2017. október 7., szombat

Közel keleti kalamajka - Szuszogók és pöfögők #2 | Scott Westerfeld

A Leviatán jött, látott és győzött. Bárcsak a háború is könnyen véget érne. Mivel együtt rendelem meg az első két részt, így nem volt kérdés, hogy egy kis kitérő után folytatom a sorozatot. A Behemót egy kicsit visszavesz a tempóból, ami nem akkora csoda, hisz küldetése célállomására érkezett. Emellett viszont bővíti a világát, új politikai hatalmat és várost mutat be. Westerfeld megtorpant, de nem hanyatlott.

Magyar megjelenés éve: 2013
Ad Astra Kiadó
steampunk, történelmi fikció, kaland, gyerek
négy és fél csillag
Egy ellopott hadihajó. Egy titkos küldetés. Egy világraszóló kaland.
A behemót a brit tengerészet legádázabb teremtménye, mely egy falással egész hadihajókat tüntet el. A darwinisták fel akarják használni a barkácsok ellen, még ha ezért azt az árat is kell fizetniük, hogy az Oszmán Birodalom is belép a háborúba.
Deryn, a brit légierő fiúruhában szolgáló kadétja és Sándor, az álruhás osztrák–magyar trónörökös a Leviatán fedélzetén utaznak Isztambul felé. A léghajó küldetését azonban katasztrófa fenyegeti, és a két fiatal hamarosan idegen földön találja magát – magányosan, üldözőkkel a nyomukban. Sándornak és Derynnek minden ügyességükre, ravaszságukra és szövetségesükre szükségük lesz, hogy megbirkózzanak a veszedelmekkel.

Figyelmeztetés!
Ez a bejegyzés erősen tartalmas fordulatokat az első részből. Ha még nem olvastad a Leviatánt, de szeretnéd, akkor csak utána térj vissza. Viszont, ha pusztán a kíváncsiság vezérel, akkor maradhatsz. Megengedem.

Történetünk szerint...
Célegyenesbe ért a Leviatán küldetése. Az Oszmán Birodalomnak szánt ajándékok is lassan kikelni látszanak. A háború tovább gyűrűzik a kontinensen. Újabb hatalmak üzennek hadat egymásnak, így Sándorék hadifogolynak minősülnek. A vegyes legénység kiválóan képes együtt dolgozni, a nyelvi különbségek sem szabnak korlátot. Isztanbulba megérkezve forrongó helyzetet találnak. A rebellisek mellett a németek is bekvartélyozták magukat. Sándor végre a maga ura lesz, mikor végre sikerül a Leviatánról meglépnie, de ez sok felelősséggel is jár. Az idegen város vajon mennyire biztonságos egy trónörökös számára?


Nem teketóriázik hosszas bevezetéssel vagy előkészítéssel. Egyszerre beledob a mély vízbe. CSATA!!! Igazi durrogatós és adrenalinszökős. Olyan jó volt a Leviatánt ismét teljes bevetésben látni. Még mindig fura, hogy az auronauták a bálna felszínén szórakoznak. Én félteném a saját testi épségemet. Az oké, hogy rögzítve vannak, de olyan magasról leesve szörnyethal mindenki. És hogy mivel állnak szemben? Két német tengerjáróval, amik első ránézésre nem jelentenek nagy kihívást. Simán ledarálnák, ha nem lenne Tesla-villámágyújuk. Igen, egy villámágyú. Már maga a gondolat elképesztő, hogy befogják a villámokat, nemhogy még azzal is tüzeljenek. Engem lenyűgöz Westerfeld bácsi. Kezdi kiegyenlíteni az erőviszonyokat.
A darwinista lények armadája alig bővült. A Leviatánra kezdek én is nemcsak gépezetként gondolni, hiszen ő egy mutáns lény. Biztos van agya és vannak gondolatai. De a kedvencem Bovril, az éleslátó lóri. Nem elég, hogy cuki - mert azzal az óriási szemével térdrogyasztóan tud pislogni -, hanem rendkívül okos. Papagáj módjára ismétli a szavakat, de nem mindet. Önállóan nem képes mondatokat alkotni, de a hallottakból tud figyelmeztetni, poénkodni és ötleteket adni.


Miután sikerült kihevernem, hogy Dr. Barlow Darwin lánya, mert ez azért nem mindennapi dolog, nem győztem betelni vele. Egy rafinált és számító nőszemély, nagyszerű koponya. Nem véletlenül hívja Deryn nagyeszűnek. Volgerben ebben társra talált, mindketten a cselszövés mesterei. Mentorszerepük van, de ebben a részben jobban szabadjára engedik tanítványaikat.
Derynnek egyre nehezebb megjátszania a fiút. Bár kívülről még mindig hatásos az álca, de stresszhelyzetben elvékonyodik a hangja. Egyre több ember tudja a titkát, de Sándor előtt sikerült tartania magát. Még jó hogy. A háborús helyzetből már csak az érzelmi csatározások hiányoznak. Nagyrészt külön úton jár, de mindig is a barátságukat tartja szem előtt. Talpraesettsége példaértékű, remélem, hogy nem lesz baj, mikor kiderül a tényleges neme. Megérdemel minden dicséretet és az eddig megszerzett tudását kamatoztatni. Jó diplomata, tudja kivel kell szövetségre lépni. Viszont helyenként meggondolatlan döntéseket hoz. Mint például kitálalni egy újságírónak. Könyörgöm, ha szökésben vagyok, akkor elrejtőzök, nem hajkurászom a nyilvánosságot.


Élveztem Sztambul keleti varázsát, mert nyugati szemszögből mutatták be. Semmi török szó vagy ismeretlen ruhanemű. Turistaként és olvasóként is hasonlóan fogalmunk sincsen a kultúra részleteiről. Éreztem a fűszerek illatát, hallottam a zsibongó tömeget, láttam a tüntetők dühét. Barkács párti országról beszélve újfajta és más gépezetek mozognak az utcákon. Skorpió, elefánt, gólem, dzsinn... Csak néhány a helyi specialitásokból. A város azonban lassít a cselekményem. Helyenként nem éreztem az egyenletes dinamikát. Aztán a 2+2es fejezet leosztást is felrúgta, vagy csak nekem tűnt rendezetlennek a sorrend.

Összességében
Tetszett, bár még mindig az első viszi a prímet talán az újdonság varázsa miatt. A lóri azért pótolhatatlanul cuki. Deryn és Sanyi barátsága, a Leviatán katonai pályafutásának íve és minaretek is felfelé ívelnek. Jó, jó, ide a következőt. Lehet, hogy Sanya lépései megváltoztatják a kimenetelt. Történelemre éhes énem szomjazza az infókat.

– Napjában kétszer még egy álló óra is helyesen mutatja az időt.”

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése