2018. március 10., szombat

Mindig JÓT várj! | Soman Chainani

A kedves mesék jól végződnek. Az ijesztőknek meg sosem vártam ki a végét. A félelemhez egyszerre rossz érzést párosítok. De mi van akkor, ha létezik egyensúly? Soman Chainani nyakon ragadta az elképzeléseimet, kikloffolta, bepanírozta, majd kisütötte. A Jótett helyébe pontot tett egy történet VÉGÉre, de nyitva hagyta a kaput egy olyan helyre, ahova szívesen látogatnék vissza.

Magyar megjelenés éve: 2017
Twister Media
mesefeldolgozás, ifjúsági
négy és fél csillag
Sophie és Agatha a múlttal és a jelennel egyszerre csatázik azért, hogy történetüknek tökéletes vége lehessen.
Az egykori legjobb barátnők – most ellenségek – azt hitték, történetük véget ért, amikor útjaik szétváltak. Agatha visszakerült Gavaldon városába Tedrosszal, míg Sophie az iskolában maradt a szép fiatalemberrel, aki egykor az Iskolamester volt.
Ám ahogy berendezkednek új életükben, történetük elkezdi újraírni magát… és nem csak az ő történetük. A két lány távol van egymástól, közben a Gonosz átvette az uralmat, és a múlt galádjai erős bosszúvággyal élednek fel. Nemcsak második esélyt akarnak meséiknek, hanem át akarják formálni a Jó és Rossz régi világát egy olyan új uralommá, amelynek királynője Sophie. A Gonosz halálos hatalomátvételének útjában csak Agatha és Tedros áll, akik azt akarják, hogy végre tényleg boldogan éljenek, míg meg nem halnak.

Hosszabb volt, mint az előző két kötet, amitől egy kicsit vontatottan olvastam. Az események sorra történnek, de a lapok mintha nem akartak volna elfogyni. Magam sem tudnám megmondani, hol rövidítettem volna rajta, mert minden eddigi és új kérdést megválaszolt. Talán az elején, míg még nem volt olyan forró a helyzet, vagy a Gazgatós jelenetek számának csökkentésével. Mindenképpen fel kell készülni, hogy nem könnyű falat, de megéri. 

Történetünk szerint...
Agatha elnyerte a hercegét, és ezzel meséjének befejezését, ami sokkal inkább konfliktussal teli, mint boldog. A csók hatására visszakerültek Gavaldonba, ahol bujkálni kényszerülnek. A lányokon általános körözés van érvényben, megtalálásukkor azonnali máglyahalálra ítéltetnek. Az összezártság nem tesz jót Agatha és Tedros kapcsolatának, mert állandóan veszekednek. Nem is érti Agatha, hogy választhatta pont őt hercegnőjének.
Evvel párhuzamosan az Iskolába új korszak kezdődött. A hercegek vs. hercegnők felállást az egyesült Gonoszok Iskolája váltja fel. Minden Végestelen és Végességes kénytelen fekete gúnyát ölteni és galádképző órán részt venni. Az intézmény fejeként a megfiatalodott Gazgató szerelemmel csábítja Sophiet, aki nem tudja, hogyan is döntsön. Cserbenhagyták, elvették tőle a boldogságot és magára maradt. Kétségbeesetten kapaszkodik a gyűlöletbe, mint reménysugárba, és egyre jobban elmerül az általa oly nagyon megvetett gonoszban.
A felborult rend az egész világukra kihat. A nap haldoklik, a növények elszáradnak, Gavaldon is egyre védtelenebb. Sorra halnak meg a nagy mesehősök, mert zombiként visszatérnek az ellenségiek és lemészárolják őket. Agatha nagy feladatot vesz a nyakába, de nem tudja eldönteni, hogy királynő vagy barátnő legyen inkább. Mindig a jót tartja szem előtt, amivel a harmónia is visszaállítható?


Általánosan elismert igazság, hogy minden jó, ha a vége jó, de ez csak nézőpont kérdése. A leggyőzött galádoknak semmiképpen sem az. Nem tudnak mit tenni, ez a sorsuk. Ám mi van, ha a gonosz mostoha visszatérne, és lemészárolná Hófehérkét a hét törpével együtt, vagy Babszem Jankót kettétörné az óriása. Brutális, nem mesekönyvbe való, viszont éppen ettől volt jó a könyv. Nem ragad le a kereteknél, hanem kiszélesíti azt, ebben a részben egyenesen a feje tetejére állítja azt. Hátborzongató volt a hét törpe véres cipőjét látni, nem beszélve a portyázó zombihordáról. A mészárlástól egyedül a Tizenhármak szövetsége menekül meg. Ők azok az elhízott, szenilis és pletykás mesehősök, akik megmenthetik a világot. Kötve hiszem. Illúzióromboló volt látni őket meséjük befejezte után. A cukormázon túl is van élet, akármennyire hihetetlen. Hampipő zsémbes, Jancsit és Juliskát kerekesszékben tuládozzák és Pán Péter se az a karcsú örökifjú. Ettől viszont emberibbek lettek, leemeltettek a piedesztálról. Pipő története megérintett.

Miért van az, hogy a név egyben történetet is ad, amiben hihetünk?

A regény nagyrészt a régi és az új ellentétén alapul, de emellett a generációk közti feszültséget is bemutatja, ami még inkább tetszett. Eddig is Sophie és Agatha mindent elsöprő barátsága állt a középpontba, de ez ismételten egy új szintre lépett. Éretten állnak a problémák elé, már amennyire tizenhat évesen ezt lehet. Körbejárják a „lehet-e egyedül is boldog az ember, vagy csak akkor, ha megtalálja a szerelmét” témakört. Jól esett ez az eszmefuttatás, mert számomra is aktuális a kérdés. Bár nem ment minden zökkenőmentesen, de épp ettől volt életszagú a regény. Összevesznek, kibékülnek - minden egyes stádiumban meg tudtam érteni az indítékaikat. Legyenek azonban akármennyire is rosszban, a végén egymásra találnak. Ez a sorsuk.


Megoldódtak a családi rejtélyek, holott abszolút nem számítottam erre, Örömmel vettem, hogy nem csak Tedros herceget rakták rendbe, hanem a lányoka is. És te jó ég… Az a csavar a végén. Be kell valljam, hogy erre abszolút nem gondoltam.
A rosszak is szimpatikusnak tűntek fel, mármint ami az egyensúlyra törekvőket illeti. A Gazgató továbbra is egy álnok és manipulatív kígyó, aki csak magával törődik. Hiába ostromolja „szerelemmel” Sophiet, nem hittem el neki. Még szegény Hort is romantikusabb, mint az a jégcsap. Megemlíteném még Lady Lessót, a rosszak dékánját, aki ahhoz képest, hogy melyik intézményt vezette, több jóság szorult belé, mint néhány magát végestelennek tartóba. Felülről figyeli az eseményeket. Mindent megtesz a diákjaiért és a barátnőjéért.
A jó oldalon Merlin okozott meglepetéseket számomra. Gandalf-szerű kiállásával kalauzolja Agiet és Teddiet. Bölcs meglátásai vannak, de azért ő sem mindenható.

 ...az aggodalom nem oldja meg a problémákat.
Csak rákényszerít, hogy megoldd.

Szerettem a trilógiát, nagyon is. Tudom, hogy folytatás is készült már hozzá, amihez azonban egy kicsit félve állok, habár Chainani három könyvön át tartotta a színvonalat. Csak ne eredjen meg legközelebb annyira a tolla.

Hogy kinek ajánlom?
Ha úgy gondolod, hogy már kinőted a meséket. Csak úgy megsúgom, hogy azt sosem lehet.
Ha már azt hiszed, hogy nem mondhat újat egy mesefeldolgozás.

Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget a Twister Mediának!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése