Egy lila és emellett rajzolt borítótól mást vártam volna el. Egy
cukorhabos történetet és főleg nem egy krimit, bár ez már az első oldalon
kiderült. Mindenesetre sikerült Kerstin Giernek meglepnie a Fellegszállóval,
mely hozta a ház régiségéből adódó hangulatot. Nem mondanám, hogy újra fogom
olvasni, de már a kinézetéért érdemes megvenni.
 |
| Magyar megjelenés éve: 2018 Könyvmolyképző Kiadó ifjúsági, krimi három csillag |
Magasan fent a svájci
hegyekben áll büszkén a
Fellegszálló, egy patinás nagyszálló, melynek
fénykora már rég letűnt. De
mikor az év vége közeledtével a világ minden tájáról megérkeznek a
vendégek a híres
szilveszteri bálra, az épület úszik a gyönyörű csillárok
fényében, a tágas folyosók pedig izgatott zsongással telnek meg.
A tizenhét éves Fanny Bennel, a
szállodatulajdonos fiával és a személyzet többi tagjával együtt azonban ki sem
lát a munkából, hogy előkészíthesse a vendégek fényűző kikapcsolódását, de nem
kerüli el a figyelmét, hogy sokan valójában nem azok, mint aminek mutatják
magukat. Milyen titkos tervek kovácsolódnak a hímzett bársonyfüggönyök mögött?
Az orosz oligarcha felesége tényleg birtokában van a legendás
Nadjeschda-gyémántnak? És miért a homlokzaton mászik fel inkább a jóképű
Tristan Brown a 201-es szobából ahelyett, hogy a lépcsőt használná?
Mialatt
Fanny megpróbálja Ben segítségével kibogozni a szálakat, még nem sejti, hogy
hamarosan egy életveszélyes kaland kellős közepében találja, és nem csak az
állása forog kockán, hanem a szíve is.
~~~
Történetünk szerint…
Fanny Funke, a tizenhét éves lány a Bréma melletti Achimból érettségi
helyett eljön otthonról, mert nem akar többet tanulni. Gyakornoknak jelentkezik
egy svájci szállodába, mely fenn található a hegyekben, és ha esik a hó,
mindentől el van zárva. Szeptember óta dolgozik a Fellegszállóban, de az igazi
megmérettetés a téli szünetben vár rá, mikoris a hotelnek teljes a
kihasználtsága. Megérkeznek a prominensebbnél prominensebb vendégek, akik miatt
a személyzetet is bővíteni kell. Rengeteg ember mozog a szállodában, ahol
egyedül az idő állt meg. Épp ezért szeretne a szálloda tulajdonosa is megválni
tőle, ami a fiának már kevésbé tetszik. Dolgok tűnnek el és kerülnek meg,
emberek másznak a falon és jelennek meg tiltott helyeken. És eközben Fanny is próbálja
tenni a dolgát, kisebb nagyobb sikerrel.
~~~
Kezdjük rögtön az elején, mert engem már ott sokkolt a regény. Vér,
menekülés, lopott ékszer és egy idegen kisgyerek várt, no meg egy hangtompítós fegyver.
Tudtam, hogy a bonyodalom csak a végén tetőzik be ennyire, de legalább volt, mi
előre vigyen a cselekményen, mert az izgalom nem hágott mindig a tetőfokára…
Mintha csak nem egy kortárs ifjúsági regényt olvastam volna, hanem azokat a
századfordulós cselédtörténeteket. Ahol a karakterek armadájára megy rá a
történet, és azt hiszed, hogy mindenkiről tudsz mindent, és nagyon nem. Mindig
fény derül egy váratlan titokra, ami aztán kellő bonyodalmat okoz.
Éppen ezért a környékről csak pár szót ejtenék, mert ugyan létezik a
fejemben a kép, de viszonylag statikus, inkább a szobák elrendezése a
bonyolult. Hófehér táj. Nem is kívánhatna jobb karácsonyi szünidőt az ember
lánya, és hogy még pénzt is kap érte… A hatalmas szálló ott terpeszkedik a
hegyek karjai közt, s néha párába burkolózik, amiből a nevét is kapta.
Fellegszálló. Régies kinézetével vonzza az embereket, de azért nem ártana egy
kis felújítás. A legtöbb dolgozó állandó bútordarab, akik már sok évtizede
szoláglatban vannak. Családi örökség a hely, hol mindenki megtalálhatja a
nyugalmat. Ha épp nem puskával a kezében érkezik, vagy állandóan a vásárlás
után nyafog, hanem élvezi a méteres havat. Meg a varjak károgását, akiknek nem
volt különösebb szerepük, pedig nagyon szerettem volna.
Nincs egyértelműen kedvenc szereplőm, mert sok van, és legtöbbjüknek a
nevét se tudom rendesen. Szerettem Monsieur Rocher jótanácsait, amelyek más
szájából kevésbé hangzottak volna hitelesnek, de neki még én is elhittem.
Ifjabb Don, akinek amúgy tipikus maffianeve van, az elején idegesítően is cuki
volt. Mindenbe beleütötte az orrát, és próbált ott keresztbe tenni Fannynak,
ahol lehetett. Nem könnyítette meg őbébiszitterségének dolgát. Mindent látott,
mindent hallott, mindenről tud, legalábbis az elején, de aztán egyszerűen lekapcsolta
az írónő, amint más hímegyedek is feltűntek a szeren.
Két szép szál legény is porondra kerül. Tristan a keleti vágású,
rosszfiús bajkeverő, aki előszeretettel flörtöl Fannyval és gyakran felbukkan
olyan helyeken, ahol nem számítanál rá. Lezárt vendégszobában vagy egy
gardróbban, holott ő egy vendég. Furcsán viselkedik, mindig is gyanúsnak tűnt
nekem. Vele ellentétben Ben, a szálló egyik tulajának fia aranyos. Bár az
elején nemigen sikerült eldöntenie, hogy bátyként vagy másként forduljon
hősnőnk irányába. Segítőkész, de nem tűnik fel sokszor, csak ha helyzetet kell
menteni. Visszont ahhoz nagyon ért.
Fanny inkább mesélőként van jelen, akinek szemszögén keresztül látjuk az
eseményeket. Teszi nap mint nap a dolgát: szobákat rendez, vigyáz a gyerekekre,
a wellnesrészlegen segédkezik, de ennyi. Nem találtam semmilyen érdekes
jellemvonást vagy színt nála. Van benne küzdőszellem, amennyi akadályt
gördítenek elé, viszont olyan kis egyszerű, pont mint az egyenruhája. Ez nem
rossz, hanem szerepbe illő, hisz a cselédek legfőbb feladata az észrevétlenség.
Egy ekkora szállóban könnyű annak maradni, főleg azzal a sok kis rejtett
járattal.
Barátnőjének egyik megjegyzése nagyon megmaradt az emlékezetemben: Mi
van ha ez részben egy Hamupipőke újramesélés? Mert van herceg (jó itt kettő, de
legalább van választási lehetőség), „mostoha” (Müller kisasszony, a pedáns
gondnoknő), „szeretett” nővérek (akiknek a nevét főleg nem tudom, de bőven
keresztbe tesznek neki) és beszélgetés az állatokkal (ld. varjak, kikről nem is
tudtam, hogy milyen intelligensek). Jó, nem annyira határozottan az, de fel
lehet fedezni erre utaló jeleket, és én ezért még jobban szerettem.
Az utolsó száz oldal indul be igazán, egészen pontosan Szilveszter
napjával, de erről nem szándékozok többet mondani. Aki elolvassa az elejét, az
úgyis kíváncsi, hogy miért is történt az, ami. Illetve a történet végeztével se
szabad abbahagyni, mert Gierre oly jellemzően található név- és szójegyzék,
mely humorral fűszerezett. Érdekes dolgokat lehet pluszban megtudni. Főleg a
francia szavak jelentését.
~~~
Összességében
Aranyos, régimódi és havas.
Pont annyira modern, mint a szálló, de megállja a helyét, mert egyedi.
Felért egy képletes időutazással vagy legalább egy svájci kiruccanással. Ó,
azok a havas hegyek, meg a miliő. Látszik, hogy főleg az fogott meg, de a
történet sem elhanyagolható. Sok karaktert mozgat, és úgy érzem, hogy
mindegyiket ismerem, holott nagyon nem. Épp ezért krimi a krimi.
Hogy kinek ajánlom?
Kerstin Giert szerető egyéneknek szerintem nem kell kétszer mondanom,
hogy uzsgyi kézbe venni.
Nem tudom, miért nekem, mindig a Hölgyek öröme jutott olvasás közben az
eszembe. Nem a könyv, hanem a BBCs sorozat. Szóval az olyan hangulatot
kedvelőknek.
Akik egy jó kis ifjúsági szállodakrimit keresnek vagy csak kiruccannának egy kicsit a havas Svájcba. Ott tali.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése