2017. december 24., vasárnap

De hol vannak az ÉN kalózaim?! | Emily Diamand

Lehet, hogy túlságosan romantikus elképzelés él bennem a kalózokról, és ezért lepődtem meg annyira Emily Diamand Kalózok nyomában című regényén. A cím azt sugallta nekem, hogy itten bőven lesznek a tenger lovasaiból, de csak helyenként tűntek fel és emellett még előnytelen szögben. Legalábbis számomra, de ízlések és pofonok.

Magyar megjelenés éve: 2009
Agave Könyvek Kiadó
gyerek, disztópia
két és fél csillag
A jövő kalózai, egy beszélő ékszer, egy eltökélt kislány – és egy vízimacska… A kaland elkezdődött.
A 22. században Anglia nagy részét elöntötte a víz. A klímaváltozás miatt az angolok elvesztették a technológiájuk nagy részét, és szegénységben élnek. Eközben a továbbra is fejlett Skócia egyre erősebb lesz, tágítva határait, növelve hatalmát. Ám a skótoknak és az angoloknak is fel kell venniük a küzdelmet a Kalózok Családjaival, amelynek tagjai a part menti településeket fosztogatják.
Lilly Melkun egy angol halászlány, aki éppen tengeri macskájával hajózik ki, amikor a vérszomjas kalózok megjelennek a falujában, és elrabolják a miniszterelnök lányát. A falut árulással vádolják, mire Lilly elindul, hogy megkeresse az elrabolt kislányt. Kihajózik a haragos tengerre, és magával viszi a csodálatos, hihetetlen váltságdíjat, egy titokzatos beszélő ékszert, ami még a számítógépek korából származik, és nemcsak a kalózok fenik rá a fogukat – hanem mindenki más is.

Nem értem, miért lett díjnyertes. Lehet, hogy angolul magával ragadó, de hogy magyarul nem, az biztos. Nem is akarótam sokszor kézbe venni, pedig egész gyorsan olvasható. Legalábbis akkor, ha az interakcióra koncentrálok. 

Történetünk…
Egy természeti katasztrófával sújtott Nagy-Britanniában játszódik, ahol a globális felmelegedésnek köszönhetően megemelkedett a tenger vízszintje és elöntötte a keleti partvidék egyes részeit. De nem elég ez a csapás, Északon mozgolódnak az írek, és a déli részeken kívül elfoglaltak minden területet. A partokon kalózok portyáznak, így a megmaradt falvak is állandó veszélynek vannak kitéve. Lily Melkun éppen egy halász-körúton vesz részt macskájával, mikor megtámadják a faluját. Megölik a nagymamáját és elrabolják a kormányzó lányát. A megmaradt megyék vezetői árulással vádolják a lakosokat, és besorozzák őket az ellenség elleni harchoz. Lilly fiúnak öltözve és egy lopott ékszerrel elszökik Londonba, hogy megmentse a helyzetet. Az elején még egész ügyes, aztán egy elhibázott lépés követeztében nyakára szabadulnak a kalózok és a küldetés mellett már az élete is kockán forog.

Nehezen szokom meg a jelen idejű írásmódot. Egy idő után már természetes lesz, viszont itt a szenteknek sem akart egyszerűbb lenni az olvasás. Bántották a szememet a szavak, helyenként a megfogalmazás is furcsa, és volt, ahol azt sem tudtam, hogy ki beszél épp, holott nincs valami sok szereplő egy-egy jelenetben. Talán azért, mert nincsen mélységük és személyiségük. Csak külső megjelenésben térnek el egymástól. A szemszögek között sincs különbség, néha azt sem tudtam, hogy most éppen melyik van porondon. Emlékszem, hogy mikor Raph megjelent a színen, először azt sem tudtam, hogy most mi van.
A problémamegoldókésségnél csak fogtam a fejemet. Ebben talán a gyerekek járnak egy tyúklépéssel a felnőttek előtt, de akkor is fájt. Nincs végig vezetve egy akarat sem, hamar feladják és odébbállnak. Ez még egy karakternél elmegy, de hogy egy egész csordányi egy könyvön belül?!


Annyi lehetőség lett volna benne, de a világot csak mit hátteret alkalmazza. Bánt, hogy nem fejtette és mutatta be jobban Londont. A híres épületek pusztulás szélén, még a borító is ezt sugallja. Csempésztanyák, hajókázás a Temzén, vagy ami megmaradt belőle. Olyan lett, mint Velence, de sokkal kevesebb élettel. A modern technika ’ippehogycsak’ megjelenik, lehetett volna bővíteni, de annyira nem is hiányzott belőle.
Legjobban azonban a kalózok húztak fel. Nem kapnak elég szereplési lehetőséget, és mikor megjelennek a színen, nagydarab, hirtelenharagú egyedeket vonultat fel. Nem érzem az összetartátst, a bajtársiasságot és azt, hogy élveznék, amit csinálnak. Ennyi erővel akár gonosz halászok is lehetnének, nem kell kiemelni, hogy márpedig ők kalózok.

~~~
Összességében
Gyengén indult, de egynek nyögve-nyelősen elment. Lehet, hogy az elsődlegesen megcélzott közönség talál benne valami értékelhetőt, de én hiába kutattam utána. Disztópiának nem az igazi, kalóztörténetnek se jó és a szórakoztató értéke is hanyagolható.

Nem ajánlom. De ha mégis szeretnétek kalóztörténetet olvasni, akkor az Egy sötétebb mágiát ajánlom figyelmetekbe. Az egyik főszereplő kalózleszármazott, és bár nincsen hajója, nálam minden olyan értéket képviselt, amit egy IGAZI kalóztól elvárok.
„Aztán egy másik szobor, egy kövér öregember, fehér szakállal és piros ruhában. Úgy néz ki, mint egy kalóz, mert csak a kalózok húznak magukra egyszínű ruhát, de az alján lévő felirat szerint ez egy „Éneklő Mikulás”. Bár ettől még lehet, hogy mégiscsak kalóz volt, aki szívesen énekelt, miközben áldozatát darabolta.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése