Lehet, hogy túlságosan
romantikus elképzelés él bennem a kalózokról, és ezért lepődtem meg annyira
Emily Diamand Kalózok nyomában című regényén. A cím azt sugallta nekem, hogy
itten bőven lesznek a tenger lovasaiból, de csak helyenként tűntek fel és
emellett még előnytelen szögben. Legalábbis számomra, de ízlések és pofonok.
 |
| Magyar megjelenés éve: 2009 Agave Könyvek Kiadó gyerek, disztópia egy csillag |
A jövő kalózai, egy
beszélő ékszer, egy eltökélt kislány – és egy vízimacska… A kaland elkezdődött.
A 22. században Anglia
nagy részét elöntötte a víz. A klímaváltozás miatt az angolok elvesztették a
technológiájuk nagy részét, és szegénységben élnek. Eközben a továbbra is
fejlett Skócia egyre erősebb lesz, tágítva határait, növelve hatalmát. Ám a
skótoknak és az angoloknak is fel kell venniük a küzdelmet a Kalózok
Családjaival, amelynek tagjai a part menti településeket fosztogatják.
Lilly Melkun egy angol
halászlány, aki éppen tengeri macskájával hajózik ki, amikor a vérszomjas
kalózok megjelennek a falujában, és elrabolják a miniszterelnök lányát. A falut
árulással vádolják, mire Lilly elindul, hogy megkeresse az elrabolt kislányt.
Kihajózik a haragos tengerre, és magával viszi a csodálatos, hihetetlen
váltságdíjat, egy titokzatos beszélő ékszert, ami még a számítógépek korából
származik, és nemcsak a kalózok fenik rá a fogukat – hanem mindenki más is.
Nem értem, miért lett
díjnyertes. Lehet, hogy angolul magával ragadó, de hogy magyarul nem, az
biztos. Nem is akarótam sokszor kézbe venni, pedig egész gyorsan olvasható.
Legalábbis akkor, ha az interakcióra koncentrálok.
Történetünk…
Egy természeti
katasztrófával sújtott Nagy-Britanniában játszódik, ahol a globális
felmelegedésnek köszönhetően megemelkedett a tenger vízszintje és elöntötte a
keleti partvidék egyes részeit. De nem elég ez a csapás, Északon mozgolódnak az
írek, és a déli részeken kívül elfoglaltak minden területet. A partokon kalózok
portyáznak, így a megmaradt falvak is állandó veszélynek vannak kitéve. Lily
Melkun éppen egy halász-körúton vesz részt macskájával, mikor megtámadják a
faluját. Megölik a nagymamáját és elrabolják a kormányzó lányát. A megmaradt
megyék vezetői árulással vádolják a lakosokat, és besorozzák őket az ellenség
elleni harchoz. Lilly fiúnak öltözve és egy lopott ékszerrel elszökik Londonba,
hogy megmentse a helyzetet. Az elején még egész ügyes, aztán egy elhibázott
lépés követeztében nyakára szabadulnak a kalózok és a küldetés mellett már az
élete is kockán forog.
Nehezen szokom meg a jelen idejű írásmódot. Egy idő után már természetes lesz, viszont itt a szenteknek sem akart egyszerűbb lenni az olvasás. Bántották a szememet a szavak, helyenként a megfogalmazás is furcsa, és volt, ahol azt sem tudtam, hogy ki beszél épp, holott nincs valami sok szereplő egy-egy jelenetben. Talán azért, mert nincsen mélységük és személyiségük. Csak külső megjelenésben térnek el egymástól. A szemszögek között sincs különbség, néha azt sem tudtam, hogy most éppen melyik van porondon. Emlékszem, hogy mikor Raph megjelent a színen, először azt sem tudtam, hogy most mi van.
A problémamegoldókésségnél csak fogtam a fejemet. Ebben talán a gyerekek járnak egy tyúklépéssel a felnőttek előtt, de akkor is fájt. Nincs végig vezetve egy akarat sem, hamar feladják és odébbállnak. Ez még egy karakternél elmegy, de hogy egy egész csordányi egy könyvön belül?!
Annyi lehetőség lett volna
benne, de a világot csak mit hátteret alkalmazza. Bánt, hogy nem fejtette és
mutatta be jobban Londont. A híres épületek pusztulás szélén, még a borító is
ezt sugallja. Csempésztanyák, hajókázás a Temzén, vagy ami megmaradt belőle.
Olyan lett, mint Velence, de sokkal kevesebb élettel.
Legjobban azonban a
kalózok húztak fel. Nem kapnak elég szereplési lehetőséget, és mikor
megjelennek a színen, nagydarab, hirtelenharagú egyedeket vonultat fel. Nem
érzem az összetartátst, a bajtársiasságot és azt, hogy élveznék, amit
csinálnak. Ennyi erővel akár gonosz halászok is lehetnének, nem kell kiemelni,
hogy márpedig ők kalózok.
~~~
Összességében
Gyengén indult, de egynek
nyögve-nyelősen elment. Lehet, hogy az elsődlegesen megcélzott közönség talál
benne valami értékelhetőt, de én hiába kutattam utána. Disztópiának nem az
igazi, kalóztörténetnek se jó és a szórakoztató értéke is hanyagolható.
Nem ajánlom. De ha mégis szeretnétek
kalóztörténetet olvasni, akkor az Egy sötétebb mágiát ajánlom figyelmetekbe. Az
egyik főszereplő kalózleszármazott, és bár nincsen hajója, nálam minden olyan
értéket képviselt, amit egy IGAZI kalóztól elvárok.
„Aztán egy másik szobor, egy kövér öregember, fehér szakállal és piros ruhában. Úgy néz ki, mint egy kalóz, mert csak a kalózok húznak magukra egyszínű ruhát, de az alján lévő felirat szerint ez egy „Éneklő Mikulás”. Bár ettől még lehet, hogy mégiscsak kalóz volt, aki szívesen énekelt, miközben áldozatát darabolta.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése