2017. október 28., szombat

Az Abhorsen, nagybetűvel, névelővel | Garth Nix

Sok idő kellett, mire tudatosult bennem, hogy a Trónok harcában vannak zombik. Másnak vagy élőhalottnak nevezve bele se gondoltam a húscafatoktól díszített pofájukba. Meg inkább apokaliptikus művekbe képzelem bele őket, nem egy fantasyba. Garth Nix Sabriel című regénye rendesen meglepett, mert egyáltalán nem számítottam a szétesés szélén álló csont-bőr kreatúrákra. Utazó és fejlődésregény egy végzettel.

A vándor választja az ösvényt, vagy az ösvény a vándort?

Magyar megjelenés éve: 2015
GABO Kiadó
dark fantasy, ifjúsági
négy csillag
Sabriel, akit gyerekkorában küldtek Ancelstierre egyik bentlakásos iskolájába, nem sokat tud a zabolátlan mágiáról vagy a holtakról, akik a Régi Királyságban nem hajlandók halottak maradni. Utolsó tanévében azonban apjának, Abhorsennek nyoma vész, és Sabrielnek be kell lépnie a Régi Királyságba, hogy megkeresse. Hamarosan társául szegődik Mogget, a macska, akiben komisz lélek lakozik, és Harlekin, egy fiatal chartamágus. Ahogy egyre mélyebbre hatolnak a birodalomba, úgy növekszik a fenyegetés, amely a halál kapuin túlnyúlva már az élők világát veszélyezteti.
Sabrielnek szembe kell néznie végzetével egy olyan világban, ahol az élők és holtak közti határvonal néha nehezen látható – és időnként el is tűnik.

A nagy ifjúsági fantasy robbanás előtt csak a nagy művek szolgálhattak példaképnek, mint a tolkieni világ és A tűz és jég dala. Eme a két monumentális világnak nagyon érezhető hatása megtalálható a Sabrielben. Ezek mellett azonban egyedit is tartalmaz, nem csak az adott elemekről szorítkozik.

~~~

Történetünk kezdetén…
Sabriel egy bentlakásos iskola kiemelkedő diákja, aki szokásos látogatásra várja édesapját, helyette egy kard és egy harangokkal teli szíj érkezik meg. Egyszerű életét maga mögött hagyva felkerekedik, hogy kiderítse, mi is történt vele. Nem hiszi, hogy meghalt volna, mert azt érezné. Ehhez azonban át kell kelnie a Falon a Régi Királyságba, ahol utoljára ötéves korában járt és halvány emlékei vannak csak a helyről. A családi menedékházba érve rászakad a sors, hiszen ő a vérvonalának utolsó tagja. Nekromantaként fontos képessége van, ugyanis ő egy Abhorsen, akinek neve alatt több is rejtőzik egyszerű mágusnál. Muggettel, a macskával felkerekednek, vagyis inkább elüldöződnek a biztonságos menedékről. Országon keresztül tart az útjuk, és csak édesapja emléken vezeti Sabrielt.

Egy hős. Egy küldetés. Egy út. Csekély számú segítő. Ez jellemezte A hobbitot is, mert lehetett akármennyi külön nevű törpe, alig voltak egyéniségek, és ez jellemzi ezt a regényt is. Nem bővelkedik párbeszédekben sem, sok leírást tartalmaz, és elmélkedést tartalmaz. Főleg az eleje, mikor végig Sabriellel vagyunk. Minden kommunikációnak örültem, mert színt vitt a monologizálásba.
Azt hittem, hogy a bentlakásos iskola többet fog szerepelni, de nem vitték túlzásba. A normál tantárgyakon kívül a kiválasztottaknak mágiát is tanítanak. Én biztosan örültem volna egy matek és töri között egy kis varázslásnak.


Már maga a normál világ is kitalált, mert nem emlékszem Ancelstierre nevű településre, ott van a chartamágia, ami azért nem hétköznapi dolog. A Falon túli Régi Királyság teljesen Trónok harcát idézett. Hófödte vidék, szabadon kószáló szörnyek és elpusztult városok. Fokozatosan derül ki, hogy mi is történt arrafelé kétszáz éve, így én sem könnyíteném meg a helyzeteteket. Érdekes várakozás volt, míg összeszedtem a részleteket és még így sem tudok mindent. Sok kibontatlan lehetőség rejlik benne, végig megőrizte a titokzatosságát. 
Szerettem a mágiáját, mely különleges jeleken, úgy nevezett chartaglifákon alapul. Bár nem sikerült egyikét sem vizualizálnom rajzok és pontos leírások hiányában, mégis mintha ott lebegtek volna előttem. És ezeket nem csak rajzolni lehetett, hanem gondolat és hang útján is terjed. Képzett chartamágusok tudják ezeket használni. Egy különleges fajtájuk a nekromanták, azaz halálhozók. Ők sokkal erősebbek és rossz útra térve ennek beláthatatlan következményei lehetnek. Általuk teremtett lények a chartalidércek, akik chartákból állnak. Csodáltam ezeket a „betűlényeket”, akiknek felszíne állandóan változik, de tartják alakjukat. Némák és hűségen szolgálják az Abhorsneket. Sabriel is egy ilyen Abhorsen, bár ő ezt az elnevezést édesapjára használja. Ezek a fajta mágusok harangokat használnak arra, hogy lelkeknek megnyugvást adjanak és a gonosz szellemeknek pedig örök kárhozatot. Dallamokat játszanak, a különböző hang magasságú csengettyűvel. Zene füleimnek.
 Csókold meg – motyogta Mogget álmosan. – Tulajdonképpen egy lehellet is megtenné, de úgy vélem valamikor el kell kezdened a csókolózást.”

Sabriel koravén, nem találhatóak meg nála a korosztályára oly jellemző könnyedség és vidámság. A halál közelsége rendesen rányomja az életére a bélyegét. Korán jár már Holtak birodalmában és harcol a pokoli lények ellen. Felelősségteljes, kitartó, de olyan dolgokban, mint a szerelem, esetlen. Mintha nem is lány lenne. Furák voltak a reakciói.
Mogget egy nagy talány volt számomra. A macskabőrbe bújt lény hű társa, humoros megjegyzéseivel könnyítik a hangnemet. Sokat tud, de annál kevesebbet képes csak elmondani. Tejfelszájú cimborát egészen megkedveltem.

Összességében
Többet kaptam, mint vártam a Sabrieltől. Érződik rajta a múlt évtized pora, de ezt nem róhatom fel neki, mert nem tehet róla. Érdekes és még kifejtetlen világ, menynek szívesen elmerülnék a mélységében. Látványos mágia, szép színérzékeltetés és kalandos utazás. Jó példája, hogy a modern és a középkori jól megfér egymás mellett. És zombik!

Hogy kinek ajánlom?
Aki szereti a külső utazással egybekötött belső fejlődést.
Ha szereted a sokat monologizáló hősöket.
Esetleg olvasnál egy zombis regényt, de nem szeretnél kilépni a fantasy berkeiből.
Zenekedvelőknek, fiúknak és lányoknak egyaránt.

2017. október 22., vasárnap

Ezek megőrültek! - Szuszogók és pöfögők #3 | Scott Westerfeld

Amikor ránézek egy könyvre, először a méretével ismerkedem. Az oldalszámot leolvasva besaccolom, hogy hány napig fog tartani. De Scott Westerfeld Leviatán című sorozatánál ezt nem vehettem figyelembe. Annyira magával ragadtak az események, hogy csak úgy faltam az oldalakat. A befejező résznél, a Góliátnál meg még a vártnál is jobban haladtam. Mit ne mondjak, a jó társaságban csak úgy repül az idő.

Magyar megjelenés éve: 2014
Ciceró Könyvstúdió
steampunk, történelmi fikció, kaland, gyerek
öt csillag
Sándor herceg és Deryn a Leviatánon utazik kelet felé, amikor léghajójukat utasítják, hogy Szibériában vegyen fel egy szokatlan utast, a feltaláló Nikola Teslát. Az őrült géniusz azt állítja, hogy fegyvere, Góliát véget tud vetni a háborúnak, de vajon kinek az oldalán áll?
Titkos küldetésük során Sándor végre megismeri barátja legmélyebb titkait: Deryn nemcsak hogy fiúnak öltözött lány, de szereti is őt.
A korona sorsa, egy nagyváros pusztulása és egy közrendű lány szerelme is Sándor következő lépéstől függ.

Még, még, MÉG! Bár kedvemre való a sorozat zárása, úgy olvasnék róluk többet. Gyengém a történelem, és ha még annak egy alternatív változatát mutatják be. Új kedvencet avattam. Nem tudom ezeket a tökkelütötteket nem szereti.

2017. október 21., szombat

Írjunk szépen! - Betekintő #14

A kézírás szeretete nálam igen hamar elkezdődött. Nem is igazán akkor szerettem meg írni, mikor megtanultam, hanem amikor harmadik osztályban kezembe adták édesapám töltőtollát. Mert tudni kell, hogy az ausztriai alsó tagozatokban azt használják. Rájöttem, hogy milyen könnyen csúszik a lapon, és hogy nem fáj tőle a kezem. És ez hogyan kapcsolódik a mai könyvhöz? A Kreatív szépírás és kalligráfia című kötet ezt a szeretetet erősítette meg bennem. A gyakorlataival és ötleteivel tökéletes útmutatónak bizonyult.

Magyar megjelenés éve: 2017
Kossuth Kiadó
hobbi
öt csillag
Mikor megláttam a könyvet, azonnal felcsillant a szemem. Az interneten csak csodált, viszont kellő késztetés hiányában mindig csak elnapoltam. Fizikai jelenléte, viszont késztetett arra, hogy kézbe vegyem, gyakoroljak és foglalkozzam vele. Az ára borsos, ezért önszántamból sosem vettem volna meg, de akkor talán sosem kezdem el evvel foglalkozni.
A könyv négy részből áll, melyek közül az első kettővel szöszmötöltem sokat. A vége inkább amolyan ötlettár, de inspirálódásra első osztályú. Bemutatja a modern kalligráfiát, elkalauzol az illusztrációk és a krétabetűk világába, és mindezek kézműves felhasználására is hoz példát.

2017. október 15., vasárnap

Omni fine initium novum | Deborah Harkness

Alexadráék nagyon jól értenek a sorozatok elkaszálásához. Ez még nem olyan gáz, ha mindezt a nyitókötet után csinálják meg, de a második rész után kifejezetten idegesítő. Deborah Harkness Mindenszentek trilógiája így járt. Az éjszaka árnyaiban folytatódik A boszorkányok elveszett könyvének cselekménye. Diana és Matthew a jelen veszélyei miatt a múltba kényszerül kutakodni. Vámpírok, démonok, boszorkányok és időutazás. Fénypompás angliai udvar és szűk utcácskáiról híres prágai Óváros. Helyenként lassú volt, de ennek ellenére élveztem.

Magyar megjelenés éve: 2014
Cartaphilius Könyvkiadó
urban fantasy
négy csillag
A boszorkányok elveszett könyvéből megismert Diana Bishop és Matthew Clairmont szerelme továbbra is izzik, kalandos történetük egyre újabb fordulatokat vesz térben és időben. Diana ugyanis nemcsak történész, hanem boszorkány is, a vonzó Matthew pedig vámpír. Mivel az oxfordi könyvtárban őrzött rejtélyes kézirat eltűnése nem hagyja őket nyugodni, a nyomába erednek, de nincsenek egyedül: démonok, vámpírok, boszorkányok akadályozzák őket. Elhatározzák hát, hogy visszautaznak az időben a kézirat keletkezésének korába, így próbálják megszerezni. Diana korábban tudomást sem akart venni őseitől örökölt képességeiről, most viszont sürgető vágyat érez, hogy elsajátítsa a boszorkánymesterséget. Amikor ott találják magukat az 1590-es évben, Londonban, körülöttük nyüzsögnek a költők, színműírók, udvaroncok – és persze a természetfeletti lények. Ők megérzik, hogy Diana közülük való, ő pedig lassan tudatára ébred a hatalmának. Amire nagy szüksége is lesz, mivel hanyatlóban a vámpírok népe, és az okok kiderítése rájuk vár. Nemsokára már a prágai császári udvarban fürkészik a kézirat titkát…
Az éjszaka árnyai nem pusztán borzongatóan szenvedélyes szerelmi történet és kalandos időutazás, hanem egyszersmind a játékos kedvű író megelevenedő fantáziája az Erzsébet-korról: találkozunk a szerzőtársától ötleteket kunyeráló Will Shakespeare-rel, nagy hatalmú államférfiakkal – és persze magával a szűz királynővel is. A szerző valósággal lubickol a korabeli környezetben, s így az olvasó is nagy örömét leli abban, hogy az elbűvölő hősnőt elkísérheti a múltba. Varázslatos íráskészségével Deborah Harkness ismét lenyűgözi rajongóit: ahogy a mágia és az intrika szövevényéből letehetetlen történetet kerekít, az csakugyan boszorkányos.

~~~

Az első rész után még levegőt sem vesz, máris beledob a mély vízbe. Csak kamillázni tudtam, annyi szereplő jelenik meg egyszerre. Bemutatásuk híján úgy tűnt, hogy nekem már mindegyiket ismernem kéne, de csak nem akart eszembe jutni, hogy honnan is. Kétség kívül élvezetesebb a kezdés, ha közvetlenül az első rész után olvasod. De nálam talán a fáradtság is közrejátszott. Nem voltam kész a bonyodalmakra.

2017. október 7., szombat

Közel keleti kalamajka - Szuszogók és pöfögők #2 | Scott Westerfeld

A Leviatán jött, látott és győzött. Bárcsak a háború is könnyen véget érne. Mivel együtt rendelem meg az első két részt, így nem volt kérdés, hogy egy kis kitérő után folytatom a sorozatot. A Behemót egy kicsit visszavesz a tempóból, ami nem akkora csoda, hisz küldetése célállomására érkezett. Emellett viszont bővíti a világát, új politikai hatalmat és várost mutat be. Westerfeld megtorpant, de nem hanyatlott.

Magyar megjelenés éve: 2013
Ad Astra Kiadó
steampunk, történelmi fikció, kaland, gyerek
négy és fél csillag
Egy ellopott hadihajó. Egy titkos küldetés. Egy világraszóló kaland.
A behemót a brit tengerészet legádázabb teremtménye, mely egy falással egész hadihajókat tüntet el. A darwinisták fel akarják használni a barkácsok ellen, még ha ezért azt az árat is kell fizetniük, hogy az Oszmán Birodalom is belép a háborúba.
Deryn, a brit légierő fiúruhában szolgáló kadétja és Sándor, az álruhás osztrák–magyar trónörökös a Leviatán fedélzetén utaznak Isztambul felé. A léghajó küldetését azonban katasztrófa fenyegeti, és a két fiatal hamarosan idegen földön találja magát – magányosan, üldözőkkel a nyomukban. Sándornak és Derynnek minden ügyességükre, ravaszságukra és szövetségesükre szükségük lesz, hogy megbirkózzanak a veszedelmekkel.

Figyelmeztetés!
Ez a bejegyzés erősen tartalmas fordulatokat az első részből. Ha még nem olvastad a Leviatánt, de szeretnéd, akkor csak utána térj vissza. Viszont, ha pusztán a kíváncsiság vezérel, akkor maradhatsz. Megengedem.

2017. október 6., péntek

Havi zárás - Szeptember


Egy kicsit ideges léptem be az októberbe, de most összeszedem magam és megpróbálom elmesélni, mi minden is történt velem az elmúlt hónapban.
Elkezdődött a kedvenc évszakom, és viszonylag hamar süllyedtek nagyot a hőmérséklet, amit egyáltalán nem bánok. Csak az utolsó héten sikerült megfáznom, de azt is az egyetemnek köszönhetem. Ha nem adnak fel egyik napról a másikra Statisztikából fogalmakat, akkor enélkül megúszom. De nem panaszkodom, mert nagyon jól sikerült a zh és már kifelé lábalok a betegségből. 

Az egyetem teljes gőzzel halad előre, tszer is nyakamba zuhant az évkezdés. Több a heti rendszerességgel lévő órám, és az anyag mennyisége is több. A tavalyi évet, úgy látszik, ajándékba kaptam meg. Szakkollégiumi megbízott alelnök lettem, ami az első nagy felelősséggel járó tisztségem egyetemi tanulmányaim során. 
Tanulás mellett újra elkezdtem táncolni. Roppantul élvezem, és bár szoknom kell az új tanárom mozgáskultúráját, nagy lelkesedéssel megyek az edzésekre. Főleg azóta, hogy kontaktlencsém lett. Anélkül már nem élvezet a sportolás, avval viszont szemben lévő tükör zavaró. Majd megszokom.
A hagyományápolásban felvettem a stafétát. Voltunk már tanszéken, de a három közül az utolsó, a faiparos tetszett a legjobban. Más szórakozást nemigen iktatok be, elég furcsának látom így is a szociális életemet.
Aztán történtek velem váratlan dolgok, de ez már októberre tartozik...