2016. december 27., kedd

Miért éppen trilógia? | Lilian H. AgiVega

Sokszor szokott foglalkoztatni a kérdés, hogy vajon miért íródik ennyi sorozat. Van ahol a világ indokolja a bővebb kidolgozást, vagy maga a cselekmény ciklikussága ad rá okot. Viszont vannak olyan helyzetek is, mikor maga az író képtelen elengedni őket, és ahelyett, hogy megállt volna egy kerek történetnél, rittyentett mellé meg egyet vagy ebben az esetben kettőt. Hartman Ágnes Második Atlantisz című könyve ugyanis nem indokolta a folytatást, viszont akár akartuk, akár nem, megírta. Már Az elveszett tündérfaluhoz is szkeptikusan álltam neki, A Bermudák királynőjének meg főleg. Lehet egy csontot harmadszor is megrágni?

Első megjelenés éve: 2012
Aba Könyvkiadó
fantasy, görög mitológia
három és fél csillag

A ​​Második Atlantisz trilógia harmadik kötetében a Bermuda-háromszögbe hatalmas varázserejű, de gonosz királynője Atlantisz népének ellensége. A királynő, aki maga is Atlantiszból származik, évezredek óta ejti fogságba a mélytengeri birodalma felett elhaladó hajók utasait, hogy velük egészítse ki elöregedő alattvalói sorát, s most nagyobb halra veti ki a hálóját, mint valaha: Atlantisz királyát, Azaészt szemeli ki áldozatául. 
A Bermuda-háromszög mindenkinek meglepetéseket tartogat,  a víz alatti városban egymást követik a rejtélyes események, melyekre sem a tudomány, sem a mágia nem talál magyarázatot. Az eluralkodó káosz közepette féltve őrzött titkok és félreértelmezett jóslatok kerülnek a felszínre, de vajon a megoldást vagy a pusztulást hozzák el?

Igen, és még nem is jött ki belőle olyan rosszul. Mert tény, hogy megállta volna enélkül is a helyét, de kellően elszórakoztam rajta.

~~~ 
Történetünk szerint...
Azaészt és barátait rejtélyes telefonhívások zaklatják. Az óceán mélyén ugyanis nem csak Atlantisz élte túl az idő múlását. A kislányként száműzött Árkádiának, a Bermuda háromszög zsarnok uralkodójának, Atlantisz hercegére fáj a foga. Jogos örökségét szeretné visszakapni, ehhez elrabolja és szerelemvarázslattal kényszeríti, hogy belemenjen a közös gyerekbe. No de a tündéreket sem kell félteni, mert lehettek akármilyen háborús viszonyban anno az atlantisziakkal, most az első hívó szóra felmentősereget verbuválnak és a segítségükre sietnek. Írországban és a Pilisben sem minden fenékig tejfel ám. Nagy kaland vár rájuk, utoljára!

Eseménydús csemegézgetésként írható le, mely kellő elégtételt szolgál. Rendesen feladta magának a leckét a rengeteg karakter párhuzamos mozgatásával és építésével. Ezért is esett meg az, hogy szeretett Aengusömre kevés figyelem hárult, viszont ha feltűnt, akkor bevetette magát és megnevettetett.
Stacionárius cselekménnyel rendelkezik, nem mozog előre, ha mégis megteszi, akkor a következő pillanatban kettőt lép hátra. A szereplőkre helyezi a hangsúlyt, próbálja mindegyiküknek megadni, ami jár nekik és meg is érdemlik. Fejlődnek, komolyodnak, érettebbé válnak, ami a felnőtteknél nem egy rossz dolog. Bár helyenként érzetem, hogy megragadtak a fiatalságukban. A felelőtlen döntéseiknél pedig csak fogtam a fejemet.

Árkádia
- Polaroida -
Árkádia gyerekkori traumájára alapoz a történet. A sértett hercegnő igyekszik bosszút állni a körülötte lévőkön. Rajtuk éli ki minden dühét, ami egy buta jóslat miatt tombol benne. Atlantiszi hercegnőként ugyanis nem szabadna varázserő birtokosának lennie, ehhez még hozzájárul különleges vörös haja is, amelynek birtokosa egy jóslat szerint tönkre tehet egy virágzó birodalmat. Szülei nagy félelemben egy távoli kitelepülésükre száműzik, de a lányka annál nagyobb túlélő, mintsem hogy feladja a küzdelmet. Csak a végén tudtam megsajnálni, de akkor már minden késő. Fiatalító varázslattal tartotta maga mellett az embereket. Ez azonban természetellenes dolgokhoz vezetett, mint például a tizenéves Marynél, aki 200 évesen is gyerekként van kezelve. Furcsa lehet így élni, meg is szántam rendesen.
Azaész felelősségteljes királyként kötötte fel a nadrágját, bár színészként van mit tanulnia. Sajátja elé helyezte országa boldogságát. Próbált mindent megtenni az ellen, hogy egy idegbeteg fúria kezébe kerüljön a hatalom.
Örültem, hogy mind Patrik, mind Richárd megkapta a jogos jussát, mellékszereplőként is ugyanolyan fontos volt a boldogságuk, mint Elelé. Patrikot végre befogadták a tündérek, és személyes boldogsága is bimbózni kezd. Richárd pedig hős lett. Rinyagép mivoltából kitörve igazi barátokra lelt Azaészben és Spiroban. Mint egy nagy család.

Összességében
Pozitív hatást gyakorolt rám, nem bántam, hogy elolvastam annak ellenére, hogy cselekményszegény volt. Eléggé érdekeltek a karakterek ahhoz, hogy élvezni tudjam. Bár a hossza egy kritikus pont lett nálam. Lehetett volna kevésbé húzni, mint a rétestésztát, de így legalább passzol a többihez.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése