2018. április 1., vasárnap

Űrtitanic | Amie Kaufman & Meagan Spooner

Vannak filmek, amiket nem láttam, mégis tudom, hogy mi történik benne, mert annyira ismert a cselekménye. A híres Titanic is ide sorolható a maga maratoni terjedelmével. És mindez miért jutott az eszembe? A Lehullott csillagok alapkoncepciója egy hajótörés, aminek szerencsésebb a végkimenetele. Vagy mégsem? Amie Kaufman és Meagan Spooner majd eldönti.

Magyar megjelenés éve: 2016
Könyvmolyképző Kiadó
sci-fi, ifjúsági
három és fél csillag
Az Icarus fedélzetén ez az éjszaka is olyan, mint a többi. De hirtelen katasztrófa történik: valami kirántja a hiperűrből a hatalmas luxusűrhajót, és az a legközelebbi bolygóra zuhan. Csak Lilac LaRoux és Tarver Merendsen éli túl a katasztrófát, és úgy tűnik, hogy rajtuk kívül senki más nincs a bolygón.

Lilac az univerzum leggazdagabb emberének lánya, Tarver viszont a nincstelenségből indult. Fiatal kora ellenére már kitüntetett háborús hős, aki régen megtanulta, hogy a Lilac-féle lányok csak bajt hoznak ez ember fejére. De mivel csak egymásra számíthatnak, muszáj együttműködniük, hogy átjussanak a kísérteties vidéken, melyen túl talán segítséget remélhetnek.
És egyszer csak a körülmények dacára Lilac és Tarver ráébred, hogy furcsamód mégis volt valami haszna annak a tragédiának, ami egymáshoz sodorta őket. Mivel a hétköznapi életükben nem lehet közös jövőjük, azon kezdenek el töprengeni, hogy vajon nem lenne-e jobb örökre a bolygón maradni?
Minden megváltozik, amikor rájönnek, hogy mi a titka a lépteiket kísérő, hátborzongató suttogásnak. Lilac és Tarver talán elhagyhatja ezt a bolygót, de azt biztos, hogy már nem lesznek ugyanazok, akik korábban voltak.


Nem volt rossz, sőt, kifejezetten ígéretesnek indult, csak aztán csúszott lefelé a lejtőn. A sci-fi címke miatt több űrre számítottam, de helyette két fiatal túlélőpróbáját követtem végig. 

Mert történetünk…
Egy puccos űrpartin veszi kezdetét, ahová a puccos űrhajó dúsgazdag mecénásának lánya védőgyűrűje nélkül érkezik meg. Azonnal kiszúrják Lilacot, ami a vörös haja miatt elég könnyű. Egyedül Tarver őrmester olyan tudatlan és tökkelütött, hogy leszólítja. A megérkező barátok elrontják az amúgy is túlságosan mű hangulatot. Aztán napokig semmi, míg egyszer csak a meghibásodott az űrjármű okozta tolakodás egymás mellé sodorja őket. Közös mentőkabinba szállnak és kisebb nehézségek után ugyan, de sikerül landolniuk egy bolygón. Szerencsétlenségükre a hely lakatlan, de életre alkalmas. A hajó nemsokára követi őket, de a bolygó amolyan jéghegy. Elindulnak a roncsok keresésére és közben próbálnak nem megőrülni egymástól és a környezettől egyaránt. Végig reménykednek abban, hogy a segítség már úton van.

Tudtam, hogy meg fogják menteni őket, ez egyáltalán nem volt kérdés a számomra, arra viszont kíváncsi voltam, hogyan. Minden fejezet előtt Tarver kihallgatásának részlete található, ami éppen párhuzamban van az utána következő cselekménnyel. Bírtam az ott megjelenő énjét, mert olyan, mikor megismertem a történetünk elején. Pimasz, makacs és jó beszélőkével rendelkezik. Ebből azonban veszít a regény során. Van, amiben az előnyére változik, de ez nem tartozik azok közé. Megtanult bízni a másikban, felvállalja a származását és az érzéseit. Nekem az elején is szimpatikus volt pont az egyszerűsége miatt. A kitüntetését és a rangját a harctéren szerezte, mert neki nem adták ingyen. Frontot megjárt fiú – mert még elég fiatal -, akin jól áll az egyenruha. Nem véletlenül olvadnak el a lányok, ha ilyenben látják az urakat. Határozottan szimpatikusabb, mint társnéja.

Lilac a Laroux cégbirodalom hercegnője, apuci szeme fénye, elkényeztetett csillagvirága, aki úgy védi a körülötte lévő embereket, hogy nemtörődöm módon bánik velük. Mindezt egy nem is olyan félelmére alapozza és úgy véli, hogy ezzel jót tesz másoknak. Hát nagyon nem. Csupa csillogás és hírnév az élete, de emellett volt ám rendes gyerekkora is. Ki se nézné belőle senki sem, de ért az áramkörökhöz, és az űrhajó szereléséhet. Karaktere többet fejlődött, mint bajtársáé. Megnyílt a külvilág felé, levedlette a mesterséges világ általi szokásait. Kezdte jól érezni magát a puritán környezetben. Ahol a fák lélegeznek, az eső vizes és a távolságok csak a megtett lépésektől fogynak. Nem zavart a jelenléte, de meglettem volna nélküle. Tarver viszont már kevésbé. Mert miért is ne cuppogjon egy ilyen történet a romantikától. Sokáig húzták csók nélkül, de nem is éreztem annyira köztük a kémiát. Inkább a végzet sodorta őket egymás karjaiba, mint a tényleges érzelmek.


De hogy ne csak a karakterekkel foglalkozzak, mint a könyv, had ejtsek szót a környezetről, és az abban rejlő lehetőségekről. 
Az Icarusnak, mint hajónévnek szimbolikus jelentése van. Nejem elsőre a buszok jutottak róla az eszembe. Nem is tudom, hogy miért… Görög mitológiai figuraként a lázadás és a kíváncsiság megtestesítője. A története is párhuzamba állítható a hajóéval, bár ennek nincs akkora jelentőssége. Így is úgy is hamar megtudja az olvasó, hogy le fog zuhanni az űrjármű. Konkrétan a fülszövegben. Ezután már Tarver nevére is rákerestem, és meglepő dolgot találtam. A név tényleg előjel. Biztos támaszt nyújt Lilacnak.
A felszín mögött húzódik egy rejtély, mely első sorban látomásokban jelenik meg. Nagyobb csavarra számítottam a végén, de csak egy tál langyos levest kaptam. Olyan érzésem volt, mintha ez egy éld túl a vadont valóságshow lenne, bár lehet, hogy ez inkább Az éhezők viadala hatása volt. Arra vártam, hogy a pincébe lejutva mosolygós emberek fogadják őket, Lilac apjával az élen. Szemét dolog lett volna, de én teljesen erre számítottam. Mert nem lehet szentimentális a vége. Így is kaptunk információkat az apjáról, aztán ki tudja, hogy még mit nem árultak el. Vártam volna valami csattanót, de a levegőben hagyta a mézesmadzagot.

Kinek is ajánlom?
Ha a vörös haj a fétised.
Ha kíváncsi vagy egy túlélőpróbára játékmesterek nélkül.
Ha látványos karakterfejlődésre vágysz.
Ha tetszett a Végtelen ég alatt

!Viszont NEM ajánlom, ha űrkaladot keresel.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése