Cserfes Anne a Zöldmanzárdos-házból | Lucy Maud Montgomery

Szeretek beszélni. Első látásra nem igazán tűnik ez föl senkinek, de annyi hülyeséget össze tudok hordani. Ez régen sem volt másként, de kiskoromban ez kellő magabiztossággal társult. Mára viszont megkomolyodtam, és inkább lakatot teszek a számra.

Lucy Maud Montgimery Anne Shirleyje viszont rajtam is túltesz. Avonleaba kerülésekor úgy jár a szája, mint a bozi malom. Ehhez egy vagonnyi képzelőerő is társul. Életét bemutató regények közül jöjjön az első, az Anne otthonra talál.

Eredeti megjelenés éve: 1908
Első magyar megjelenés éve: 1992
klasszikus, ifjúsági, fejlődésregény
négy csillag

Az ​Anne történetéből készült filmsorozat olyan sikeres, hogy a tévécsatornák újra és újra műsorukra tűzik. Az olvasók pedig újra és újra kezükbe veszik ezt a megragadó kötetet.

Marilla és Mathew, az idős testvérpár elhatározza, hogy örökbe fogadnak egy árvát, hogy segítsen nekik a ház körüli teendők ellátásában. A vonattal azonban a kért jókötésű fiú helyett legnagyobb megrökönyödésükre egy vézna, répavörös hajú kislány érekzik, akinek ráadásul be nem áll a szája. Első gondolatuk, hogy másnap visszaküldik a gyermeket az árvaházba, ám Anne úgy határoz, hogy maradni akar, hiszen a szigeten „oly tág tere nylíik a képzeletnek”.

Kezdeti vonakodásuk dacára Marilla és bátyja hamarosan már el sem tudják képzelni életüket a bátor, életteli, fantáziadús és zavarba ejtően őszinte kislány nélkül. Anne érkezése olyan gyökeres változásokat hoz életükben, amilyenekről még csak nem is álmodtak.

A vörös hajú árva könnyes-vidám története világszerte rabul ejtette az olvasókat. Lucy Maud Montgomery életműsorozatának feledhetetlen darabja.

Csengénél olvastam először a regényciklusról. Aztán a külföldi booktubeon is akarva-akaratlanul belefutottam a Zöldmanzárdos-ház elejébe. Böködte a csőrömet a története, mitől lehet akkora sikere?

Történetünk…

Egy kedves kanadai szigeten lévő falucskában játszódik, Avonleaban. Az ott élő idősödő és mai szóval élve „szingli” Cuthbert testvérpár hosszas töprengés után magához fogad egy árvát, ám a várva-várt fiúcska helyett egy cserfes kislányt kapnak. Annenek vörös hajával és élénk modorával sikerül meggyőznie őket arról, hogy mégse küldjék vissza az árvaházba. Elkezdődik közös kalandjuk, melynek a gyerekkori részét olvashatjuk ebben a kötetben. Azt, hogy hogyan lett a répahajú fruskából kész hölgy, az ábrándozó és szétszórt lánykából osztályelső.

Anne Shirley ugyanúgy leveszi a lábáról az olvasót, mint Cuthbertéket. Lyukat beszél a hasukba. egy szuszra akar elmondani mindent. Sokszor meg kellett állnom egy-egy monológja közben, mert már én nem bírtam levegővel. Vad képzelőereje gyerekkoromat juttatta eszembe, mikor én is többet láttam bele a környezetembe. A helyeket egyedi nevekkel illette, amitől még megfoghatóbb lesz. Mintha éppen az egyik játszópajtásunkról olvasnánk. Fontosak számára az első benyomások, az alapján ítél meg embereket és tárgyakat egyaránt. Makacssága miatt csak ritkán változtatja az álláspontját és ahhoz is rengeteg idő kell. Megkapóan szeleburdi viselkedésével könnyen beleviszi másokat a „rosszba”. Bár sosem direkt követi el ezeket, mégis számtalanszor előfordul vele. Ahogy azonban egyre idősebb lesz komolyodik és kezd megérni.

Az elején nem bírtam a búgócsigaszerű viselkedését. Elszoktam én már ettől, hogy ekkora elánnak és lelkesedéssel vessem bele magamat az események sűrűjébe. Nyíltszívűségéért és segítőkészségéért csak becsülni tudtam. Bár Marilla próbálja megnevelni, de Mattew jó szíve nem engedi, hogy túl kemény legyen vele. Az idő múlásával viszont egyre jobban kedveltem. Határozottan jót tett neki a megkomolyodás.

„- Jaj, én úgy szeretem, ha valaminek neve van, még ha az egy muskátli is. A névtől olyanokká válnak, mint az emberek. Egyébként is, honnan tudjuk, nem sérti-e egy muskátli érzéseit, ha csak muskátlinak hívjuk, semmi másnak?” 

A regény főleg Anne személyiségének fejlődéséről szól, de rajta kívül találkozhatunk szereplőkkel szép számmal. A Cuthbert testvérek is változnak a Annenel. Nyugodt életüket felváltja a gyerekzsivaj, ami jót tett nekik. Élet költözött a Zöldmanzárdos-házba. Marilla nem dicsér sokat, szeretetét sem mutatja ki gyakran, szíve mélyén viszont büszke a kislányára. Mattewt már az első találkozáskor az ujja köré csavarta. Az alapjáraton csendes férfi barátra talált benne.

Diana, Anne legjobb barátnője csodálkozásomra képes érvényesülni mellette. Együtt kalandoznak a képzelet mezsgyéjén. Anne jó hatással van rá, mert elrugaszkodott gondolatokat táplál belé.

Akiről viszont többet szerettem volna olvasni, de kislányos makacsság miatt nem tudtam, az Gilbert Blythe. Az osztály legjobb tanulója sikeresen megbántotta Annet már az első napon, így éveken keresztül haragosok voltak. De mindketten változnak, ezért is szeretném olvasni a következő részeket. Kíváncsi vagyok, hogyan fog alakulni kettejük kapcsolata.

„A szegénységben csak egy vigasztaló van: 

hogy a képzeletnek összehasonlíthatatlanul fontosabb szerep jut.”

Tanulságként többek között azt szűrtem le belőle, hogy a múlt mindig regényesebbnek tűnik, mint a jelen. Magam is csodálattal olvasom a régmúlt eseményeit, és vágyakozom arra, hogy bárcsak ott lehetnék. Anne Arthur király Angliájába vágyik, de ez is, mint minden megmozdulása, balul sül el. 

Összességében

Egy könyv az esélyről, hogy családban nőjön fel az ember fia-borja, egy cserfes lányról, aki változatosságot és izgalmat hoz a mindennapokba, és a határtalan képzeletről, amit ápolni és nem elnyomni kell. Anne története bár nem rendelkezik a modern YA-k elemeivel, mégis méltón helyt áll a fejlődésregények sorában.

Hogy kinek ajánlom?

Kislányoknak a sok csodálatos és fantasztikus könyv mellé.

Fiatal felnőtteknek, akik kihagyták ezt a gyöngyszemet.