2016. május 3., kedd

A kolónia ketrece az apokalipszistól nem véd meg | Kemese Fanni

Akarva akaratlanul egy burokban növünk fel. Szüleink óvó szárnyai közül a világot naiv szemmel bámuló kisgyerekek hada lép ki a való életbe. Az első döntéseink nagyon fontosak, hiszen ennek segítségével megtapasztalhatjuk a kemény valóságot. Többek leszünk általa. Ha valakit megtartanak ebben a védő közegben, igazán erősnek kell lenni ahhoz, hogy talpon maradjon, mikor is a falak egyszer csak annyira elvékonyodnak a természetes folyamatok hatására, hogy szappanbuborékként fognak kipukkadni. De hogyan is kapcsolódik ez a mai regényhez? Meglátjátok.

Első kiadás éve: 2014
Könyvmolyképző Kiadó
ifjúsági, disztópia
négy és fél csillag
Pippa Kenn egész életében hús-vér embereket akart megismerni, és döbbenetes élmény számára a kolónia. Átkelt a Vörös erdőn, de vajon megérte, ha súlyos árat fizet érte? Új családja szeretete körbeveszi, de elég ez?
Mya Mavis életét gyökeresen felforgatja Pippa és a két fiú, akik a sápadtak hordája elől menekültek. Mya ismeri az egyik idegent, ezt a különös, sárga szemű lányt, akiről már az érkezése előtt álmodott. Tudja, hogy a lány olyan események sorozatát indítja el, amelyek az utolsó emberi menedék bukásához vezetnek. Az összeomlást egyedül Mya akadályozhatja meg, ha megfejti az álmai rejtélyét, és időben figyelmezteti az embereket a veszélyre.
A sápadt horda megérkezik, és elzárja a kolóniát a külvilágtól. Egyre több feszültség tör a felszínre. Amikor évtizedek óta először gyilkosság történik, az emberek ráébrednek, hogy nem attól kell igazán félniük, ami a falakon kívül vár rájuk.

Ó, te jó ég. A könyvet becsukva percekig csak pislogva bámultam magam elé. A gondolatok messze elkerültek, az agyam próbálta feldolgozni a látottakat. Mert hogy látványból aztán nem volt hiány. Az a finálé… Jól megkomponált, hosszához képest egyáltalán nem unalmas. Csak kapkodtam a fejemet. Nem szabadott egy mondaton se átsiklanom, mert akkor lemaradtam volna valami lényegesről. Kegyetlen. Kevésbé függő véggel rendelkezik, mint az első rész, de akkor is kell az a harmadik. Már tegnap kellett volna. Annyi lehetőséggel bővítette ki, és milyen jól tette. Már nem egy egyszerű túlélőtörténetet, sokkal több.

Rendesen belecsaptam a közepébe, de bocsássátok meg nekem ezt a kis botlásomat. Na de akkor röviden elmesélem, hogy miről is szól a történet. Aki nem olvasta volna a sorozat első részét, annak nem ajánlatos tovább mennie, vagy csak saját felelősségre.

A kolóniába sikeresen megérkezve Pippa egy teljesen átlagos családhoz költözik. Nem csak a környezettel, hanem az új tulajdonságaival is meg kell barátkozni, mert Vörös erdei kalandját másképpen nem élte volna túl. Karmaival azonban nem csak neki gyűlik meg a baja. Hős lovagja, Ruben szintén küszködik az undorral, miközben testvérét visszakapva féltékenység marja. Kettejük szerelmének harcán kívül a kolónián is zajlik az élet. Sápadtak jelennek meg az utcán, Mya Mavis sötét jövőt lát és a falon kívül egy egész horda várja, hogy bejusson a falon túlra. Vajon lesz elég kitartás Rubennek és a városnak? Megvédi-e őket mesterséges teknőspáncéljuk a végzetüktől? Képesek-e megváltoztatni a sorsukat? Minderre csak egy karnyújtásnyira van a válasz.

A kitágult tér jót tett a történetnek. Az eddigi ismereteink alapján már tudjuk, milyen volt az élet a boldog időszakban. Most már azt is tudjuk, hogy mivel tengették mindennapjaikat a kolónián, ebben a mesterséges burokban, amely a védelmüket szolgálta. Biztonságos és jól működő társadalmat hoztak létre, ahol nem engedtek meg semmit sem kárba veszni. Egy modernizált lombikbébi program fut, amely kiválasztja az emberek nemzőpárját, mindezt azért, hogy az értékes képességek ne tűnjenek el, hogy egészséges gyerekek szülessenek, és hogy ne fogyjanak el. Teljes mértékben látom ennek az értelmét és az előnyeit, de akkor is hátborzongató. Elveszik az emberektől a szabad választás jogát. Tenyésztik őket keresztezve a legjobbakat. Gusztustalan. A közanyaság is egy hivatás. Azért köszönöm szépen. Gyomorforgató, de a legjobb létező megoldás, mert azoknál a nőknél is működik, akiknek természetes módon nem lehetne gyerekük. 

Egy laborrá vált a város, ahol az Isten, Jonathan Day hozza a döntéseket. Őt legszívesebben arcon köpném és meg is ölelném. Ellentétes érzések, tudom, de nélküle mindenki meghalt volna vagy legalábbis sápadttá vált volna. Az általa kikísérletezett különleges gyógymód mentett meg emberek tömegét, hogy egy új társadalmat hozhasson létre. De a módszerei miatt legszívesebben kivájnám a szemeit. Egy igazi őrült tudós, aki mindent megtesz a siker érdekében. Kizsigerli az alanyokat, ahelyett hogy felkészítené őket a való életre. Elvesz tőlük mindent, ahogy vele is tették annak idején. Teljesen lesokkolódtam. Klónok háborúja. Alsúbbrendűségi komplexusa miatt mindenki mást alább valóvá tett. Beteges.
A másik igazán beteg ember Wyatt Wells, a hentes. Egy iszákos bolond, aki csalódott ebben az új életformában, ezért bosszút akar állni. Gyerekkorától kezdve őrült vágyakat tápláltak belé. De mindez semmit sem ért volna, ha eleve nem hajlott volna az erőszakos cselekedetekre. Én nagyon nem tudtam megérteni. Miért?

Jól esett kibosszankodnom magamat, azonban várjunk csak. Maradt még valami, ami nagyon bökte a csőrömet. Ruben viselkedése, egyszerűen undorodik a saját barátnőktől. De ember, nem a testébe szerettél bele, hanem a személyiségébe. Úgy látszik, mégse ez történt. Nem volt elég erős, de még így is féltékenykedve és irigykedve nézi a Pippa körül legyeskedőket. Csalódtam benne, azt hitte ennél kitartóbb. Összeszokott túlélőpáros, ezen kívül azonban rá se bír nézni. Elveszette minden Rubenségét.
Bezzeg a bátyja, Gage. Csöndben meghúzódik, nem bírálja fivérét és nem is erőlteti rá magát Pippára. Komolyan, el kezdtem szurkolni nekik, Rubent pedig a búsba kívántam. Gage hasonlít az öccsére, csak jóval megfontoltabb, ezért is illenek úgy össze Pippával. Mi lett volna, ha vele találkozik először? Már nem tudom meg.


Ha már ennyit emlegettem, jöjjön a kedvencem, Pippa Kenn, aki az igazság mázsás súlyával a hátán már egész jól lavírozik. Úgy tudtam sajnálni az elején. Azzá tették, ami ellen világ életében harcolt. Ezt nagyon nehéz feldolgozni és együtt élni. Emellett azonban az emberek tömegéhez is hozzá kell szoknia. A kis megszokott környezetétől elszakadva belecsöppen egy városi forgatagba, ahol teljesen kívülállónak érzi magát. Ezzel egy idő után megbékél, de önmagával szemben védtelen. Kevesebb volt az önmarcangolós, magában beszélős rész, mert már jobban nyit az emberek felé, de végig meg tudott maradni a harcos, túlélésre képes énje. Egy igazi hőssé vált, de nem azért, mert ő a „kiválasztott” vagy az emberek hisznek benne, hanem a képességei teszik azzá. Igazi példakép.

Azonban ne feledkezzünk meg Myaról se, aki a Mavis átok hordozója. Furcsán kezeli a jövőbe látó képességét, takargatja, holott ezzel megmenthetné a városát. Sajnálom, mert az ember nem választhatja meg a családját. Először azt gondoltam, hogy tökéletesen összeillenek Wyattal, de aztán már sokkal jobbnak gondoltam nála. A teljes becsavarodás határán táncol, de elég ügyesnek bizonyul, hogy kezelje a rohamait. Érdekes karakternek találom, alig várom, hogy jobban megismerjem.

Az elejét kicsit lassúnak éreztem. Bennem volt a kíváncsiság, mert anélkül nem lett volna, ami hajtson előre. De amikor már kezdett összeállni a kép és az első gyilkosság megtörtént, egyre jobban felgyorsultak az események, mely a végén egy elszabadult búgócsiga módjára pörgött.

Hogy kinek ajánlom?
Ha még nem folytattad az előző rész után, tüstént állj neki!
Ha szereted az apokaliptikus történeteket elgondolkodtató háttérrel.

Ti olvastátok már?
Nektek hogy tetszett?

2 megjegyzés:

  1. Szerény véleményem szerint Ruben valójában soha nem is volt szerelmes Pippába. Igen, az első részben határozottan úgy tűnt, és akkor én is szurkoltam nekik, de a második részt is ismerve már erősen kételkedem az érzelmei valódiságában. Mármint, honnan is tudná, mi az a szerelem, mikor (ha jól emlékszem) Pippa egész konkrétan az első ellenkező nemű személy, akivel találkozik. (Ebbe persze a saját anyját nem számoljuk). Szóval volt magának egy elképzelése a történetek alapján, mi az a szerelem, de igazából nem tudta, mi is az, csak úgy hitte, hogy szerelmes. Ha tényleg az lett volna, akkor nem fordít hátat ilyen könnyen. Párhuzamos példaként, ha például valakinek a partnerének megsérül valamije és ez tartós nyomot hagy, akkor sem hagyja (jó esetben) ott.
    Szóval hajrá #teamGage

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jó meglátás, erre nem is gondoltam. De akkor is érzett iránta valamit, és Pippa cserbenhagyását sosem fogom megbocsátani neki.

      Törlés