Gonosz kis Grimoire - Varázslatos Grimmek #3 | Chanda Hahn

Sosem késő felnőni. Én mégis úgy vagyok vele, hogy inkább maradok gyerek, mert bár az a lét is felelősséggel jár, mégis jut idő a felhőtlen szórakozásra.  A tündérmesék nekünk, átlagos olvasóknak menedék nyújtanak, ám Mina Grime számára mindegyik egy-egy ilyen küldetés. Chanda Hahn Balszerencsés tündérmese sorozatának harmadik része, a Tündérkönyv egy újabb fejezetet mesél el a lányka életéből, ahogyan mindent kockára téve kell mentőakciót szerveznie.

Magyar megjelenés éve: 2016
Maxim Kiadó
ifjúsági, fantasy, mesefeldolgozás
négy csillag

A 16 éves Mina Grime rendületlenül küzd a családját sújtó átok ellen, és próbál pontot tenni a kalandos mesék végére, de úgy tűnik, belefáradt. Úgy dönt, megpróbálja figyelmen kívül hagyni a küldetéseket, amiket a Történet kitalál számára. Ám egy hirtelen tragédia mindent megváltoztat. Mina rájön, hogy nem kerülheti el sorsát.

Épp próbál talpra állni, és szembeszállni végzetével, mikor váratlanul felbukkan egy titokzatos alak, aki megzsarolja Minát. Így a lánynak nincs más választása, mint az, hogy minden veszélyt vállalva engedelmeskedik. A helyzetét csak nehezíti, hogy le kell győznie Brody iránt táplált szerelmét.
Eközben Jared, Mina tündér segítője mindent megtesz, hogy megóvja a lányt. De ő sem képes minden pillanatban mellette lenni. Így amikor valami igazán értékes dolgot ellopnak Minától, magának kell küzdenie a mesebeli gonoszok legerősebbjeivel. És eközben olyan döntéseket kell meghoznia, amik a szerelmét és az életét is veszélybe sodorhatják.

Hát én ezt már megint nem hiszem el. Azt gondolná az ember, hogy nem tartogathat az írónő akkora meglepetést a végére, aztán képen töröl egy olyan ténnyel, amitől megint a falba vágnám legszívesebben a fejemet. Miért kellett ismételten kicseszni Minával? Nem elég nehéz így is a helyzete?

Történetünk szerint…

Mina egész nyáron sikeresen elkerülte a meséket. A Történettel való személyes találkozása mély nyomot hagyott benne, ezért sem akarja a buta kis játékot folytatni, mert már elege van a tündérek szórakoztatásából. Unalmasan telik az ideje, még Jareddel sem beszél, pedig rá igazán nem haragszik. Emellett a többi barátját is elhanyagolja, nem mintha annyi lenne neki.

Váratlanul azonban tűz üt ki a házukban, ahonnan egyedül a Grimoiret sikerül kimentenie. Szeretett öccse feltehetőleg nem élte túl a lángokat, de erre nincsen komoly bizonyíték. Új helyre költöznek, próbálják az életüket rendezni, de ez csak nem jön össze nekik. Egy következő meseszereplő kezdi el zargatni Minát, akivel alkut köt, ami akár végzetes lehet. Vajon milyen áron kell kijátszania ezt a mesét?

Ismételten magával ragadott a története, ehhez nagymértékben közrejátszott a rövidsége.  Csak úgy fogytak a lapok. Egyik pillanatban még az iskola tantermében voltunk, a másikban pedig már egy moziteremben. Nem ül le a cselekmény, mindig történik valami. Bár helyenként elviseltem volna több leíró vagy csak egyszerűen töprengő részt, mert a gyalogkakukk üzemmód nem mindig célravezető. Elméleteket gyártani sem volt időm, de ez Tyúkanyó specialitása. Fenntartja az izgalmat, művészien csavarja a meséket úgy, hogy a végén akkorát szóljon, hogy a szomszédban is meghallják, hogy csapkodom a falat.

