2017. szeptember 2., szombat

Pöszmögés Pécsett | Pierrot és Gábor Endre

Még sosem jártam Pécsett, pedig szüleim még akkor megígérték nekünk, hogy elvisznek édesapám egyetemi városába, mikor Európa kulturális fővárosa volt. Pierrot és Gábor Endre Magister M című regényét egyfajta kárpótlásnak fogtam fel, hisz pont abban az évben játszódik, mikor mi is mentünk volna.


Megjelenés éve: 2013
Alexandra Kiadó
kaland
három csillag
Egy visegrádi ásatáson a Mátyás korabeli várfal kis cellájában harmincöt év körüli férfi földi maradványait tárják fel a régészek. Ez önmagában nem számítana szenzációnak, azonban a felirat, amelyet a fogoly vélhetően a kínhalála előtti órákban börtöne falába kapart, igencsak meghökkenti a kutatókat: Magister M 1872 Pécs – 1488 Visegrád.
Hogyan születhetett valaki négyszáz évvel a halála után? Tévedés történt, netán zseniális lelethamisítás áll a háttérben? A rejtély megoldása most is Jonathan Huntra vár. A New York Times Magyarországon élő újságírója ezúttal Pécsre utazik, ahol rég elfeledett, római kori kincsről szóló legendára bukkan, amely már Janus Pannonius képzeletét is megmozgatta.
Ám az értékes lelet ígéretére furcsán reagálnak új ismerősei. Valaki hazudik vagy másnak mutatja magát. De ki? A kissé rámenős, ám igencsak gáláns múzeumigazgató? A dúsgazdag osztrák műkincsgyűjtő? A csinos, de bizalmatlan pesti régésznő? Netán a fiú a nevelőintézetből, aki azt állítja, őriz egy darabot Ábray professzor időgépéből?

Izgalmakat vártam, de csak egyhelyben szöszmötöltek. Bár Pécs több nevezetességgel büszkélkedik, mint Eger, még a felét se járta be Jonathan Hunt. Ehelyett leragadt egy orgonagyárnál és az ókori sírromoknál.

Mert történetünk szerint…
Már öt év és egy második kaland van a New York Times újságírója mögött. Egerben telepedett le, de amerikaiként nincs számára távolság, készséggel ruccan el akár más városba is. Így kötött ki Pécsett, ahova egy barátja csalogatta el. Egy visegrádi ásatás nyomai vezetnek ebbe a városba és Janus Pannonius által kutatott kincs napvilágra kerül. Az időutazásban jártas újságíró minden szálat megmozgat, de nem csak ő vágyik a rejtély feloldására. Ki nevet a végén?

Kihagytam egy részt a sorozatból, ugyanis nem olvastam az Ördög kövét. Fülszövege nem keltette fel az érdeklődésemet. Dan Brown könyvekhez hasonlóan ez is epizodikus, így tökéletesen megértettem mindent. Csak pár utalás volt benne, de az is mind ki volt fejtve.
Váltottak írót, így a stílus is változott. Kevésbé volt tanító jellegű, aminek örültem, viszont semmi másban nem jeleskedett. Ügyesen szerkesztett cselekménye vontatott. Se Janus, se Mihályfi nem voltak elég érdekesek. Keveset tettek hozzá a történéshez. Hunt önállóan is meg tudta volna oldani a problémát.


Látványosan szervezik az összeesküvést. Tudni lehetett, hogy Ormos füle mögött vaj van, csak azt nem, mitől. Aztán ott van Anikó, a visegrádi ásatások főnöke. Színtelen dáma, akinek a válása a legfőbb tragédiája. Egyáltalán nem volt érdekes. Csak azért lett berakva, hogy ne csak férfiak legyenek benne, de ennyi erővel ki is hagyhatták volna. Más is elvégezte volna helyette A munkát.
A főbb szereplők közül egyedül Pockot tudtam megkedvelni. Ő egy tizenévesforma pécsi kocka srác, aki nagy rajongója Huntnak. Ezért kapva kap az alkalmon, hogy találkozzon a példaképével, akinek időutazói tevékenységét régóta követi. Végtelenül okos és intelligens srác, akivel jól járnak a jövőbeli befogadószülei. Ugyanis árva.
Kaptam viszont ötleteket az időutazással kapcsolatban, szóval mégis volt értelme elolvasni.

Összességében
Többet vártam el a regénytől az első rész ismeretében, mint amennyit kaptam. Az íróváltás nem tett feltétlenül jót az állandó minőségnek. A karakterek unalmasak, a rejtély se sokrétű. Pedig úgy olvastam volna még több nyomozást.

Hogy kinek ajánlom?
Csak annak, aki Pécsett született és kell a kihíváshoz, szeretne ellátogatni oda vagy már járt ott. 

~~~

Kitekintő
Forrás
Miközben olvastam a könyvet egy másik, régebbi olvasmányom jutott az eszembe. Biztos, hogy nem ismeritek, hacsak nem német nyelvterületen futottatok vele össze. Ez a Mord in Carnuntum, ami egy ókori római provinciában játszódó ifjúsági regény. A rómaiak és a makromannok között semmilyen kapcsolat nem lehet, Julia és Ballomar azonban erre a nézetre fittyet hányva találkoznak. Egyik alkalommal kihallgatják, ahogy Marcus Aurelius elleni összeesküvést szőnek. Mindkét táborból ellenségek leselkednek rájuk, és a felnőttek se a legmegértőbbek. Könnyed és érdekes olvasmány. 

Egy érdekességet azonban tanultam belőle. A Baranyai-bajai Szerb-Magyar Köztársaságról eddig sosem hallottam, de egy kicsit utánaolvastam, mi fán is terem. Ez egy az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlása után a mai Magyarország területén fekvő rövid életű állam, amit a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság irányított. Fővárosa Pécs volt. A nyolc napig létező köztársaság függetlenségét a szerbek annektálásának hatására veszti el, de a trianoni békediktátum végül Magyarországnak ítéli. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése