2017. szeptember 30., szombat

Pikáns századelő | Octave Mirbeau

Miért adják ki újra a régen írt könyveket? Mi vezeti a kiadókat erre a döntésre? Legtöbbször a filmadaptáció, de szerintem témájának aktualitása is fontos. Octave Mirbeau Egy szobalány naplója című regény meglepett. Tudtam, hogy „régi”, azt viszont nem gondoltam volna, hogy kertelés nélkül sarkítja ki a korabeli gazda-cseléd viszonyt. És még a fordítás sem új, csak a csomagolás.

Magyar megjelenés éve: 1901
Kossuth Kiadó
női sors, társadalomrajz
négy és fél csillag
Történetünk…
Céline szolgálólány életét írja le. Legújabb munkahelyén naplót kezd el vezetni, mert annyira unalmas az élete. Felidézi előző munkahelyeit, viszonyait és közben élné a mindennapjait, ami vidéken kevésbé mozgalmas. Egy helyen sem maradt hosszabban, nem szereti a kötöttségeket és az emberek is hamar az agyára mennek. Sosincs szerencséje vagy csak a világszemlélete ilyen. Sikerült vajon megállapodnia vagy pletykás cselédközvetítő válik belőle?

~~~

Nagyon jól szórakoztam olvasás közben. Teljesen új szemszögből mutatta be számomra a századelőt. Mert nem minden olyan tiszta és állhatatos. A felszín alá csak a cselédség láthat, akik ismerik uraik és űrnőik szeszélyeit. És micsoda szeszélyek léteznek. Volt olyan Monsieurje, aki mániákusan pucolta a cipőket, vagy egész nap rendezte a kertet, de mindegyikben ott volt a csábító.

Eltúlozza a karaktereket, mindegyik egy-egy típust testesít meg. Emellett dupla réteggel látja el őket, sose olyanok, mint első ránézésre. Rengeteget pletykálnak, ócsárolják a másikat. Madam Laulaire roppant zsugori, a férje felett uralkodik, akinek egyetlen öröme a vadászat, no meg a szomszéddal való veszekedés. Madam de Tarves egy örömforrást keres csak a fiának, egy másik nagynéni meg ápolónő helyett kapja azt. Mind romlottak, Célestine is, aki görbe tükröt tart eléjük. Madamjaitól tanulta a fortélyait és miattuk lett ilyen válogatós.
Már értem, miért tartották megjelenésekor botránykönyvnek. Habár nem tartalmaz semmi olyat, amit a mai felvilágosultság miatt kortás erotikus irodalom, van benne testiség, ami a főkötős, finom úri hölgyeknél megértem, hogy kiverte a biztosítékot. Mai szemmel olvasva viszont ez egyáltalán nem bántó.


Rövid és stílusos, bár a végére egy csöppet ellaposodott. Tudom, hogy kellett az az utolsó fejezet, mert lerántja az egyik szereplőről a leplet. Hatásos a stílusváltás, mert eltelik egy kis idő a regény többi részéhez képest. Én viszont már korábban abbahagytam volna a cselekmény.

A 2015-ös filmadaptációra nem érdemes sort pazarolni. Hiányosak voltak a visszaemlékezések, és a naplós hatást sem tudták elérni. Lineárisan haladt a cselekmény, ami nem volt izgalmas. A színészek se nyűgöztek le. 
A könyv fényévekkel jobb.

Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget a Kossuth Kiadónak!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése