Menni vagy maradni? - Az élet nagy kérdései | Colm Tóibín

Vannak könyvek, amik szórakoztatnak. Vannak olyanok is, melyek gyönyörködtetnek. És léteznek olyanok, melyek irodalmi értéket képviselnek. Mind-mind másért szerethető.

Aztán jött a Brooklyn, összekapcsolta a szempontokat és tarolt. Colm Tóibín nem egy egyszerű regényt írt, mely csak hitelesen mutatja be az ötvenes éveket. Annál ez sokkal több.

Magyar megjelenés éve: 2016
Park Kiadó
női sors, szerelem
öt csillag, kedvenc

Az 1950-es évek Írországában vagyunk, és Eilis Lacey sok fiatal ír lányhoz hasonlóan nem dúskál a lehetőségekben. Ezért amikor nővére elintézi, hogy kivándorolhasson New Yorkba, Eilis tudja, hogy mennie kell, s első ízben kell maga mögött hagynia családját és otthonát.

Amikor megérkezik a zsúfolt brooklyni albérletbe, csak arra tud gondolni, mit áldozott fel. Távolra került otthonától és honvágya van. Aztán amikor az első tapogatózó lépéseket teszi a barátság és talán valami más felé is, olyan hírt kap, ami miatt vissza kell térnie Írországba. Ott szörnyű dilemmával néz szembe a kötelesség és a nagy szerelem közti rettenetes választással.

Történetünk szerint…

Nem csak úgy, mert biztos létezett egy lány ilyen sorssal. Hívjuk Eilisnek, mert eléggé különlegesen hangzik. Eilis Lacey. Aki egy írországi városban, Enniscorthyban éli csendes mindennapjait. Akinek nincs sok lehetősége a kitörésre. Viszont van egy nővére, aki mindent megtesz érte. Elintézi, hogy egyszerű bolti részmunkaidejéből kitörjön. Amerikában próbál szerencsét, mely már sokaknak meghozta addig is a boldogulást. Minden jó oldala mellett meg kell küzdenie a távolsággal, a honvággyal, a magánnyal és az új világ által nyújtott lehetőséggel.  Regény egy lányról, aki a megszokás és a változás között őrlődik.

~~~

Jókor volt jó helyen. Ha máskor olvasom, ugyanúgy kedvencemmé válik, de a felnőtté válás küszöbe után egy lépéssel tökéletes az időzítés. Teljesen bele tudtam élni magam Eilis helyzetébe, sorsa érzelmileg is megfogott. Együtt izgultam vele, örömében-bánatában és kétségbeesésében is osztoztam. Csak úgy folytak az események, melyben a folytak az események, melyben a fejezetek hiánya nagy szerepet játszott. Dinamikusan felépített, a részek közti ugrások is célra vezetőek. Kihagyja a történet számára cselekménytelen napokat.

Bár a regény a XX. század közepén játszódik, érződik benne a múlt század modorossága. Finom társas érintkezések már modernizálódtak ugyan, de messze nem olyan szabadosak, mint egy kontinenssel arrébb. Brooklyn teljesen elüt Írországtól. Sokkal szabadabb az élet, mások az elvárások és a hozzáállás. Nem rökönyödik meg egy ambiciózus nőtől, aki családja mellett is dolgozni szeretne. A társadalmi különbségek sem annyira látványosak. A jellemek számítanék, hiszen bárki megvalósíthatja kellő kitartással az amerikai álmot.

„Az idő meg a türelem még egy csigát is elvisz Amerikába.”

Saoirse Ronan, mint Eilis
Emory Cohen, mint Tony

Eilis a megszokás hatalmából nem akart kitörni, mert nem tudta a vidéki környezetén túl elképzelni az életét. Sokszor van úgy, hogy nem merünk nagyot lépni, mert félünk attól, mi vár ránk utána. Olyan jól bele tudunk süppedni az átlagos életünk mindennapjaiba, és onnan tekintve nem is nagyon vagyunk ki belőle.

Miután azonban ez megtörtént, beköszönt barátnak a honvágy. Belefonódik a gondolatainkba, nem tudunk víg kedéllyel elmenni mellette. Üres pillanatainkban mindig a felszínre kerülnek. Ezt csak tevékeny életmóddal lehet kiküszöbölni, ami meggátol a töprengésben. Az elején Eilisnek nincs sok lehetősége, hiszen az új helyen "csak" munkát kapott. Flood atya, a segítőkész tiszteletes viszont beíratja egy esti iskolába, ezzel is célt adva neki.

De a sok tanulás és munka az ember agyára mehet, ezért kell időt szakítani a rendszeres kikapcsolódásra. Mrs. Kehoenál lakó lánykákkal rendszeresen a plébánia által szervezett mulatságba jár, ahol Eilis furcsán érzi magát. Szürke kisegérnek tűnik a kicicomázottak tömkelegében. Vágyakozó szemekkel pásztázza a népszerűeket, bárcsak egyszer ő is olyan lehetne. Ő azonban mindig is egy egyéniség marad.

Így esik meg az is, hogy egy ismeretlen fiú felkéri táncolni. Tetszett, hogy Tony nem egyszerre toppant be az életébe, hanem engedi az író előtte is fejlődni a személyiségét. Fokozatosan lesz része Eilis mindennapjainak, és hozzájárul a változásához. Nyílt szemű, temperamentumos fiú, de nem túlságosan elnyomó, aki érzékeny környezete hangulatingadozásaira. Ragaszkodó típus, de pont ettől olyan megnyerő.

Az önállósodás első lépéseként már vannak az életnek olyan részei, melyet nem feltétlenül beszélünk meg szüleinkkel. Eilisnek kiskorától volt magánélete, nővére háta mögött csinálhatta a saját dolgait. A felszínen azonban az anyja irányította. Amerikából visszatérve is folytatta ezt a tendenciát, amit Eilis független nőként nehezen visel. Teljesen leszívja, kihasználja, csak azt csinálhatja, amit ő mond. Ez őszintétlenséghez vezet, ami mögött semmi rossz szándék nincsen, csak a szabadság iránti vágy.

Pár gondolat az adaptációról...

Tény és való, hogy sosem került volna kezembe a regény, ha nem karolja fel a filmipar a történetet. Igényes lett, minden tekintetben elvarázsolt, a színészeket is eltalálták. Még az öcsém is azt mondta rá, hogy nagyszerű egy film, holott ő nem szokott szerelmes történeteket nézni. Ezzel bebizonyosodott számomra, hogy nemtől függetlenül megtalálhatja benne a kedvére valót.

Összességében

Ez egy olyan regény, melyet szerintem minden fiatal felnőttnek olvasnia kell. Eilis hasonló érzelmi utakat bejárva példaképként is szolgál. Finom hangvétele élvezetessé teszi az olvasmányélményt, nem is veszi észre az ember, hogy "modern" regényt olvas.

Hogy kinek ajánlom?

Női sorsok kedvelőinek. Eilis egy erős karakterfejlődésen megy keresztül, öröm volt olvasni.

Akik szeretik az ötvenes évekbeli USA-t vagy csak az íreket.

Egy jelenet miatt korhatárt szabnék a könyvek, bár ki tudja. Ezek a mai fiatalok…

Nagyon szépen köszönöm a példányt a Park Kiadónak!