2018. február 18., vasárnap

Tűzről pattant... - Éhenkórászok túlélőpróbája #2 | Suzanne Collins


Biztos mindenki ismeri az Éhezők viadalát. Ha nem is olvasta, akkor legalább a filmet látta. Én azok közé tartozom, akiket megjelenésekor nem hozott lázba. Az első részt ajándékba kaptam, így mit volt mit tenni, el kellett olvasnom, és ezt egyáltalán nem bántam meg. A sorozat további köteteivel viszont vártam. Nagyrészt anyagi megfontolásból, mert még senkitől sem sikerült kölcsönkérni. Ilyen esetekre azonban ott a könyvtár, mert így újra elmerülhettem Suzanne Collins Panemjeben.

Magyar megjelenés éve: 2010
Agave Könyvek Kiadó
disztópia, ifjúsági
három csillag
A Kapitólium dühös.
A Kapitólium bosszúra éhes.
A Kapitólium vért akar látni.
És az igazi harc csak most kezdődik.

Katniss és Peeta megnyerték az Éhezők Viadalát, így ők és a családjaik megmenekültek az éhezéstől, de a fiatalok nem ülhetnek nyugodtan a babérjaikon. Vár rájuk a hosszú Győzelmi Körút, ismét csak a tévénézők árgus szeme előtt.
A kötelező udvariaskodás unalmát azonban döbbenet és félelem váltja fel, amikor hírét veszik, hogy lázadás készül a Kapitólium ellen. Snow elnök sosem habozott lesújtani az engedetlenekre, és most is ott csap le, ahol senki sem várja. Emberek halnak meg, családok lesznek földönfutók, Katniss és Peeta pedig újabb küzdelemre kényszerülnek, ahol a tétek még nagyobbak, mint korábban.

A 74. viadal megnyerése utáni végeztével minden visszatért a rendes kerékvágásba. Jó, a győztesek falujában költöztek Everdeenék, és Katniss évjáradéknak annyi pénzt kap, hogy másoknak is adva is bőven elélnek. Ez az anyagi jólét és biztonság kényelmessé tenné, ha nem járna újra az erdőt és nem térne be a fekete piacra. De aztán jön a kampánykörút, és az addig csak a háttérben szerveződő ellenállás látható alakot ölt. Ezt már csak az tetőzi, hogy kihirdetik a 75. jubileumi Nagy Mászárlás résztvevőit. A hangulat pattanásig feszül, és elkerülhetetlen, hogy robbanjon. Már csak az a kérdés, hogy mikor.


Végre nem csak Katnissnek volt annyi vér a pucájában, hogy fellázadjon az elnyomó diktatúra ellen. Bár ő akaratlanul keveredik bele a helyzetbe, és nem is mindig a saját malmára hajtja a vizet, de a népnek ő kell. Nem a mézesszájú Peeta, aki akármekkora lyukat beszélhet az emberek hasába, akkor is egy mákvirág marad. Továbbra is a reménytelen szerelmespár szerepben tetszelegnek, de Katniss inkább Galelel tölti az időt, az „unokatestvérével”.
Haymitch továbbra is egy részeges barom, de kezdem megérteni, miért merült a piálásba. Másképp nem lehet kibírni azt a tényt, hogy 23 ember haláláért vagy felelős. A kapitólium sem mászik rá, hanem hagyják a fenébe, vagyis az italába…

„Elég törékeny lehet a rendszer, ha egy marék bogyótól is összeomlik.”

Megtudtam, hogy minden győztes választ magának egy talentumot, amivel élete hátralévő részében foglalkozik. Peetánál ez természetesen a festés, mert sütni már amúgy is nagyszerűen tud. Katniss a ruhatervezést választja de csak abból a megfontolásból, hogy több időt tölthessen a stylistjával, Cinnával. Ó, hogy ő milyen csudálatos ruhákat kreál… Mind eléri a kívánt hatást. Úgy szeretnék én is ilyenekben járni. Talán le tudnám velük küzdeni a tűziszonyomat.
Utálatom tárgya a rendszer Snow elnök képviseletében. Köszöni szépen megvan. Legszívesebben egy kanál vízbe fojtanám. Miért kell neki állandóan arra játszania, hogy kinyírja Katnisst? Ha épp nem ő, akkor a családja kerül a célkeresztbe. Elég egy rossz lépés. Olyan döntésekbe kényszeríti, amihez nem fűlik a foga. Snow keménységének magyarázata a félelme, hiszen lázonganak a körzetek és a kapitóliumi hangulat sem épp a legnyugodtabb. Rengeteg teher van a vállán, remélem, összeroppan alatta.


Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy Katy és Peety párosa ismét bekerül a szerencsések közé, akik élő adásban végezhetnek egymással. A Nagy Mészárlás forgatókönyve szerint a 24 versenyzőt az eddig és még elő győztesek közül sorsolják ki. Nem gondoltam volna, hogy az első rész hosszadalmas küzdelme után ilyen gyorsan haladnak a viadallal. Nem teketóriáznak, sem a Játékmester, sem a Hivatásosak. Idén azonban nem egyedül vágnak neki, hanem szövetségesekkel. Már az előzetes kiképzés alatt összehaverkodik velük, így még rosszabb helyzetbe kerül. Mert oké, hogy csapatban nagyobbak az esélyeik, de csak egy ember nyerheti meg a viadalt. Tuti nem engedik meg azt, mint tavaly. Míg Peeta a menőkhöz húz, Katniss első ránézésre esélytelen alakokkal ismerkedik össze. Végül azonban egyikük sem szólhat bele, hogy ki fog mellettük harcolni. Bábjáték az egész. Mindenkinek van egy szerepe, és felülről irányítják őket.
Finnicket legszívesebben lecsaptam volna már az elején. Igazán leállíthatta volna magát. Aztán később rájöttem, hogy mégis jó, ha van egy igazi férfi is a csudás párosunk mellett. Mert hát Peeta és a nyers erő két külön dolog. Nála jobban csak Johannára pikkeltem. Előszeretettel gúnyt űz Katyből. Fura egy nőszemély, volt egy olyan érzésem már az elején, hogy valami nem fog stimmelni vele, de semmi. Csak egy tudatlan szereplőt játszott. A csapat különcei Beetee és Weeress. Mindketten zseniális elmék megérzésekkel és szaktudással. Kellettek a racionális gondolataik, különben elvesztek volna a többiek az érzelmek viharában.


A regény nem is annyira a külső, inkább a belső folyamatokat boncolgatja. Karaktercentrikus. Pedig úgy megnéztem volna az események sűrűjét. Ehelyett Katniss határozottá válásának folyamatát figyelhettem. Hogy hogyan birkózik meg az érzelmeivel.
A filmet hagyjuk… Bár a kezdete odavágott, teljesen olyan volt, mint a könyv. Tetszett, hogy beleláttam az események mögé, de ennyi. A kiegészít funkcióját tudom egyedül értékelni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése