2017. augusztus 5., szombat

Vazsi betyárok | Julie Kagawa

Múltkorában csalódnom kellett a tündenépségeben, de nem elégetem meg a dolgot ennyivel. Biztos vannak még jók, csak meg kell találnom őket. Julie Kagawa Vaskirály című regényétől nem vártam eget rengető dolgot. Hitetlen és előítéletes voltam. De most már alig várom, hogy folytatni tudjam.

Magyar megjelenés éve: 2012
Könyvmolyképző Kiadó
ifjúsági, fantasy
négy és fél csillag
A nevem Meghan Chase.
Kevesebb, mint 24 óra múlva betöltöm a 16-ot. Számtalan történetet, dalt és költeményt írtak erről a csodálatos életkorról, amikor egy lány rátalál az igaz szerelemre, a csillagok csakis neki ragyognak, és a szőke herceg elgaloppozik vele a naplementébe.
Nem hiszem, hogy velem is így fog történni.
Meghan Chase-re titkokkal teli sors vár – olyan, amit még kigondolni sem tudott volna.
Valami furcsa mindig volt Meghan életében; már hatéves kora óta, amikor édesapja eltűnt a szeme elől. Az iskolában sem tudott teljesen beilleszkedni… és otthon sem.
Amikor egy gyanús idegen kezdi távolról figyelni, és tréfakedvelő legjobb barátja egyszeriben a védelmezőjévé válik, Meghan érzi, hogy minden meg fog változni, amit csak ismer.
De a valóságot álmában sem tudta volna elképzelni – hogy ő egy mesebeli Tündérkirály lánya, és egyben tehetetlen báb egy öldöklő háborúban. De idővel kiderül, mire hajlandó azért, hogy megmentsen valakit, akit szeret, vagy hogy útját állja egy rejtelmes gonosznak, akivel egyetlen tündér sem mer szembenézni… és hogy megtalálja-e a szerelmet egy ifjú herceggel, aki szívesebben látná őt holtan, semhogy közel engedje jeges szívéhez. 

Történetünk szerint…
Meghan Chase az iskola örök vesztese. Bár a szociális csoportoknál ez nem minősül kategóriának, ő ezt mégis magára veszi. Robbie jelenti neki az állandó támaszt a vad középiskolások tömegében. Születése napja egy furcsasággal köszönt be. Rátámad az öccse és kiderül róla, hogy ő csak egy cseregyerek. Az igazi Ethant gonosz tündérek rabolták el. Robbie sem az, aminek mutatja magát. Sohaföldre kerekednék fel, ahol titkok, veszélyes lények és egy szépséges herceg vár rá. De mindennek ára van. Vajon meg tudja fizetni?
- Nagyon veszedelmes lesz?
- Ó, rettenetesen – válaszolt Robbie, és Ethan ajtajához lépett. – Épp ez benne a jó hecc. Annyi érdekes módon végezheted – egy üvegkard fúr át, lehúznak a víz alá és felfal egy vízimanó, pókká vagy rózsabokorrá változtatnak, visszavonhatatlanul… - Rám pillantott. – Na, jössz, vagy nem jössz?

Ash, te tündeföldre szállt angyal, hogyan létezhettem én eddig nélküled. Nem az a tipikus rosszfiú, ezért is sikerült megnyernie magának. A Tél udvarának hercege ellenségből hamar vált baráttá. Egy kicsit mogorva, de volt ez rendjén. A másik fiú, Robbie, karakterét is szerettem. Életet visz Meghanbe. Testőrfunkcióját láthatatlanul és láthatóan jól végzi. Az elején ugyan neki szurkoltam, de aztán rájöttem, hogy a szoros barátságukat nem éri meg feláldozni.


De hogy ennyire ne csapjak a közepébe, az elejéről mesélnék egy kicsit. A gimnazista felütés és az első pár fejezet fura volt. Értem én, hogy valahogy fel kell vezetni, de annyi más módja lehetett volna. Tényleg ennyire klikkes lenne egy amerikai középiskola? Mert mindenhonnan csak ezt hallani róla. 
Ahogy megjelent Tündeföld és a mágikus környezet, magába szippantott. A való világból való átjáró rendszert ötletesen oldotta meg az írónő. És az egész tündenépség létezését is tetszetősen magyarázta meg. Bár nincsen a legtöbbjüknek szárnya, mégis megfog a tündérlétüknek ténye. Sajnos pusztulófélben vannak az elhaló hit miatt. Az eddig ismert fajok mellett azonban egy új jött létre. A Vastündérek rokonaikkal ellentétben bírják a fémet. Egyedi, steampunk megoldás, teljesen feldobta a szokásos varázsvilágot.
A Szentivánéji álombeli utalások biztos érdekesek azoknak, akik olvasták. Engem mindvégig frusztráltak, hogy miért nem olvastam még eddig a művet.
„- Harcolni nem csak karddal lehet. – Ash visszalépett az ágyhoz, kivonta kardját, és szemügyre vette a villogó pengét. – Az érzelem halálos fegyver lehet, és ha ismered ellenfeled határait, ezzel megnyerheted a csatát.

Összességében
Tündéres sorozat gimnazista külsőben. Mivel sorozatnyitány, inkább csak amolyan bevezetőkötet hangulata van. Élveztem a világot és kíváncsi vagyok a karakterek további sorsára. És egyszer csak eljutok a Shakespeare műig…

Hogy kinek?
Akinek NEM tetszett az ACOTAR, de szereti a tündéreket.
Nekem egyszerre a Balszerencsés tündérmese sorozat jutott az eszembe, így ha azt szereted, akkor ennek is adjál egy próbát.

2 megjegyzés:

  1. Szia! Ez most megfogta a figyelmem. :D Könyvtárból van a kötet? Mert akkor sikerült utánam elvinned :P
    Én mindhármat kivettem múltkor és nagy sebbel-lobbal nekiálltam. Még nem olvastam tündéres YA könyvet, mert nem igazán gondoltam hogy megfog. Nem az én stílusom.
    Hát, bejött a jóslatom. Nekem az első kötet is már csak nyögvenyelősen csúszott le, tényleg csak azért olvastam végig mert nem hagyok félbe könyvet. Annyira erőltetettnek és kicsinyesnek éreztem végig, hogy nem is tudom... ráadásul amikor Kacor megkérdezi a leányzót, hogy szűz-e még, na onnantól ódzkodom a macskáktól... :S
    A második kötetet letettem a 10. oldal után. Inkább nem folytattam.
    Kíváncsi leszek neked tetszeni fog-e végig, majd írd meg, milyenek! :)
    Puszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ízlések és pofonok. Én imádom a tündéreket, szóval valaminek nagyon kell böknie a csőrömet, hogy ne tetszen... Khm. Rysand viselkedése... De remélem, más tündérek lekötik a figyelmedet. Pontosabban egy bizonyos tündér ;)
      Én a Maja-könyvtárból kölcsönöztem ki, és pont tegnap hoztam el a második részt, viszont a harmadikat nem adta még oda. Én is kíváncsi vagyok, hogy fog tetszeni. Biztos írni fogok róluk, úgyhogy várhatod az infókat :)

      Törlés