2016. július 8., péntek

Szenvelgő Simon | Cassandra Clare & Co. - Betekintő #5

Még nem olvastam kooperációs regényt, de látatlanban is azt gondoltam, hogy valami csudiszupi dolog lehet. Összedolgozva ugyanis könnyebb az ötletelés., egymás elborult ötleteit továbbszőve nincs megakadás. Egy dolgot azonban nem tudok: ki is ül le ténylegesen megírni a történetet?
Ma Cassandra Clare egyik szerzői társulásos novellájába engedek betekintést nyerni. Nem gondoltam rá, hogy teljes, kiterjedt értékelést írjak róla, mert sajnos nem lett volna miről.

Magyar megjelenés éve: 2015
Könyvmolyképző Kiadó
urban fantasy, novella
három csillag
Miután mondénként, aztán vámpírként élt, Simon nem gondolta volna, hogy egyszer még árnyvadász lehet belőle, ma azonban megkezdi tanulmányait az Árnyvadász Akadémián.
Vajon lehet-e belőle ugyanaz az ember, aki vámpírként volt? Képes lesz-e megint hőssé válni, és megfelelni a barátainak, Isabelle-nek, és legfőképpen önmagának?

Az Árnyvadász-világgal a Csontváros filmváltozatában találkoztam, amit amúgy nem láttam volna, ha nincs rossz idő az osztálykiránduláson. Fellelkesülve jöttem ki a moziból, könyvmoly módon azonnal el akartam olvasni.
A Végzet ereklyéi tetszettek, Pokoli szerkezetekkel az elején hadakoztam, de végül jobban megkedveltem, mint az eredeti sorozatot. Ezek után úgy voltam vele, hogy a kiegészítőket se ártana elolvasnom. A Magnus-t csak halogatom már egy jó ideje, az Árnyvadász Akadémiásból pedig még nem jelent meg az összes, de azokhoz sem akartam igazából nekiállni. Most azonban engedtem a belső nyomásnak, de megbántam.

Amennyire szerettem Simon karakterét az eredeti sorozatban, most annyira idegenkedtem tőle. Mintha nem is önmaga lenne, hanem egy teljesen különálló lény. Mondjuk érthető, mert elvesztette az emlékeit, de akkor is fura. Haverkodik Jace-szel, nem tud mit kezdeni Izzy-vel, de azért Clary-től azért megdobban pici szíve. Egyedül a gyík-formát hozza a szarkazmusával.
De nem csak ez zavart benne, hanem a nyelvezet is. Én egy gördülékeny és színes szókincsre emlékeztem, itt azonban vagy a fordítással, vagy az eredetivel, vagy velem volt a baj. Nem éreztem azt, hogy Clare kisasszony bele adott volna apait-anyait. Mintha nem is ugyanabban a világban játszódna.
Ez a páros hiányzott a
legjobban (Forrás)
Az egészben egyedül George-ot csípem a maga furcsa modorával. Az Izzys közjátékot pedig egyszerűen nem értettem. Az Akadémia pedig egy lepukkant vityilló, amivel remélem, hogy kezdenek valamit, na meg a stílussal sem ártana. Nem bírom a depizést és az önmarcangolást.

Hogy mire volt jó?
Tágítottam egy hangyabokányit az ismereteimet a világgal kapcsolatban, de nem sokat. Magamat ismerve azonban biztos, hogy folytatni fogom őket, azért is. Csak nem lehet mindegyik ilyen.

Ti olvastátok már? 
Nektek elnyerte a tetszéseteket?

2 megjegyzés:

  1. Szia! :)

    Sajnálom, hogy nem tetszett annyira, hiszen ezt én küldtem neked ezért kicsit magamat is hibásnak tartom. :( Kár, hogy csalódtál benne.

    Amúgy nekem is el kellett volna már kezdeni, de én meg akarom várni, hogy az összes rész kijöjjön, hátha úgy kicsit összefüggőbb lesz és jobb élmény.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ne hibáztasd magad miatta, ez így jött össze :) Ígyis-úgyis elolvastam volna, és őszinte vélemény is felkerült volna az oldalra, mert hát ez a lényeg. Az őszinteség.
      Én is várni fogok a többire, és egyben állok majd neki, és akkor tényleg jobb lesz. Csak hát már bökte a csőrömet :)

      Törlés