negatívum után – melyből nálam csak ez szúrt szemet – következzenek azok a részek, amelyek megfogtak, és előre vittek az úton. Először is maga a történet, hisz aszerint…

Agnes egy lelencházban töltötte élete első tizenkilenc évét, mikoris onnan kiszabadulva anyja keresésére indul. Iránymutatásként egy gomb, egy elszólás és egy találkozás szolgál, ami nem hagyja nyugodni. Az összes pénzét ebbe fekteti, és bejárja a világot, miközben egyre inkább megismeri a külvilágot és annak kemény valóságát. Elszegődik szobalánynak, dolgozik bordélyban, teaültetvényen és hajón. Folyamatosan követi édesanyja nyomát, mely végül egy nem várt helyre vezeti.
Moineau már házasulandó korban van, a család által kiszemelt úr azonban nem nyeri el a tetszését. Szerelemből akar férjhez menni, ez azonban az ő helyzetében nem megengedett. Elmenekül az éppen gyászoló nagynénjéhez, megszabadulván az otthoni nyomás alól, és megismerkedik a helyi templomot felújító áccsal. Megtapasztalja, hogy mi lenne ha…

Akik visszamennek a megtett úton, csapdába esnek, és egész életükre ott ragadnak.

E két párhuzamos történet pont ott egészíti ki egymást, ahol kell. Agnest az elején makacsnak és önfejűnek gondoltam. Bevallom, inkább Moineau története vitt előre, hisz azt izgalmasabbnak találtam. És romantikusabbnak. Agnes csak kutatott, utazott és ott hibázott, ahol tudott. A szerencse társául szegődött, hiszen e nélkül szemernyi esélye sem lett volna. Nemhogy Ausztráliába nem jutott volna el, de még Párizzsal is meggyűlt volna a baja. Viszont fejlődöt a regény alatt, a kis árvaházi varrólánykából kész kalandornő lett.
Moineut csak a titokzatosság kedvéért nevezik így, a könyv csak a végén árulja el, hogy valójában kiről is van szó. Nekem már körülbelül a könyv harmadánál sikerült valamit sejtenem a kilétéről, és ahogy haladt előre a cselekmény, egyre inkább megbizonyosodtam benne. Nagyon sajnáltam a lányzót, hiszen tudtam, mi lesz a sorsa. Pedig ő csak szeretni akart és szeretve lenni. Nem kért mást, senkinek a viszonzatlan csodálatára nem vágyott. Végtelenül naiv és szerethető karakter, nálam ő vitte az egyik vállán a regényt.

Forrás: Pinterest
Aztán ahogy haladtunk előre az időben egyre több szereplőt ismerhettünk meg, kik ugyan csak epizódszerűen bukkantak fel, mégis akadt közöttük említésre méltó. Például Julius, az édesanyja nevelt fia, akinek gálánssága miatt nekem is csorgott a nyálam. És nem csak plátói kép volt ez, hanem hús-vér, problémákkal küzdő és tenni akaró ember. Mellékesen megjegyezve csodaszép ruhákba öltöztette Agnest. Ott van még Tempie, a kicsit molett, könyvmoly és anyja által folyamatosan gúnyolt kisasszony, aki Agnes szobatársa lesz. Nem unatkoznak ők sosem, hanem a hajó fedélzetén elbújva olvasnak és álmodoznak. De leginkább Jack, a szakácsnő stílusa ragadott meg. A konvencióktól szabadulni vágyó hölgy férfigúnyát öltve egy hajón szolgál, és az évszázadot meghazudtoló magabiztossággal csinálja mindezt. Róla egy külön regény is elolvasnék, mert biztos sok kalandot élt már át, aminek mi csak töredékét ismerjük. Végül még pár szót ejtek Marianneről és Genevieveről, akiket kihagyni kár, viszont sokat elárulni sem szeretnék. Utóbbi már a kezdetek óta nem volt a szívem csücske, az út alatt kiderült részletek se kedveztek neki. Előbbi pedig folyton kedvtelen, szorongó és gyenge idegzetű, törékenysége mellett mégis őt kedveltem.

A fordulatokról nem ejtek szót, viszont volt mi meglepett, de volt, amit sejtettem. Az élmény viszont meghagyom nektek. Megérdemelitek. Zárásként csak annyit fűznék hozzá, hogy ha útkeresésről szeretnétek olvasni ez a ti regényetek. Ne rettentsen titeket vissza a borító és a fülszöveg kakofóniája. Egy igazi kosztümös történetet kaptok az anyaságról.


A példányt nagyon szépen köszönöm az Atheneum Kiadónak!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése