2016. július 4., hétfő

Barangolások Ensen innen és túl | Norbert Winney

Egyszer volt, hol nem volt, még az Üveghegyen innen varázslatos királyságok terültek el. Nem is gondolnánk, micsoda pompa díszítette udvaraikat, holott sokan közülük már biztosan járt arrafelé, csak nem éppen akkor. 
Vakulya Norbert, művésznevén Norbert Winney pontosan oda kalauzol el a Sárkányok, farkasok és almák című könyvében. Igazi mesevilágba csöppenünk, ahol a varázslat és az átlagosság teljes mértékben megfér egymás mellett.

Első kiadás éve: 2016
Atheneum Kiadó
fantasy, mesefeldolgozás
négy és fél csillag
Közhírré tétetik!
Aki megmenti a királylányt a sárkánytól, elnyeri a kezét és a fele királyságot!

Vízfüttyő Loson a nincstelen tizenhárom évesek magabiztosságával vág neki a kihívásnak, hogy egyik kalandból a másikba csöppenve egy életre elköteleződjön az izgalmak mellett. Mesés környezetben játszódó, fordulatos kalandjai során sárkányokat tüzel fel, boszorkányokat cselez ki, farkasemberekkel néz farkasszemet, királyokkal alkudozik, lovagokkal és törpékkel akasztja össze a bajuszt, sőt magával a Nagy Kaszással, a Halállal is meg kell küzdenie.
Humorban bővelkedő történetei különleges, ám ismerős világának különböző szegleteibe kalauzolják el az olvasót, Óperencián innen és túl…

A sorozat első kötetében Vízfüttyő Loson három kalandját izgulhatjuk végig.

Ahogy a fülszöveg is megemlíti, három kalanddal van dolgunk. E tény felett azonban szépen átsiklottam, mert nem gondoltam, hogy ennek olyan egetrengetően nagy szerepe lesz. Mekkorát tévedtem. A könyv tényleg három történetet mesél el, melyeket egy füzérre fűzött fel az író. Vízfüttyő Loson kalandos életét kísérhetjük figyelemmel. Ez az epizodikusság nekem teljesen sorozatossá tette, mármint tévében láthatóvá, ha nem lett volna elég ehhez a meseszerűsége. A magyar népmesei világ és a Grimm fivérek által összegyűjtött művek hatásosan keverednek benne.

A történetek Füzesújmajor központtal játszódnak, amiről nekem mindig Városmajor jutott eszembe. Az Óperencián lévő városállam az oktatásáról híres. Rengeteg egyetem és kutatóintézet található meg. Ha nem itt, akkor az Üveghegyen innen lévő királyságokban barangolunk, ritkábban a hegyen túli varázsvilágban. Nekem. Óperencia tisztára a Német-Római Birodalmat mintázta, ugyanis ott volt sok apró királyság és hercegség egy rakáson. Jól hozta a középkoriasságot.

Jöjjön a három történet röviden:
Sárkányfészek
Egy aprócska fiú, Vízfüttyő Loson szerelmi csalódást él meg. Lelencházi barátnője, Csilláncs nem szerelmes belé, es ezt kerek perec meg is mondja neki. Ezért bánatában annyi tettvágyat gyűjt össze, hogy egy kiáltványt meghallva egy elrabolt királylány megmentésére siet. Eközben megküzd a hétfejű sárkánnyal, meglovagol egy varázsseprűt és eszét használva diadalmaskodik.
Farkasátok
Ugrunk három évet az időben, mikor is Loson profi kincsrejtő vállalkozó. Királyi udvarok és lovagrendek kérik fel próbatételek előkészítéséhez. Egy küldetés során azonban farkasemberekkel hozza őt össze a sors. Ezután azonban mindenki viselkedését furcsának tartja, de teliholdkor fény derül a turpisságra. Vajon sikerül megtörnie az átkot, vagy élete végéig küszködnie kell vele?
Kristálylakók
Egy király parancsára üvegcipőrejtő akción vesz részt, ám onnan visszatérve az uralkodó haláláról értesül. A szerződésük semmisnek bizonyul, ezért mihamarabb vissza kell szereznie, na meg az elszökött hercegnőt sem lenne utolsó dolog előkeríteni. A Fekete Erdőben bolyongva fura szerzetekkel találkozik, akik talán segíthetnek neki.

Már az elején magával ragadott a meseisége. Ez nem csak a szereplőkben mutatkozik meg, hanem a nyelvezetében. Tipikus népnyelvi kifejezéseket használ, mint kulipintyó, tarisznya, gúnya, csak hogy párt említsek. Mintha Benedek Elek meséit olvasnám modern köntösbe bújtatva. Mert a szereplők is fel lettek turbózva. Piroska sem egy szende kislány, a törpék sem ártatlan félszerzetek. Na és hát az a seprű. Talán még Harry Potter is megirigyelné. Van rajta kormány, kis kosárka és úgy száguld, mint a veszett fene.
A másik nyelvi dolog pedig a személynevek kicsavarása, melyekkel teljesen újakat hoz létre. Csak tátottam a számat bizonyos megoldásoknál. És háta családnevek se semmik, Vízfüttyő, Pinizsáló, Homokító. Igazán kreatív.

Rozál
Losonban az tetszett a legjobban, hogy átlagos srácként éli az életét, már amennyire a mesevilágokra jellemző. Királykisasszonymentésből hazatérve másnap újra felveszi a stafétát, mintha semmi különleges nem történt volna. Haverjaival bandázik, idősebben kocsmába jár és barátnője van. Esendő hős, aki a jóságot helyezi előtérbe. Kalandjaihoz hűséges társa Muszti, a patkánya, akivel a véletlen folyamán hozza össze a sors. Remek csapatot alkotnak, mozdulataikból megértik egymást. Barátai, Gyíkor és Musztafa se semmik. Míg előbbi a szebbik nem nagy csodálója, addig utóbbi egy állandóan bütykölő zseni. Nagy valószínűséggel antiszociális lenne, ha nem rángatnák ki "barlangjából".
Kedvencem azonban Rozál. A kedves öreglány megszólalásaival és stílusával lopta be magát a szívembe. Egyszerre egy segítőkész néne és egy modern nagyi, aki segít Losonnak, ha bajba kerül.

Összességében
Igazi mese, ám nem feltétlenül gyerekeknek, mert azért vannak benne nem virágnyelvi poénok is. Tanulságokat is fogalmaz meg, mint a felnövés szükségességét, melyeket jó megfogadni. Ötletesnek tartom az epizodikusságát és már előre várom, hogy mit fog ebből kihozni Norbi bácsi.

Hogy kinek ajánlom?
Gyereklelkű fiataloknak és idősebbeknek egyaránt.
Nem kell kifejezetten fantasy rajongónak lenni ahhoz, hogy feküdjenek a poénok, mert van belőle bőven.
Mesefeldolgozások kedvelőinek.

Ti esetleg olvastátok már?
Vagy sikerül ezzel kedvet kapnotok hozzá?

Nagyon szépen köszönöm az Atheneum Kiadónak a lehetőséget!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése