2019. augusztus 24., szombat

Hogyan találd meg önmagad | Kimberley Freeman


Szóval hol is kezdjem. Talán a találkozásunk történetével. Az jó bevezető lesz, hiszen minden ott kezdődött. Egy döntés, amelyet futtában hoztam meg. Már jó ideje nem néztem meg a leveleimet, főleg nem a kiadóktól jövőt. Minek, hisz úgyis lefoglal az egyetem. Ezer meg egy más dolgom van, nem hogy olvassak. Vagyis nem olyat, amit puszta szórakozásból tennék. De egy nap – nem is emlékszem, talán a nosztalgiától vezérelve – úgy határoztam, megnyitom mégis azt az elfeledett fület. Rendet rakok, gondoltam, nem árthat. A régiek között válogatva láttam, hogy nem maradtam le sok mindenről. Viszont nem szerettem volna egybe kitörölni az egészet. És aztán – már az újaknál nézelődve – rábukkantam Kimberley Freeman Csillagok az óceán felett című regényére. Nem is tudom, mi fogott meg benne először, a borítója vagy a fülszövege, melyek ugyan – véleményem szerint – nem illenek egymáshoz, mégis elérték azt, hogy kézbe vegyem. És milyen helyesen is tettem, hisz egy csodálatos utazással lettem volna szegényebb, vagyis inkább két egybefonódóval, anya és lánya életével.


Magyar megjelenés éve: 2019
Atheneum Kiadó
női sors, romantikus
négy csillag
1874-ben a vadóc és akaratos Agnes Resolute végleg elhagyja az észak-angliai lelencházat, ahol felnőtt. Távozása előtt tudja meg: édesanyja apró emléktárgyat, egy egyszarvú képét ábrázoló gombot hagyott hátra neki. Agnes abban a tudatban élt, hogy az anyja nem tudta eltartani, és ezért került lelencházba, csakhogy felismeri a gombot: a fenséges és gyönyörű Genevieve Breckby, egy helybeli nemesi család lányának kabátkájáról való. Agnes ugyan csak egyszer látta őt, de soha nem tudta elfelejteni. Kideríti, hogy Genevieve Londonban van. Agnes követi, és London nyomornegyedében tengődik, amíg megtudja, hogy Genevieve továbbutazott Párizsba. Agnes követi édesanyját, de egyre több mindenben kell csalódnia, mire végül Melbourne-ben rátalál Genevieve-re. De képes-e a nő olyan anya lenni, amilyennek Agnes szeretné?

~~~

Kezdetben nemigen értettem meg a történet logikáját. A változó szemszögek, különböző idősíkon történő cselekmények kusza egyvelege viszont a végére megvilágosodott minden. A jelenben játszódó cselekményszálat ugyan nem éreztem a jogosnak, a végén sem. Egyszerűen számomra felesleges volt a történész professzorasszony és főleg lánya életének ismerete. Annyit nem adott hozzá magához a fő történethez sem. Értem én, hogy keresik a levéltöredékeket, de azoknak tálalása másképp is megoldható lett volna. Így a történetük idegennek tűnt. Külön könyvben lett volna a helye.
A negatívum után – melyből nálam csak ez szúrt szemet – következzenek azok a részek, amelyek megfogtak, és előre vittek az úton. Először is maga a történet, hisz aszerint…

Agnes egy lelencházban töltötte élete első tizenkilenc évét, mikoris onnan kiszabadulva anyja keresésére indul. Iránymutatásként egy gomb, egy elszólás és egy találkozás szolgál, ami nem hagyja nyugodni. Az összes pénzét ebbe fekteti, és bejárja a világot, miközben egyre inkább megismeri a külvilágot és annak kemény valóságát. Elszegődik szobalánynak, dolgozik bordélyban, teaültetvényen és hajón. Folyamatosan követi édesanyja nyomát, mely végül egy nem várt helyre vezeti.
Moineau már házasulandó korban van, a család által kiszemelt úr azonban nem nyeri el a tetszését. Szerelemből akar férjhez menni, ez azonban az ő helyzetében nem megengedett. Elmenekül az éppen gyászoló nagynénjéhez, megszabadulván az otthoni nyomás alól, és megismerkedik a helyi templomot felújító áccsal. Megtapasztalja, hogy mi lenne ha…

Akik visszamennek a megtett úton, csapdába esnek, és egész életükre ott ragadnak.

E két párhuzamos történet pont ott egészíti ki egymást, ahol kell. Agnest az elején makacsnak és önfejűnek gondoltam. Bevallom, inkább Moineau története vitt előre, hisz azt izgalmasabbnak találtam. És romantikusabbnak. Agnes csak kutatott, utazott és ott hibázott, ahol tudott. A szerencse társául szegődött, hiszen e nélkül szemernyi esélye sem lett volna. Nemhogy Ausztráliába nem jutott volna el, de még Párizzsal is meggyűlt volna a baja. Viszont fejlődöt a regény alatt, a kis árvaházi varrólánykából kész kalandornő lett.
Moineut csak a titokzatosság kedvéért nevezik így, a könyv csak a végén árulja el, hogy valójában kiről is van szó. Nekem már körülbelül a könyv harmadánál sikerült valamit sejtenem a kilétéről, és ahogy haladt előre a cselekmény, egyre inkább megbizonyosodtam benne. Nagyon sajnáltam a lányzót, hiszen tudtam, mi lesz a sorsa. Pedig ő csak szeretni akart és szeretve lenni. Nem kért mást, senkinek a viszonzatlan csodálatára nem vágyott. Végtelenül naiv és szerethető karakter, nálam ő vitte az egyik vállán a regényt.

Forrás: Pinterest
Aztán ahogy haladtunk előre az időben egyre több szereplőt ismerhettünk meg, kik ugyan csak epizódszerűen bukkantak fel, mégis akadt közöttük említésre méltó. Például Julius, az édesanyja nevelt fia, akinek gálánssága miatt nekem is csorgott a nyálam. És nem csak plátói kép volt ez, hanem hús-vér, problémákkal küzdő és tenni akaró ember. Mellékesen megjegyezve csodaszép ruhákba öltöztette Agnest. Ott van még Tempie, a kicsit molett, könyvmoly és anyja által folyamatosan gúnyolt kisasszony, aki Agnes szobatársa lesz. Nem unatkoznak ők sosem, hanem a hajó fedélzetén elbújva olvasnak és álmodoznak. De leginkább Jack, a szakácsnő stílusa ragadott meg. A konvencióktól szabadulni vágyó hölgy férfigúnyát öltve egy hajón szolgál, és az évszázadot meghazudtoló magabiztossággal csinálja mindezt. Róla egy külön regény is elolvasnék, mert biztos sok kalandot élt már át, aminek mi csak töredékét ismerjük. Végül még pár szót ejtek Marianneről és Genevieveről, akiket kihagyni kár, viszont sokat elárulni sem szeretnék. Utóbbi már a kezdetek óta nem volt a szívem csücske, az út alatt kiderült részletek se kedveztek neki. Előbbi pedig folyton kedvtelen, szorongó és gyenge idegzetű, törékenysége mellett mégis őt kedveltem.

A fordulatokról nem ejtek szót, viszont volt mi meglepett, de volt, amit sejtettem. Az élmény viszont meghagyom nektek. Megérdemelitek. Zárásként csak annyit fűznék hozzá, hogy ha útkeresésről szeretnétek olvasni ez a ti regényetek. Ne rettentsen titeket vissza a borító és a fülszöveg kakofóniája. Egy igazi kosztümös történetet kaptok az anyaságról.


A példányt nagyon szépen köszönöm az Atheneum Kiadónak!

2019. augusztus 18., vasárnap

Befűtöttek Angliában | Sarah MacLean


Minden korosztálynak megvannak a maga férfiideáljai, ami nagyrészt az első olvasmányélményekhez vezethető vissza. Nekem Mr. Darcy volt az első, és azóta is töretlenül a kedvencem, holott egy első ránézésre gőgös és beképzelt alak. Ezért, na meg az jelenlegi (olvasás időpontja) helyzetem miatt tetszett annyira Sarah McLean Tizenegy botrány egy herceg meghódításához című regénye, mely ugyan kevesebb testiséget tartalmaz, mint a sorozat hírhedt első része, de nekem pont ezért nyert meg magának. Mert nem minden szól arról.

Magyar megjelenés éve: 2016
Könyvmolyképző Kiadó
felnőtt, romantikus
négy és fél csillag
Egy botrány beláthatatlan következményekkel járhat…
Juliana Fiori éltető eleme a szenvedély.
Vakmerő, lobbanékony és csak úgy vonzza a bajt; ő aztán tényleg nem egy affektáló angolkisasszony. Esze ágában sincs megfelelni a társadalmi elvárásoknak: ami a szívén, az a száján, és ráadásul figyelemre méltó pontossággal céloz, amikor behúz valakinek. Botrányos természete miatt kedvelt témája London fő pletykafészkeinek, és pontosan az a fajta nő, akit a jó hírnevét féltve őrző Simon Pearson, Leighton hercege a lehető legtávolabb szeretne tudni magától.
A férfi jól rendezett életébe legkevésbé a botrány hiányzik. Gúnynevén a Hencegő herceg szinte csak azzal van elfoglalva, hogy rangjához méltón feddhetetlen maradjon és a titkai ne kerüljenek nyilvánosságra. Ám amikor egy késő este felfedezi a kocsijában rejtőzködő Julianát, akkor minden, számára kedves dolgot kockára téve megfogadja, hogy leckét ad jólneveltségből a zabolátlan szépségnek.
Julianának azonban más tervei vannak: csak két hetet akar, hogy bebizonyítsa, még egy rendíthetetlen nyugalmú herceg is a mindent elsöprő szenvedély rabjává válhat.

A szenvedély és a szerelem kéz a kézben jár. Az egyik sincs meg a másik nélkül, hiába bizonygatja ezt bárki is. Nélkülük az élet is sivár, mert egy részéből marad ki az ember.

Történetünk…
a hírhedt Raltson márki váratlanul felbukkant húga körül forog, aki olaszságát teljesen megőrizve botránkoztatja meg az angol társadalmat. Leighton herceggel ismeretlenül sodorja össze a sors, de a férfi szigorú neveltetésének köszönhetően a hölgyemény származását kiderítve megszakított minden kapcsolatot. Juliana viszont nem adja fel ilyen könnyen. Fejébe veszi, hogy áttöri a nemesi jégpáncélt. Botrányokba keveredik, melyekkel közelebb hozzák őket egymáshoz Simonnal. Ártatlan fogadásuk egyre jobban feltüzeli őket, és már szemmel látható, hogy ebből nem jönnek ki sértetlenül.

2019. augusztus 10., szombat

Szívtelen dög, ki nem érdemel... | Marissa Meyer


Megérdemelte – ez a gondolat futott át a fejemen, mikor becsuktam könnyes szemekkel Marissa Meyer Heartless – Szívtelen című könyvét. Gyerekként se voltam oda az Alice Csodaországban Disney feldolgozásától, de ez a történet még inkább visszataszítóbbá varázsolt EGY bizonyos személyt. Nem a történetet, nem a világot, mert végigolvastam az egész könyvet, sőt nem is olyan régen még az eredeti műveket is elolvastam, hanem csak EGY embert.

Magyar kiadás éve: 2018
Könyvmolyképző Kiadó
ifjúsági, fantasy
három és fél csillag
Bár Catherine az egyik legkelendőbb fiatal hölgy Csodaországban, és a házasodni kívánó Szív Király kedvence, őt mégis egyebek foglalkoztatják. Ínycsiklandozó süteményeket süt, és a leghőbb vágya az, hogy pékséget nyisson a legjobb barátnőjével. Az édesanyja szerint ilyen gondolatok azonban nem méltók egy olyan fiatal lányhoz, aki akár királynő is lehetne.
Cath megismerkedik Jesttel, a jóképű és titokzatos udvari bolonddal. Életében először valódi vonzalmat érez valaki iránt. Kockáztatva, hogy vérig sértik a Királyt és éktelen haragra gerjesztik Cath szüleit, a két fiatal titkos, viharos kapcsolatba bonyolódik. Cath a saját szerencséjének kovácsa akar lenni, és a saját feltételei alapján akar szerelembe esni. Ám a sorsnak más tervei vannak e varázslatos, őrült és szörnyetegekkel teli vidéken…

Végigmorogtam az egész olvasást. Fogtam a fejemet, hogy nem hozhat EGY ember ennyi elhibázott döntést. És mégis, és ez annyira kikészített. Mert szeretni akartam a könyvet, szeretni akartam a szereplőit, és voltak, akiket szerettem, de az az EGY mindent elrontott. Fejemhez vághatnátok, hogy de Réka, ezt tudhattad volna előre. Igen, viszont reménykedni mindig szabad.

2019. július 14., vasárnap

Csak egy kalózkaland, vagy nem teljesen? | Tricia Levenseller


A Karib tenger kalózaival kezdődött a kalózmániám. Nem is annyira a filmek megjelenési idejében, hisz akkor még elborzasztott a szemgolyóból kiálló szem. Nem tehetek róla, ez maradt meg belőle. Aztán öt éve az akkori tánctanárom csinált a zenéjére egy koreográfiát, és annyira megszerettem, hogy utána folyamatosan azt hallgattam. És ez a hatás kitart a mai napig, mert ha meglátok egy kalózos könyvet, akkor azt el akarom olvasni. 
Tricia Levenseller A kalózkirály lánya című regénye szerencséjére „friss” megjelenés – bár manapság már nem érzem annyira az idő múlását, mert sajnos ez a korral jár –, így azonnal le is csaptam rá. Pozitívan csalódtam benne, mert a borító sokkal gyerekesebb, mint amennyire a könyv az. No meg az első pár fejezet utáni vontatottság is hamar eltűnt. Szóval irány a tenger!

Magyar megjelenés éve: 2018
Könyvmolyképző Kiadó
kaland, ifjúsági
négy csillag
A tizenhét éves Alosa kapitány titkos küldetésre indul, hogy megszerezze a legendás kincshez vezető ősi térképet. Szándékosan elfogatja magát az ellenséggel, ugyanis át akarja kutatni a hajójukat. Alosa könnyedén kifogna a könyörtelen kalózlegénységen, ha nem állna az útjába a fiú, aki elfogta – a meglepően agyafúrtnak bizonyuló és aljas mód jóképű elsőtiszt, Riden. Persze nincs mitől tartani, ugyanis Alosának van néhány trükk a tarsolyában, és egyetlen magányos kalózhajó nem állhat a kalózkirály lányának útjába.

~~~

Elfoglalt időszakomban nyitottam ki, így nemigazán haladtam vele, pedig milyen jó lett volna extra sebességgel végigmenni a cselekmény hullámvasútján. Hisz kinyitva egyszerre hasba lök és leteper a földre. 
Bár az olvasójára vigyáz, a szereplőkre nem. Itt nem csak az erekben folyt vér. Szerettem a pörgős nyitányát, a főhősnő szerepét ebben a forgatagban, mert akkor még nemigen tudtam a nevét. De hát úgyis a kinézet alapján ismerem meg az embereket. Már ott egy erős vezéregyéniségnek ismertem meg, aki nem félt attól, hogy hulljanak a fejek. Egyáltalán nem lányos, hisz az apja, a hírhedt kalózkirály nevelte és képezte ki. Annyira vicces volt, hogy a férfiak viszont mindig bedőltek a látszat csapdájának és emiatt Alosa is bosszankodott. Meg azon is, hogy vissza kell fognia magát, nehogy lebukjon. 

2019. július 7., vasárnap

Így edzd az angolod | Cressida Cowell - Olvassunk "in English"


Az Így neveld a sárkányodat filmváltozata az egyik kedvencem. Mindig meg tud hatni, de emellett vicces és szórakoztató. Épp ezért szerettem volna megnézni, hogy az eredeti, Cressida Cowell által írt könyvek mennyiben másak, mert hogy azok, abban teljes mértékig biztos voltam. Eleve a sorozat hossza miatt. Végtelen...

2019. július 6., szombat

Há’ téged meg honnan a ménküből szalajtottak? | Böszörményi Gyula


Még friss itten az élmény, ezért is gondolá szerény személyem, hogy erről biza írni kellek. Azért már van egy ájerja, de mindez, kérem szépen, azért történt, mert el akartam volt nyújtani azt a csudálatos utazást, amellet ez a firkálmány ád az kinyitójának. Éspediglen ismét elrabult a századfordulós székesfőváros. A hék még nem tanálták meg a bekajt, de a gyanú Böszörményi Gyula (1964-) író, újságíró, ismeretes táltos és még nem bizonyított időutazó személyére terelődött. Csak kapják el a krautban lévő pasasért oszt neki Szer’usz világ.

Magyar megjelenés éve: 2019
Könyvmolyképző Kiadó
krimi, ifjúsági
négy és fél csillag
1901. márciusa. Ambrózy Richárd bárót meglőtték. A Rókus kórház magánkórtermében élet és halál közt lebegő hírneves budapesti magánzó detektív mellett fiatal hitvese, Hangay Mili őrködik egészen addig, míg egy nap rá nem ront a rendőrség, hogy gyilkosság vádjával letartóztassa.
Ambrózy báró tehát „dögrováson”, a neje vizsgálati fogságban van, így látszólag senki sincs, aki a fiatal házaspárra zúduló, rémálomhoz hasonlatos cselszövés háttere után kutakodjék. Senki, csupán a kis Mück Mári, a cserfes tabáni zsebtolvajlányból lett „társaskodónő” és cseppet sem „komor” komorna, aki a maga szélütött módján kezd a nyomozásba, melynek során magával a véres kezű Pesztonkával, a századforduló Budapestjének legrettegettebb bűnözőjével találja szemben magát.

Módfelett szórakoztató kis regény, és bár elmarad az utóbbi kötetek hosszától és bonyolultságától, mégis örömmel olvastam minden sorát. Búfelejtésnek is tökéletes, hisz a nagy történetszál lezárta után is voltak még bűnügyek Budapesten, így bőven maradt hozzá alapanyag.

Ezek után viszont csak óvatosan kéretik olvasni, mert erősen tartalmaz az előző kötetekre vonatkozó fordulatokat! Én szóltam.