Egyre jobban kiszakad a mesei megkötésekből, ami még inkább egyedivé teszi a történetet. Rumpelstilzchen (mert nem tudom, hogy van magyarul, és németen így vettük) karakterében csavar, hiszen egy egész nemzettséget csinál belőlük. Két példányukkal is találkozunk, az egyik mindent arannyá, a másik pedig rézzé változtat. Rabszolgává teszik azokat, akik alkut kötnek velük és nem teljesítik azokat. Jó jövőképe van Minának, ugyanis az ő alkujának tárgyát közel lehetetlen megszereznie. De ezen kívül az írónő elengedi a fantáziáját, és szabadon alkot. Találkozunk tündérkeresztanyákkal, akik már régóta figyelik a Grimmeket és közvetlen hozzátartozóikat, és észrevétlenül segítenek nekik. Egy egész bázisuk van főhadiszállás-kiképzőközpont jelleggel.

Végre sikerül eljutni Tündérföldre is, melytől annyira óvta Jared Minát. Csodaország beütése van, minden hiperszínes. Nem is értettem az elején, hogy miért gondolják az emberekre nézve veszélyesnek. Aztán jöttek a nehézségek, melyeket csak belső segítséggel lehet átvészelni. Egyedül a biztos pusztulás várt volna a leányzóra. Itt mindennek varázsereje van vagy legalább mágikus töltetű.

Egy páfrányba is képes volt életet lehelni. Olyan kis cuki volt, majdnem megzabáltam. Elérte, hogy szereplőként gondoljak egy beszélni nem tudó szobanövényre, és törődjek vele. Minden elismerésem az övé.

„Minden tőle telhetőt megtett, hogy nedves pólóját kifacsarja a páfrányra. Az erre megmozdult, és ingadozott a vizes adománytól.

- Pszt, ne! – csitította a lány a növényt. De az megpróbált utánanyúlni a leveleivel és megölelni. – Jaj, ne! Nem kell megköszönnöd. – Mina arrébb lépett, mire a páfrány kicsit lekonyult, mintha megbántották volna. – Rendes leszel, és nyugton maradsz? – A növény izgatottan mocorgott, de mintha igent mondott volna. – Akkor légy jó!”

A szinte minden sarkon felbukkanó tündéreken kívül, akik mind gyanúsak, még az is, aki nem, megismerkedhetünk sellőkkel is. Alapjáraton jószívű lények, egy idő után viszont el kell dönteniük, hogy megöregszenek és meghalnak, vagy furiózus tengeri boszorkányként kísértenek a tavakban és embereket csábítanak be főfogásknak. Sel az előbbit választotta a többiekkel ellentétben. Ő egy kedves sellő, aki áhítattal hallgatja Mina meséjét a földi világról. Ámulatba ejti a vízilabda, amit szívesen ki is próbálna, csak Tündérföldén nincs hozzá elég játékos. A vízi szellemek csak ló alakjában léteznek, így velük nem lenne olyan jó móka. Rajtuk kívül még a hamarmás fogta meg a fantáziámat, ami egy formáját állandóan változtatni képes lényecske. Mina azonnal észrevette és megbarátkozott vele.

Nem szabad elfeledkeznünk a földi szereplőkről sem, viszont ők nem kaptak a könyvben sem annyi figyelmet. Nant és Brodyt szépen elhanyagolja az írónő, járulékos, helyenként fel-feltűnő szereplőkké minősítette le őket. Jared ezzel szemben rengeteg időt tölt Minával. Kezdek megbarátkozni vele, sőt már azt a pontot is elértem, hogy egyenesen szurkoljak a párosuknak.

„- Nincs érzelmi puttonyom - suttogta Mina, a fiú szavaitól fájdalmasan összeszorult a torka.

- Dehogynem! Akkora puttony, hogy saját szőlészeted lehetne.”

Grimm kisasszony továbbra is adja a szerencsétlent, bár a Grimoire erejét egyre jobban képes kiaknázni. Van benne tehetség, csak bíznia kéne önmagában. Végtelenül kitartó, és ez előnyére válik. Viszont MINDIG vele csesznek ki. Meg kellett volna tanulnom az előző két könyvből, hogy ne fogjon el a remény… Hangosan csattant a könyv az arcomon. Toporzékolva várom a következő részt, mert egyre jobban izgulok, mit találhatott ki Tyúkanyó.

~~~

Hogy kinek ajánlom?

Még mindig tartom magam ahhoz, hogy a könnyedebb mesefeldolgozások kedvelői örömüket lelik bennük. Mert nem akarunk felnőni.

A mesékből éppen csak kilábaló kislánykáknak meleg szívvel. Élénk fantázia kell hozzá, az biztos.

Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget a Maxim Kiadónak!