2017. január 14., szombat

Potterék családi drámája | J. K. Rowling, John Tiffany & Jack Thorne

Először csak kósza hírek rebbentek fel. Tényleg lehetséges lenne, hogy Rowling asszony újra tollat ragadjon, és elmélyüljön a varázsvilágban? Aztán jött a hír, hogy dráma lesz. Amit természetesen csak egy limitalt létszám láthat. A világ varázslópalántáinak egyszerre csillant fel a szeme és párásodott el a tekintete. Létezik egy nyolcadik történet, de nem lesz lehetőség arra, hogy megnézzék. Zajlottak a próbák, haladtak az előkészületek, és akkor váratlanul jött a hír. Érkezik a nyolcadik Harry Potter könyv! Senki nem mondta azt, hogy regény lesz. Nekem így is hót mindegy volt a formátum, az a lényeg, hogy jön. Jött. Látott. És...?


Magyar megjelenés éve: 2016
Animus Kiadó
ifjúsági, fantasy
négy csillag
Tizenkilenc ​​évvel a roxforti csata után
Harry Potter élete sosem volt könnyű – és most sem az, amikor a Mágiaügyi Minisztérium túlhajszolt dolgozójaként, férjként és három iskoláskorú gyermek apjaként kell helytállnia. Miközben Harry a múlttal viaskodik, kisebbik fiának, Albusnak is meg kell küzdenie a reá nehezedő családi örökséggel. A múlt és a jelen vészjósló összeolvadása azzal a ténnyel szembesíti apát és fiát, hogy a sötétség néha egészen váratlan helyekről támad.

Kapcsolatom a Harry Potter sorozattal hirtelen fellángolásból kezdődött, mert kiskoromban taszítottam a történetet. Túl félelmetesnek gondoltam, és köszönöm szépen, én elvoltam a Gergő könyvekkel. Aztán egy nyári este megnéztem Az azkabani foglyot, és azonnal el akartam olvasni az összeset. Ez egész rövid idő alatt meg is történt, és nagyon megszerettem a sorozatot.
Én az örömmel tapsikolók táborába tartoztam, mikor megjelent Az elátkozott gyermek. Azóta is próbáltam mindennemű információt elkerülni, hogy ne rontsam el az olvasmányélményt. Mert azért valljuk be, egy drámának kevesebb a cselekménye, mint egy ugyanilyen oldalszámú regénynek.

Vegyes érzések uralkodtak rajtam az elején. Mert egy HP könyvről beszélünk, de ez azért mégis más. A szokásos melegség hiányzott a lapokról, mert a szomorkás Albus Perselus Potter szemen keresztül nézzük a világot. Azt, amit már olyan jól ismerünk. Nem egyszer próbáltam magam is bizonyítgatni szegény fiúnak, hogy ne egy egyszemélyes tragédiaként élje meg a Roxfortot, de nem hallott meg a könyvön keresztül. Ezért kedveltem jobban az elején Roset és Scorpiust. Ők inkább tartoznak az élők világába, mint mufurc királyfi. Próbál kitörni apja árnyékából, de Mardekárosként ez még nehezebb. Mert igen, beigazolódott a még a hetedik rész epilógusában érzett félelme. Bizonyítani akar neki, de ahogy egyre telnek az évek, egyre inkább elzárkózik Harry elől. Azért a híres Potter rovásán is van elég, ugyanis pocsék szülő. Nem foglalkozik eleget a gyerekeivel. De hogy lehetne jó apa, ha nincs neki ebben példaképe. A múltban ragadt, nem volt képes még lélekben feldolgozni a tizenkilenc évvel ezelőtti eseményeket.

Albus és Scorpius
Forrás
Apja és fia nem különböznek annyira, mint az elsőre tűnik, csak Albusnak nem pozitív kedéllyel megáldott jóbarátok mellé sikerült csapódnia. Első roxforti vonatútján Scorpius Malfoyjal kerül egy fülkébe, és innentől megpecsételődik a sorsuk. Malfoy létére olyan kis aranyos. Tudálékos kölyök, akit jobban megkedveltem. Nincs benne a kinézetén kívül az apja modorából. Próbál vicces lenni, bár néha ezt kicsit esetlenül csinálja. Csak egy kis motiváltság kéne neki, és máris minden jobban menne neki.
Összeállt a nagy csapat Dracoval kiegészülve, ami elégtételt jelentetett nem rajongóinak. Te jó ég, hogy mennyi olyan jelenet volt, ami a rajongók vágyainak kielégítését szolgálta. Erről többet nemigen szeretnék elárulni, de a nosztlgia-vonat rendesen beindul. Az ismerős arcok, helyszínek mellé kerülő régi-új problémák mögött valamiért megint gyerekek állnak, akikben túlteng az igazságérzet. Meglepődtem a bonyodalmon, egy igazi időutazáson vehetünk részt.

Nekem talán azért jöhetett át jobban a drámaisága, mert képtelen vagyok színdarabot csendben olvasni. Megszólaltatva pedig a fejemben lévő képek is élőbbek voltak,

~~~

Pár kedvcsináló idézet, ha esetleg haboznál az olvasással. Hidd el, megéri!

"ROSE: Azt beszélik, Albus, hogy ő Voldemort fia.
Szörnyen kínos csönd.
Biztos hülyeség, mert… neked van orrod."

"ALBUS: Apám a bizonyíték rá, hogy nem csak felnőttek képesek megváltoztatni a varázsvilágot."

"ALBUS/RON: Zavar, hogy Scorpius bonyolult érzelmi problémákat boncolgat? Vidd el egy könyvtárba!"

"DELPHI/HERMIONE: Mit csináltál?
SCORPIUS/HARRY: Semmit. Kinyitottam egy könyvet. Eddigi tapasztalataim alapján ez nem különösebben veszélyes dolog."

"DELPHI: Albusnak szüksége van rád. És ez csodálatos dolog, Scorpius.
SCORPIUS: Minek kellek neki?
DELPHI: Hát ez az. Pont ez az érdekes a barátságban. Nem tudod, miért, minek, de tudod, hogy kellesz."

"SCORPIUS: […] Mi lett belőlünk, apa?
DRACO: Nem lett belőlünk semmi – vagyunk, akik vagyunk.
SCORPIUS: Malfoyék. A család, akik mindig tesznek róla, hogy nyomasztóbb hely legyen a világ."

"DUMBLEDORE: Harry, ebben a zavaros, érzelmekkel teli világban nem létezik tökéletes megoldás. A tökéletességig nem érhet fel az ember, és nem érhet fel a mágia sem. A boldogság ragyogó perceiben mindig ott van az a csepp méreg, az hogy tudjuk: vissza fog térni a fájdalom. Légy őszinte azokkal, akiket szeretsz, mutasd meg a fájdalmad. Szenvedni épp annyira emberi dolog, mint levegőt venni."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése