2017. december 3., vasárnap

Agymosottak bandája | Lucia Troisi

Az Üvegtrón előtt is léteztek bérgyilkos hősnők, de nem olvasták őket akkora lelkesedéssel. Lucia Troisi Gyilkosok szektája című regénye is több figyelmet kapott volna, ha később jelenik meg, bár ki tudja… Brutális, érzéketlen és helyenként gyomorforgató. És mind egy a csalogató külsőbe van becsomagolva.

Magyar megjelenés éve: 2009
Könyvmolyképző Kiadó
ifjúsági, fantasy
kettő csillag
Egy lány. Egy sors. Egy átok.
Árnyéknak hívják, ő a tolvajok legjobbika.
Az erdőben bujkál évek óta. Korán megtapasztalta a világ borzalmait. 16 éves, a neve Dubhe. A rettegett Testület szerint kiválasztott, egyike a Halál Gyermekeinek, akiknek tökéletesen el kell sajátítaniuk az ölés művészetét. Gyermekkora óta menekül végzete és a gyilkosok szektája elől, mígnem egy éjjel borzalmas átok pecsételi meg a sorsát. Úgy tűnik, az átok feltörhetetlen, gyógyíthatatlan. Orvosságot és enyhülést a Gyilkosok szektája kínál a lánynak.
Cserébe azonban a lelkét akarják.
És Dubhe elindul Éjföldre, a Fekete Isten Templomába, a Testület titkos székhelyére, hogy időt – és talán életet – nyerjen.

Történetünk…
Dubhe élete körül forog, aki gyerekkorában véletlenül megölte a játszótársát. Elüldözték otthonról, kitaszítottá vált, míg egy nap megsegítette egy Férfi. Pulikutya módjára kezdi el követni, olyan akar lenni, mint ő, de mégse tud teljesen olyanná válni, így marad a tolvajlás. Évek telnek és egyre profibb lesz benne, míg egy nap meggyűlik az egyik felkéréssel a baja. Nem is a feladattal, hanem az irracionális viselkedéssel. Vérszemet kapott a bevetés alatt és nem tudott leállni. Egy titkos szekta tudna rajta segíteni, de a Mestere pont tőlük igyekezte megóvni Dubhét. Az oroszlán barlangjában tényleg a javát akarják? Vagy csak kihasználják a függőségét?

A történet két idősíkon játszódik. A jelenen kívül Dubhe gyerekkorába is beleláthatunk. Megnézhetjük, miért és hogyan lett olyan, amilyen. Nem szerettem a jelenkori énjét, ezért is volt jó a változatosság. Túl nyers, brutális és néha furcsa. Az érzelmi kötődés hiánya rendesen rányomta a bélyegét az olvasásélményemre.
A világ kegyetlen, vagy csak azt a szeletét mutatta be az írónő. Belevág a közepébe és csak zúdítja az információt. Sokszor azt sem tudtam, hogy fiúról vagy lányról van szó. A történetben lyukak vannak, pont, mint a mágiában. Éppenhogycsak megcsillantották, de hogyan működik? Kész rejtély. A testvériségre haragudtam. Agymosott az összes. Értem én, hogy hisznek valamiben és ezért bármit képesek megtenni, de hogy csillogó szemmel feláldozni egy kérvényezőt.
A rossz érzések ellenére a múlt tovább hajtott, azok a részek közelebb álltak hozzám. Tudni akartam, hogyan lett Dubhe ilyen, ha már a jelene nem foglalkoztatott. A még törékeny kislány, akit egy szökött bérgyilkos nevel. Mester és tanítványa viszonyát reálisan ábrázolta. Aztán ahogy kezdett egyre jobban felnőni, féltem, hogy nem lesz, mi továbbhajtson. Ekkor jött Louerin, a mágustanonc (?), aki a Testvériségbe beépülve próbálta kideríteni, min is ügyködnek. Benne már érző szív dobogott, nem hasonlított egy gyilkológépre. Dubhéval barátokká válnak és miatta kezd megváltozni a lány.
Pont ott fejeződött be az első rész, ahol végre el kezdett érdekelni a sztori. Mert addig csak vegetáltam rajta. Fogytak a lapok különösebb érdeklődés nélkül. Ennek ellenére nem biztos, hogy folytatni fogom, bár mindegyik részt kiadták már.



Összességében
Nem az én stílusom, holott ifjúsági fantasy. A lelki világomnak kicsit durva volt, hiányzott belőle a nőiesség, hiszen Dubhe mégis csak egy lány. Ennyi erővel akár egy férfigyereket is be lehetett volna állítani. A története és a világa helyenként lyukacsos.

Hogy kinek ajánlom?
Keménylegényeknek és -leányoknak. Ha az ifjúsági kategórián valami keményebbre vágysz, akkor ezt neked találták ki.
Orgyilkos szekta alakítását tervezőknek. Természetesen csak elméleti síkon.

Kevésnek találtad az Üvegtrónt, akkor ebben megkaphatod a hiányzó brutalitás mennyiséget.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése