2019. augusztus 10., szombat

Szívtelen dög, ki nem érdemel... | Marissa Meyer


Megérdemelte – ez a gondolat futott át a fejemen, mikor becsuktam könnyes szemekkel Marissa Meyer Heartless – Szívtelen című könyvét. Gyerekként se voltam oda az Alice Csodaországban Disney feldolgozásától, de ez a történet még inkább visszataszítóbbá varázsolt EGY bizonyos személyt. Nem a történetet, nem a világot, mert végigolvastam az egész könyvet, sőt nem is olyan régen még az eredeti műveket is elolvastam, hanem csak EGY embert.

Magyar kiadás éve: 2018
Könyvmolyképző Kiadó
ifjúsági, fantasy
három és fél csillag
Bár Catherine az egyik legkelendőbb fiatal hölgy Csodaországban, és a házasodni kívánó Szív Király kedvence, őt mégis egyebek foglalkoztatják. Ínycsiklandozó süteményeket süt, és a leghőbb vágya az, hogy pékséget nyisson a legjobb barátnőjével. Az édesanyja szerint ilyen gondolatok azonban nem méltók egy olyan fiatal lányhoz, aki akár királynő is lehetne.
Cath megismerkedik Jesttel, a jóképű és titokzatos udvari bolonddal. Életében először valódi vonzalmat érez valaki iránt. Kockáztatva, hogy vérig sértik a Királyt és éktelen haragra gerjesztik Cath szüleit, a két fiatal titkos, viharos kapcsolatba bonyolódik. Cath a saját szerencséjének kovácsa akar lenni, és a saját feltételei alapján akar szerelembe esni. Ám a sorsnak más tervei vannak e varázslatos, őrült és szörnyetegekkel teli vidéken…

Végigmorogtam az egész olvasást. Fogtam a fejemet, hogy nem hozhat EGY ember ennyi elhibázott döntést. És mégis, és ez annyira kikészített. Mert szeretni akartam a könyvet, szeretni akartam a szereplőit, és voltak, akiket szerettem, de az az EGY mindent elrontott. Fejemhez vághatnátok, hogy de Réka, ezt tudhattad volna előre. Igen, viszont reménykedni mindig szabad.

Történetünk... 
egy nemes lány, Catherine álmát követné, aki a király feleségének posztja helyett inkább egy kis pékséget üzemeltetne a komornájával. Jól tud sütni, és épp ez keltette fel az uralkodó figyelmét. Szülei leghőbb vágya, hogy házasságra lépjen vele, ő azonban mindent megtenne, hogy elkerülje a végzetét. A birodalomnak azonban új udvari bolondja lesz, aki elcsavarja a fejét, ezt azonban ő későn veszi észre, de mégis belemegy a játékba, de mégse jut semmire vele… Lehetne ezt a sort végtelenségig folytatni értelmetlenül. Pont annyi lenne, mint amennyi Katikának van.

No de kezdjük sorban azokkal, amiket szerettem, mert a végén még akkora gombóc nől a hasamban, hogy lassan étvágyam se lesz tőle.

A regény nyitánya találó, eléri azt, hogy megfogja az olvasót. Mert ki ne szeretné a pocakját finom süteményekkel tömni. Már az orromban éreztem az illatát a – méghozzá – citromos pitének, és már ott voltam, hogy kimegyek a konyhába valamit sütni, ha ennek nem lettek volna épp korlátjai. Engem megvett, sőt azzal is, hogy a pékség végig a könyv egyik központi témája volt. Váratlan pillanatokban éreztem illatokat és ezek legalább elviselhetőbbé tették az amúgy keserű perceket.

Forrás: Pinterest
Határozottan Jest, az udvari bolond volt a kedvenc karakterem, miatta olvastam végig az egészet. Már a belépőjével elvarázsolt, aztán a modorát megismerve tudtam, nekem ő kell. Aranyos, segítőkész, humoros, jól nevelt, de emellett birtokol kellő fokú pimaszságot, ami izgalmassá teszi a vele eltöltött időt. Mellette a király csak valami nyomi bábnak tűnt, nem is értem, hogyan nem váltottal le eddig a nemesség. Szóval nagyon szerettem Jestet, és a váratlan felbukkanásait, hogy tudta, mikor hogyan kell lépnie, hogy a burkolt helyzetekben is áttetszen a lénye. És én mindent megbocsátok neki, hisz nem követett el semmi rosszat.

A Kalapost már más szemmel nézem, mert ad egy: Jonnie Deppként tűnik fel mindig, ad kettő: ő azért mindig is fura volt. Hiába mondja, hogy nem őrült meg, azért a difi benne van már a kezdetektől. Goromba és beképzelt, és csak egy kicsit lazít ezen a felálláson. Tény és való, a kalapjai páratlanok, de épp ezért vigyázni is kell velük.

Most viszont térjünk rá a feketelevesre, aminek előételeként Pinkertonnét, Katika édes anyucikáját szolgálom fel. Már már az a nő is kiverte a biztosítékot a folyamatosan idegesítő viselkedésével. Értem én, hogy volt olyan idő, mikor a szülők másra se tudtak gondolni, mint édes drága egyetlen cukortrüffelünk kiházasítására, de ez már túlment az egészséges határon. Konkrétan érzelmileg zsarolja a jányzót, így belekergeti az ő általuk eltervezett és nekik boldogságot illetőleg megnyugvást hozó helyzetbe. De ő még igazából a kisebbik rossz. Vele elbírtam volna, olvastam már hasonló karakterekről. Nem annyira veszélyesek. A labilisak már annál inkább.

Forrás: Pinterest
És most térjünk át utálatom fő tárgyára, Katikára, aki egy szerencsétlen csitri. Nyávog azért, hogy a király udvarol neki, és ő ezt mennyire nem akarja. Amikor meg bezzeg találkozik vele, süteménnyel kínálja, meg táncol vele. Nem meri kiadni az útját, sőt igazából apró utalásokat sem tesz. Az szüleinek meg pláne nem mer szólni, hogy neki más tervei vannak. Meghunyászkodik, de a felszín alatt viszont mindig győzködi magát, hogy márpedig ő az álmait fogja követni. Tündérbogaram, megsúgom, ahhoz tenni is kell valamit. A cselédje se járul hozzá a határozottságához, hisz ő is folyton csak a bűntudatot kelti benne. Jest közeledését is elutasítja, viszont látványosan kelleti magát neki. Konkrétan a könyv felénél esik le neki, hogy ő amúgy kezd beleszeretni. Egy frászt, már rohadtul szerelmes vagy belé, csak vak vagy, mint a vakond. Amikor meg végre őszintén beszél vele, mindent elront. Hogy még véletlenül se jöjjön össze. Teljesen mást gondol, mint amit cselekszik, és ezért se szerettem. Meg amúgy semmiért se. A vége senkinek sem titok, hisz mindannyiunknak van elképzelése a Szív királynőről.

Megérdemelte, csak erre tudok gondolni. Egy ilyen szívtelen dög mást nem érdemel. Én csak a veszteségeket sajnálom, de azokat nagyon. Meg az országot, hogy ilyen uralkodója lett, mert a király nem kavar sok vizet.

„Sokkal bölcsebb, ha hagyjuk, hogy a belsőnkből áradó szépség átragyogjon egy kevésbé csinos öltözéken, mintha cicomával próbáljuk meg elfedni azt.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése