Az ifjú inkvizítor | Philippa Gregory

A történelmi regényeiről híres Philippa Gregorytól első ízben egy ifjúsági besorolásúval próbálkoztam, A Sötétség Rendjével. Vajon tényleg olyan jól ír, mint ahogy mondják.

Első kiadás éve: 2012
Carthaphilius Könyvkiadó
ifjúsági, történelmi
három csillag

1453, Róma. A fiatal és önfejű papnövendéket, Lucát eretnekséggel vádolja az inkvizíció, amiért útmutatás nélkül olvasta a Bibliát, tiltott könyvekből tanult. Ráadásul születésének körülményeiről is furcsaságokat pletykálnak. Csak úgy úszhatja meg a vádemelést, ha csatlakozik a pápa alá tartozó titkos rendhez, amely a sötétség és a félelem titkait kutatja.

Első küldetése a Lucretili-apátságba vezeti Lucát, ahol rémisztően furcsa dolgok történnek, amióta az ifjú apátnő, Isolde vette át a zárda vezetését. Az apácákat rémálmok és tévképzetek gyötrik, némelyiken megjelennek Krisztus sebei. Amikor az egyikük váratlanul és különös körülmények között meghal, a koporsója fölött összecsapnak az indulatok. A bizonyítékok minden kétséget kizáróan egyvalaki ellen szólnak – de vajon megbízhatóak-e?

Philippa Gregory új helyszínt választott legújabb regénye cselekményéhez: a középkori Itália útjait vándor szerzetesek, földesurak, keresztes lovagok, földművesek, apácák, mór rabszolgák és banditák járják. A fiatalabb olvasókat célzó fordulatos történetből nem hiányzik a nyomozás izgalma, a középkor borzongató kalandja és persze a szívdobogtató szerelmi bonyodalom sem.

Nem dobtam el tőle az agyam, de ígéretesnek tűnik. Meggyőzött az írásmódja, a dialógusok és a tájleírások egyensúlya.

Az ifjú Lucát kísérjük el küldetéseire, amiknek csak a célját tudja. Megtisztítsa az egyházat a Sátán gonosz kísértéseitől. Tetszett a kis papnövendék karaktere, tudásszomjával és matematika iránt érzett kíváncsiságával ígéretesnek bizonyult. Azt hittem ebben a részben is lesz jelentősége, de nem így történt. Kár, pedig annyi mindent lehetett volna kihozni belőle. Nem baj, talán a későbbi részekben, mert ez ugyanis egy trilógia nyitókötete.

A középkori Itália területére kalauzolja az olvasót, ahol is abban az időben foglalták el a törökök Konstantinápolyt, így a Kelet-Római Birodalom véglegesen megbukott. De az oszmánok nem álltak meg, állandó fenyegetést jelentettek a nyugati társadalmakra másságuk miatt. Több szempontból is fejlettebbek voltak az akkori bigott Európánál.

Hosszú bepillantást nyerhetünk az akkori zárdák rendszerébe. Az imákkal teli napok mögött azonban ki nem mondott sérelmek rejtőznek. Ugyanis akkoriban voltak akik kényszerből költöztek be, és ez sokszor megbomlasztotta a harmóniát.

A cselekmény felépítése nem volt előnyös, mert a könyv közepe után egyszerűen leült, és nem sikerült feltápaszkodnia. Próbálkozásokat tett, de nem volt elég a végére tervezett durranáshoz. Az első fele jobban lázban tartott, mert itt a nyomozáson volt a hangsúly. Kíváncsi voltam a sok furcsaság végére. Utána azonban a karakterekre ment rá, meg az utazásra, amit nem előnyös könyv végére tartogatni, mert nem köti le annyira az embert.

Kedvencem egyértelműen Freize, a kuktából lett szolgáló majd szabad lovag. Megfűszerezi személyiségével a történetet. Jót mosolyogtam a megszólalásain. Igazi gondoskodó társa Lucának jóban-rosszban. Nem engedi, hogy belehaljon az unalomba. A mindennapi életről szerzett tudásával igen hasznosnak bizonyul jelenléte.

Ami viszont örök rejtély marad, és nagyon fúrja az oldalamat, az Ishraq, a mór lány. Ő Isolde, egy báró lányának udvarhölgye és legjobb barátja. Együtt nevelkedtek fel, de ő inkább kapott harci és gyógyítói kiképzést. Lehet, hogy a mássága miatt, de talányok lengik körbe, amikre nagyon szeretnek válaszokat kapni.

Kinek ajánlom?

Aki szereti a ifjúsági történelmi regényeket vagy csak kíváncsi Philippa Gregoryra. Szerintem látatlanba sem ez a legerősebb könyve, de első bepillantásnak nem olyan rossz.

Ti olvastátok már?

Nektek hogy tetszett?