Mr. Lackey különös vendégei | Agatha Christie - Betekintő #7

Még nem olvastam Agatha Christietől. Csak gondoltam, előre szólok. A bejegyzésben található mindennemű rajongás nem az írónő iránt érzett szeretetből fakad, hanem mert egyszerűen zseniálisan ír. Mert mivel mással kezdhettem volna meg ismerkedésemet, mint egyik leghíresebb történetével, a Tíz kicsi négerrel. Úgy érzem kellően beleválasztottam.

Első megjelenés éve: 1939
Európa Kiadó
thriller
öt csillag

Tíz, egymásnak ismeretlen ember meghívást kap egy pazar villába. A villa egy sziklás, elhagyatott szigeten áll, amely sziget néger fejhez hasonlít, arról kapta a nevét is. A villa titokzatos tulajdonosáról mindenféle pletykák keringenek. A vendégek, bár valamennyiük múltjában van valami, amit legszívesebben elfelejtenének, reménykedve és örömmel érkeznek meg egy pompás nyári estén a sziklás öbölbe. A tulajdonos azonban nincs sehol… A felhőtlennek ígérkező napokat egyre félelmetesebb események árnyékolják be. A sziget látogatóit a különös fordulatok hatására hatalmába keríti a rettegés. Tízen érkeznek. Hányan távoznak?

A bűnügyi regény koronázatlan királynőjének talán legjobb, leghíresebb művét tartja kezében az olvasó.

Történetünkben...

Tíz idegen kap meghívást egy szigeten lévő villába. Mindenki más okból érkezik ide, de az biztos, hogy van bennük valami közös. Wargrawe bíró ismerősökhöz utazik, Claythorne kisasszony állás miatt, Lombard kapitány küldetést teljesít, Brunt öreglány ingyen nyaral, Macartur tábornok cimboráival találkozik, Armstrong doki Londonból kiszaladva magánbeteget vállal, Marson úrfi kalandra vágyik, Blore nyomozó a szigeten fellépő furcsaságok után kutat, és a  Rogers házaspár pedig házvezetőként vannak alkalmazva. Sok név, sok gyanú. A tulajdonos azonban nem érkezik meg. Baljós hangulat uralkodik. Vajon mi húzódik a háttérben? 

Ezt az illusztrációt nem tudtam
kihagyni

Ez. Hátborzongatóan. Fantasztikus.

Izgalommal teli, elhúzta a madzagot az orrom előtt, de ez a várakozás a jó fajtából való volt. Kényszerített, hogy olvassam. Szerettem is volna minél hamarabb befejezni, hogy tudjam, ki is áll a háttérben. Ezért is takartam le oly sokszor a lapot, hogy ne kóricáljon el a szemem, mert akkor biztos kiszúrok valami lényeges dolgot előre. Másrészről azonban igen rossz előérzetem volt a végjátékkal kapcsolatban.

Mezei krimiolvasóként annyit tudtam, hogy mindig az a tettes, aki a legkevésbé tűnik annak. Aki nagyon gyanús, az pedig biztos nem. De hát, kérem szépen, akkor mi a helyzet, ha mindenki gyanús? Egymást jó érvekkel vádolják, senkiben sem bíznak meg. Rendesen belevittek a málnásba, mint medve urat az étvágya.

Az elejtett utalások mindig megváltoztatták az álláspontomat és elterelték a figyelmemet. Ez is kimutatta egy tulajdonságomat, a bizonytalanságot. Képtelen vagyok kitartani valami mellett, mert mi van, ha nem jó.

A másik pedig a túlgondolás. Mindig mindent több felől közelítek meg, belelátok olyan dolgokat, amiket nem kéne. Ez vagy azt mutatja, hogy túl erős a képzelőerőm, vagy csak annyira nagy hatással volt rám a matektanárom logikája, hogy nála edződve én is átvettem azt. Még ennyi teóriát egy regénynél sem gyártottam. Elborultabbnál elborultabb lehetőségeket vázoltam fel, de sajnos csak egy apró részlet jött be. Ez pedig csak csepp volt a tengerben.

Emellett még sikerült megnevettetnie is, amin rendesen meglepődtem.

Tanulság: A krimik végét mindig egyben olvasd el! Ne szakítsd félbe, ne halaszd holnapra. Mert úgy elveszik a lendület.

 

Pár szó az adaptációról...

A könyv legújabb feldolgozása egy 2015ös BBC, mely neves színészeket is felvonultat, mint pl. Aidan Turnert (Kili, Ross Poldark), Charles Dancet (Tywin Lannister). Ez egy 3 részes miniszéria hozza a tipikus képi minőséget. Szép tájkompozíciók, jó vágás, látszik rajta, hogy értenek hozzá. Kellően ijesztő és hátborzongató a hangulata, ami miatt befejezése után nekem is elment mindentől a kedvem. Nyomasztó érzés telepedett rám, pedig ez csak egy film, mondhatnátok. Túlságosan érzelemre ható volt, még úgy is, hogy tudtam minden történést. Mi lett volna, ha előszörre nézem meg? Bele se merek gondolni. A látomások is valóságosak, mintha mindannyian totál becsavarodnának a nézővel együtt. Ezért ha már választhatok, akkor inkább a könyv.

Érdekesség a címről...

Magyarhonban nem adnak a rasszizmusra, így az írónő által eredetileg adott címen ismerhette meg a nagyközönség, az 1941-es megjelenésű kivételével, mivel az A láthatatlan hóhér címet viseli. Az USA-ban azonban más volt a helyzet. Megjelenés előtt minden négerekre való utalást kiszedettek es a címet is megváltoztatták And There Were None-ra. Az új adaptáció címe is ezért ez. Először nem értettem a miértjét, de utánaolvasva minden világos lett. Azóta már volt Tíz kicsi indián is. Más nyelvek is csavartak rajta, de mind az amcsik hatására. Ebből is látszik, hogy mennyi beleszólásuk van mindenbe.

Hogy kinek ajánlom?

Aki szereti a thrillereket, azoknak kihagyhatatlan.

Lélektani megfigyelést végzőknek is első osztályú, mert kevés szereplővel dolgozik, de mindegyik érdemes a tanulmányozásra.

Agatha Christie könyveit kedvelőknek, vagy csak egyszerűen 20. század első felében játszódó történetek szerelmeseinek.

Ti már biztos olvastátok.

Nektek hogy tetszett?